38.rész
Fan görl támadás
Múlt hét Csütörtök. Azóta ülünk itthon és „pihenünk”. Már több mint egy hét telt el. Holnap után hétfőn kezdődik, minden előröl. Amióta kiderült, hogy elvetéltem, minden életkedvem elszállt. Próbáltam azt bemesélni magamnak, hogy talán így kellet, történjen. Végül is nem lett volna jó se Yoseob-nak sem a bandának, ha most gyerekünk született volna. Igen… ez lesz az az indok, amiért képes leszek túllépni a dolgon és újra mosolyogni. De nem adom fel az álmunk… hogy egyszer láthatom Yoseob mosolyát, miközben a gyerekünket tartja a karjában…
De addig is, túllépek a dolgon, lesznek még rossz napok, nehéz helyzetek, de én az örök pesszimista, megpróbálok optimista lenni, és újra olyan lenni, mint régen. Aki mindig nevet és boldog.
* Abby szemszöge *
Elég furcsa érzések kavarognak bennem Nicole-al kapcsolatban. Egyrészt mérhetetlenül nagy öröm, hogy meg tudtam neki bocsájtani, mert a szeretet sokkal nagyobb úr nálunk. Nem élhetünk gyűlöletben főleg nem a legjobb barátnőmmel. Hamar rá jöttem, hogy most van rám nagy szüksége. Másrészt pedig bűntudatom is van. Hogy miért? Már ez elején így kellett volna gondolkodnom, mint most és azonnal támogatnom kellett volna nem ellene lenni és megbántani. Hibásnak érzem magam. Ezentúl minden másképp lesz, nem állhat közénk senki sem. Elég lassan telnek a napok mióta nincsenek próbák. Mindenki le van törve, szomorúak. Őket is eléggé meg viselik a történtek. Gondoltam le megyek a nappaliba hátha valakit boldogíthatok egy kicsit vagy esetleg beszélgetni valakivel. Szépen lassan lesétáltam. Hangokat hallottam a nappali felől így utam azonnal oda vezetett. Yoseob, Nicole és Gikwang beszélgettek:
- Sziasztok. – huppantam el Gikwang mellé.
- Sziia. – köszöntek egyszerre.
- Csináljunk már valamit, mert kezdek megőrülni itthon. – néztem rájuk.
- És mégis micsodát? – nézett rám Yoseob kérdően.
- Hát…
- Esetleg mozi? –vágott közbe Nicole.
- Ez jó ötlet. –vágtam rá azonnal. A fiúk egymásra néztek utána ránk. Nem értem mi a baj a mozizással.
- Hát nekünk már nem annyira jó ötlet. – Mondta Gikwang lehangoltan.
- De most miért? Nicole-nak jót tenne egy kis ki mozdulás itthonról meg nekünk is. - Magyaráztam.
- Nem arról van szó. Ti elmehetek ketten, de mi a rajongók miatt nem mehetünk. Sajnáljuk. – Magyarázta szomorúan Gikwang. Yoseob helyeselően csak bólogatott. Így már minden világos. A rajongókra nem is gondoltam.
- De nem lesz, semmi baj majd magatokra húzzátok a sapkát, kapucnit és már fel sem ismernek. Majd mi is veszünk fel valami sapkát, hogy ne vegyenek észre. – Már éppen meg szólani készültem mikor Nicole már megelőzött. Én csak helyeslően bólogattam majd mind ketten bevetettük a kutyaszemeket. Láttam rajtuk kicsit elgondolkoznak. De nem adom fel, ha kell térden állva fogok könyörögni nekik, de el fognak velünk jönni. Nélkülük nem buli az egész.
- Ne legyetek már nyápicok. Már térden állva könyörgünk nektek. Nem hiszem, hogy nem hat meg titeket? – Vágtam be az ál durcit. Hátha ez hatásos lesz rájuk. Mind ketten felsóhajtottak majd bólintottak egyet. Nicole-al sikítva nyakukba ugrottunk.
- Menjetek akkor készülni, 10 perc múlva indulunk. – Mondta Yoseob. Aztán mindenki elment készülődni. Nem kerítettem nagy feneket az öltözékemnek. Szokásos lila full cap egy halálfejes fekete kapucnis pulcsi és már észre se vesznek. Remélhetőleg. Leszaladtam a lépcsőn, már mindenki indulásra kész volt. Bepattantunk a kocsiba és már indultunk a pláza felé:
- Ha észrevesznek minket az a ti hibátok lesz. – Mondta Yoseob hátra tekintve ránk a tükörből.
- A miénk? Nem mert a tiétek, nem voltatok elég ügyesek. – mondtam kicsit gúnyosan. Yoseob nem szólt semmit inkább a vezetésre koncentrált. Yoseob le parkolt a pláza előtt ahol a mozi is volt. Mindenki felkapta a fejére kapucnit, és mint a filmekben, ki szálltunk a kocsiból, úgy sétáltunk be a plázába, mint a menők teljesen úgy éreztem mintha egy filmben szerepelnénk, és mi lennénk a főszereplők. Elégé élveztem a helyzetet. Úgy veszem észre Nicole is elég bele éli magát a dologba. Mikor be értünk a plázába mindenki végig bámult minket. Nem is csodálom. Lehet valami merénylőknek néztek minket. Mi Nicole-al csak követtük a fiúkat majd megálltak egy ablaknál ahol egy kedvesnek tűnő kis csaj ült. Ijedten bámult ránk:
- M-Mi-ben segíthetek? – kérdezte dadogva.
- 4 jegyet kérek az legújabb filmre. – Eresztett el egy mosolyt, Yoseob a kis csaj felé. Azt hittem ott helyben elájul nekünk. Lehet fel ismerte őket?
- Tessék. Jó szórakozást. –Remegő kézzel nyújtotta át a jegyeket. Yoseob csak lerakta elé a pénzt és már el is jöttünk onnan.
- Mennyi idő van még a kezdésig? – Kérdeztem.
- 15 perc, úgyhogy addig lapítsunk. – Mondta, majd a mellettünk lévő padra leült. Észrevettem, hogy az egyik boltnál 3 kis csaj áll és minket bámul, mutogatnak. Nagyon tanakodnak valamin. Remélem, nem jönnek ide.
- Jobbra bolt mellett 3 kis csaj minket stiről. Vagy is inkább a két jó madarat itt mellettünk. –böktem oldalba barátnőmet.
- Már egy ideje én is figyelem őket. Valamit kéne tennünk?
- Oké akkor tiplizzünk, de nagyon gyorsan. –Mondtam oda halkan nekik. Mire ők értetlenül meredtek ránk.
- Jobbra 3 csaj figyel titeket. Jobbnak látjuk, ha máshova megyünk. Ha pedig követnek, akkor tiplizünk. Ha ez nem jön össze, akkor fel a nyúlcipőt és irány haza. –Mondta Nicole. Mi mentünk hátul közben figyeltük a csajokat. Úgy csináltunk mintha a kirakatban lévő dolgokat néztünk. A kiscsajok egy darabig csak bámultak mindeket majd elindultak utánunk. Néha- néha meg álltak és sugdolóztak. Gondolom, most eszelik ki, hogyan támadják le a Gikwang-ékat. Kis gonoszok el akarnak rontani mindent. Egy pillanatra megálltunk. Közben Nicole-al a falnak támaszkodva kerestük a csajokat. Sehol sem találtuk őket. Eltűntek. Egymásra néztünk mindkettőnk arcára kiült a rémület. Készülnek valamire:
- Baj van. – mentem oda Gikwang-ékhoz.
- Milyen baj? – kérdezték egyszerre meglepetten.
- A csajok eltűntek az előbb még itt…
- Wáááá..Gikwang és Yoseob a Beast-ből. Istenem el se hiszem. – Sipákolt az egyik.. Mindjárt megsüketülök.
- A francba. – Szorítottam ökölbe a kezem. Valamit ki kell találnom. Mert ezek semmire sem képesek, állnak itt, mint egy fa. Inkább felvennék a nyúlcipőt aztán futtás, de nem itt álnak tátott szájjal. Sokkot kaptak.
- Hey csajszikák. Nem kell minden emberre azt hinni, hogy ők azok. 10 perccel ezelőtt láttam őket bemenni a moziba. Tutira, hogy ők voltak. – Mondtam lenézően közben a mozi felé mutogattam.
- D-ddee…
- Nincs de kisanyám. Már csak meg mondom haverjaimról, hogy híresek-e vagy nem. Ne te döntsd már le. Kösz. –Mondtam flegmán. De még mindig nem tágítottak. Csak meglepett arccal bámultak rám.
- Ott megy Yoseob. Úraaaaaaaaaaamisteeeeeeeeeeeen. – Sikítozott Nicole és mutogatott valamerre. A kiscsajok azonnal oda kapták a fejüket. Keresgélni kezdek. – Wáááááá… édes istenem az tényleg ő. – Mondta újra sikítozva Nicole. A kiscsajok azonnal el kezdek rohanni sikítozva a nem létező Yoseob felé. Megkönnyebbültem.
- Oké akkor most futás a kocsihoz. És irány haza. – Intettem nekik és rohanni kezdtünk a kocsihoz. Amilyen gyorsan csak tudtunk be ugrottunk a kocsiba. Mindenki lihegett alig kaptunk levegőt majd hangos nevetésben törtünk ki:
- Abby . –Mondta fulladozva a nevemet Gikwang.
- Most mi van? – Néztem rá kérdően.
- Az komolyság, ahogy beszéltél a csajokkal.. És Nicole az az áll színjáték. Fenomenális volt. - Mondta röhögve Gikwang. Yoseob meg sem tudod szólalni a röhögéstől.
- Hát nekünk kellett valamit csinálni, mert ti lefagytatok. –Mondtam lenézően. Mire mindkettejük arcáról eltűnt a mosoly. Hát az biztos, hogy moziba nem mehetünk, mert a rajongók bármelyik percben letámadhatnak. De még jó, hogy ennyi történt és nem kelet egy autogramosztás végig szenvedni velük. Elég nagy macera lett volna. Most csak 3 csaj lett volna, de későbbre lehet már több százra nőtt volna a számuk. Nicole-al egész úton röhögtünk. Visszagondoltunk a mai napi akciónkra. Filmbe illő szituáció és emberek. Az biztos, hogy egy darabig, fogjuk még emlegetni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése