24.rész
A buli és a döntés
*Abby szemszöge*
Ki találtuk a többiekkel, hogy ma elmegyünk, egy kicsit bulizni már mindenkire rá fért egy kis kikapcsolódás. Hiszen azért a mindennapos tánc próbák elég fárasztóak főleg a fiúknak, akik táncolnak, és közben éneklenek. Ki jár nekik egy kis lazítás. Még van, egy kis időm még elindulnánk, előkészítem az esti szerelésemet. Felkaptam az éjjeli szekrényemen lévő telefonomat bedugtam a headsetemet és indítottam egy kis zenét befeküdtem az ágyba élveztem a zenét. Közben csak is egy személyre tudtam gondolni csókjai még mindig ajkaimon érzem. Testét mely nekem simul, miközben szorosan magához ölel. Gyönyörű barna szemei, ami az én tekintetemet keresi. Szemeimet lecsuktam és csak rá gondoltam. Ha valaki kívülről látott volna… vigyorogtam mit a vad alma közben ujjammal ütöttem a zene ritmusát. Majd az ágy hirtelen besüppedt mellettem és avval a lendülettel le is borultam az ágyról ijedtemben, telefonom kirepült a kezemből:
- Basszameg! – Sziszegtem fel.
- Úristen. Jól vagy? – Szalad oda mellém és felsegített felnéztem rá Gikwang kétségbe eseten fürkészte arcomat.
- Jaj. Nyugi jól vagyok. A sok táncos sérülések után ez más meg sem kottyant. –Intettem le mosolyogva. Láttam rajta, hogy meg könnyebbült arcára széles mosoly ült ki. Kezeit derekamra helyezte szépen finoman magához húzott ajkai egyre közelebb értek az enyémhez majd hirtelen megállt már csak pár centire voltak egymástól ajkaink. Szívem egyre hevesebben kezdet verni. Ajkamba haraptam. Biztos vagyok benne, hogy tesztel, ezért megkapja, amit akar. Kezeimet nyakánál összekulcsoltam és most én közeledtem felé majd ajkaimat az övéire nyomta. Gyengéden csókolt. Szívem még mindig erősen kalapált oda bent a mellkasomba. Elváltam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni:
- Készülődni kellene, nem gondolod? –Kérdeztem tőle majd szobámba körül nézve a ruhámat kereste, amit már előkészítettem. Elindultam a ruháim felé és gyorsan felkaptam.
- Igen igazad van. – Ült le az ágyamra.
- Gikwang te nem akarsz készülni? Vagy így jössz melegítőben és egy száll trikóban? – Néztem végig rajta. Most jutott el a tudatomig, hogy trikóban van, látszik izmos karja. Ohh..édes istenem. Arcom egyre jobban hasonlított egy ráknak a színére, amit persze Gi is észrevett széles vigyorból ítélve, ami az arcán húzódót. Gyorsan besiettem a fürdőbe, hogy ne is tudjon rá akármit is reagálni. Bezártam az ajtót. Gyorsan lezuhanyoztam majd szép egyszerű sminket készítettem hajamat begöndörítettem. Felvettem egy hosszú koptatott farmert és fekete pánt nélküli topot ez bulizni pontosan jó lesz. Még utoljára meg néztem magam a tükörbe, hogy minden stimmel-e?! :
- Indulunk. Kész vagy édes? –Kiabált szobámba belépve. Pont akkor léptem ki a fürdőből.
- Mehetünk. Jaj, várj a cipőm. –Fordultam vissza a magas sarkú cipőmért. Gyorsan felkaptam a lábamra majd Gi-hez siettem, aki már egy kicsit türelmetlen volt. Kiviharoztam mellette a többiekhez siettem, akik már a nappaliban vártak. Meg se várva, hogy mi oda érjünk már indultak is a kocsihoz, ami már várt minket. Már a kocsiban-nagyban folytak a hülyeségek hangosan hallgattuk a zenét és énekeltünk, ahogy a csövön kifért. Elég fura érzés tört rám mikor a kocsi leparkolt az épület előtt. De nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, hiszen még Gikwang velem van, nem lehet baj. Már kint lehetett hallani a dübörgő zenét, de mikor beléptünk egész testem bele remegett hangos zene erőteljes basszusába. Testem azonnal felvette a zene ritmusát. Ide-oda „lötyögtem” drága barátnőm mellett. Éreztem, hogy valaki teljesen nekem simul, érzetem leheletét a nyakamon. Megborzongtam. Teljesen biztos voltam benne, hogy nem Gikwang az:
- Sziia Abby.- suttogta a fülembe egy ismerős hang. Teljesen lefagytam, megijedtem. Mit akar ez itt? Rossz elő érzetem van nagyon rossz.
- Te meg mi francot keresel itt Taeyang? – Fordultam felé miközben szépen lassan hátrálni kezdtem, hogy megkeresem a mellőlem eltűnt Nicole-t aki lehetséges a többiekkel van valahol és engem egyedül hagyott. Taeyang közeledett felém egy percre sem vette le rólam a szemét arcán gonosz mosoly ült. Neki mentem valakinek és így oda ért mellém:
- Csak bulizni jöttem. – Nevetett fel hangosan majd a Dj-hez vette az irányt szememmel követtem minden lépését. Felugrott a színpadra és Dj-vel kezdet beszélni valamit. A Dj folyamatosan csak bólogatót majd végén lepacsiztak majd elhalkult a zene és Dj szájához emelte a mikrofonját:
- Csááácsummiicsáá...Csapassunk egy kis táncpárbajt benne vagytok? - Üvöltött a mikrofonba. A tömeg nagy sikításba kezdet. – Taeyang barátunk szeretné ki hívni egy barátságos menetre Gikwangot. – Mutatott rá Taeyang-ra majd a tömeget kezdte kémlelni hátha kiszúrja Gi-t. A tömeg újra sikított. Szemmel kétségbeesetten Gi-t keresetem, hogy meg tudjam akadályozni, hogy akármit is csináljon. De már késő volt már fent volt a színpadon Taeyang mellett. Mind a ketten leugratottak a színpadról és a táncparketten csináltak maguknak helyet. Gyorsan megindultam a nagy tömeg felé, ami körbe állta őket. Nem törődve semmivel utat törtem magamnak egy két embert arrébb lökve, de végül át küzdöttem magam a tömegen és az első sorban álltam. Gi észrevette és csak annyit suttogtam „Kérlek, ne csináld” néztem rá könyörögve mit sem törődve, hogy én ott állok és próbálok neki jelezni, hogy hagyja abba folytatta a táncot. Láttam, hogy Taeyang nagyon készül valamire. Ökölbe szorította kezét majd behúzott egyet Gi-nek. Megdermedtem. Gi szája felrepedt folyt belőle a vér mit sem törődve vele letörölte majd ütni kezdte Taeyang-ot. Odaszaladtam tudtam, hogy valahogy meg kell, akadályozzam, hogy szerelmemnek semmi baja ne essen. Teljesen kétségbe voltam esve zokogtam:
- Hagyjátok már abba. – Üvöltöttem zokogva. De nem is figyeltek rám csak ütötték egymást. A zene közben elhalkult mindenki bámulta a verekedő Gikwang-ékat. Senki sem tett semmit mindenki csak bámulta őket.
- Hagyjátok már abba a kurva életbe. - Léptem oda hozzájuk. Majd Gi elengedte Taeyang-ot avval a lendülettel felpofoztam egy pillanatra megingót majd az kezét arcára rakta. – Torkig vagyok veled. Miért nem tudsz békén hagyni? Miért? – Törtem ki újra zokogásba. –Miért? –suttogtam.
- Mert te csak az enyém vagy senki másé. Főleg nem ezért a puh apöcs nem- Nézett gúnyosan majd hirtelen rám vetette magát próbáltam kiszabadulni, de sehogy sem tudtam kiszabadulni a szorításból. Zokogtam. Egyetlen egy lehetőségem van. Felemeltem a térdemet majd amilyen erősen tudtam oda rúgtam neki kezei leváltak a derekamról és földre rogyott és elfeküdt. Ott fennrengett és „aú”-zgatott. Letöröltem a könnyeket az arcomról erőt vettem magom szépen lassan oda sétáltam a földön fetrengő Teaynag-hoz leguggoltam hozzá füléhez hajoltam:
- Így jár az, aki velem szórakozik! Remélem érhető voltam. – Suttogtam a fülébe. Széles vigyort erőltettem az arcomra majd felálltam és Gi-re néztem meredten bámult rám. Szemeim könnybe lábadtak majd a hátsó ajtó felé kezdtem szaladni. Szaladtam amennyire csak tudtam el akartam tűnni innen nem akarom tudni mit, gondolnak most rólam. Kiléptem azt ajtón korom sötét volt arcomat meg csapta az esti lágy szelő. A legsötétebb rész felé kezdtem indulni majd egy hatalmas kuka mellé ültem le. Lábaimat felhúztam kezeimmel át karoltam rá hajtottam a fejemet és csak zokogtam. Miért nem tud végre el felejteni és békén hagyni minket? Csak egyetlen egyet szeretnék végre BOLDOG lenni valaki mellett. Élvezni a szerelem és boldogság minden egyes percét. Ennyit szeretnék. Csak ennyit szeretnék nehéz kérés ez. Lépteket hallottam közeledni felém, de nem törődtem vele leült mellém:
- Sajnálom. – Suttogta szerelmem. Nem szóltam semmit. Kezdtem meg nyugodni, hogy itt van mellettem és nem esett nagyobb baja. De még mindig nem tudtam megszólalni egyetlen egy szót sem tudtam kipréselni a számon.
- Szerelmem kérlek, mondj valamit. – Hangja elcsuklott. Nem láttam arcát olyan sötét volt, de biztos voltam benne, hogy szemében megjelent pár könnycsepp. Szorosan magamhoz öleltem amennyire csak tudtam.
- Szeretlek. –Suttogtam a fülébe.
- Csak meg akartalak védeni tőle. – Mondta fejét vállamba temette.
- Tudom, de bele haltam volna, ha bajod esik. Behaltam volna érted? – Mondtam sírva.
- Sajnálom. – Suttogta.
- Belehaltam volna. – ismételtem suttogva majd felálltam kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem. –Vigyél, haza kérlek. – Töröltem le könnyeimet magához húzott megcsókolt. Gyengéden csókolt, csókja szívemig hatolt. Egy pillanatra minden gondom elszállt. Velem minden olyan más.
- Szeretlek Abby. – Mondta majd kezét derekamra helyezte és a kocsi felé kezdet finoman húzni. Egész után nem szóltunk egymáshoz alig vártam, hogy végre ágyba kerüljek és elfelejtsük ezt az egészet, ami nem lesz olyan könnyű. Szerencsére hamar megérkeztünk kipattantam a kocsiból és a házba siettem az ajtóba levettem a cipőmet kezembe fogtam és úgy mentem fel a szobámba át vettem a pizsimet és bebújta az ágyamba. Gi nyitott be szobámba befeküdt mellém szorosan magához ölelt. Fülembe súgta: Soha senki sem fog el venni tőlem. Minden jobban szeretlek. Minden egyes percet veled akarok tölteni. Te vagy az életem.….
- A buli után pár nappal –
Ez volt az utolsó buli amit együtt élvezhettünk, ugyanis pár hónapig a Beast-nek nagyon kevés szabad ideje lesz, Szinte semmi…
3 hónap választotta el őket a nagy versenytől. A K-POP világ legjobb bandái már mind kezdtek rá gyakorolni, melyen eldől, hogy kik kapják az „Év legjobb bandája” díjat. Egyértelmű volt, hogy a Big Bang és a Beast fog szorosan megküzdeni az első helyért. A fárasztó és éjjel-nappal tartó próbák elkezdődtek…
* Yoseob szemszöge *
Hajnali 1 óra volt. A többieknél előbb terveztem haza menni, mert már nagyon fáradt voltam. Kimentem és az autóm felé vettem az irányt, mikor valaki utánam kiáltott:
- Yoseob! – ismerős hang volt. GD… Megfordultam, mire odaszaladt hozzám.
- Mit keresel itt? – néztem értetlenül.
- Beszélni akartam veled. – válaszolt komolyan.
- Mégis miről?
Lassan előhúzott a zsebéből egy képet. Átnyújtotta majd, mikor rápillantottam a szívem is megállt az ijedtségtől. Én voltam rajta és Nicole, miközben csókolózunk.
- Mit akarsz? – néztem fel rá dühösen.
- Nyugi. Biztos vagyok benne, hogy megfogjuk tudni ezt beszélni. – mosolygott. – Gondolom, nem akarod, hogy ez a kép nyilvánosságra kerüljön. – kezdett el lassan sétálgatni előttem. – Hiszen, ha ez megtörténne, az nagy botrányt idézne elő a Beast számára, és számodra főleg. És akkor még nem is beszéltem arról a dühös rajongókról akik legszívesebben eltüntetnék Nicole-t a föld színéről. – nézett rám gonosz vigyorral.
- Utoljára kérdezem: mit akarsz?!
- Megígérem, hogy nem fog nyilvánosságra kerülni a kép, de cserébe meg kell tenned valamit. – megállt előttem majd kissé eldöntött fejjel lassan ránézett.
- Mégis mit?
- Szakíts Nicole-al. – válaszolt komolyan.
- Hogy mi va-
- Te döntésed! Vagy szakítasz vele, vagy a Beast-nek és Nicole aránylag nyugodt életének annyi. – vállat vont majd elégedetten megfordult és távolodni kezdett.
- 3 napot kapsz. Dönts! – mondta, miközben lassan elnyelte a sötétség. Ökölbe szorítottam a kezem majd beültem a kocsiba, és becsaptam az ajtót.
- A francba…
* Nicole szemszöge *
Hajnali 2 óra lehetett maximum, amikor zajt hallottam. Kitakaróztam, felálltam majd lassan kinyitottam az ajtót, mikor megláttam Yoseob-ot végig menni a folyóson. Gyorsan utána szaladtam.
- A többiek? – kérdeztem miközben mentem mellette.
- Őm.. még a stúdióban. – válaszolt miközben rám se nézett.
- Minden rendben? – néztem rá aggódóan.
- P-persze, csak hagyj békén. – válaszolt egyhangúan. „hagyj békén” ? Sose mondott még nekem ilyet azelőtt. Mi történik..?
- Miért viselkedsz ilyen furcsán? – hajtottam le a fejem, majd megfogtam a pólóját és megálltam. Ő is megállt, én meg mögötte a földet bámulva csak próbáltam felfogni, hogy most mi a franc folyik itt..? Pár perc után lassan felém fordult mire én elengedtem a pólóját. Odajött hozzám, megölelt majd nyomott egy puszit az arcomra majd a fülembe súgta:
- Sajnálom… - lassan elengedett és bement a szobájába. Lefagyva, értetlenül bámultam tovább a földet miközben utolsó szava visszhangzott a fejemben. Félek…
* csak hagyj békén *, * sajnálom *, * hagyj békén! *
Sikítottak a hangok a fejemben az éjszaka közepén. * Már nem szeretlek *
Suttogta a kis hangocska mire felriadtam és gyorsan felültem. Levegő után kapkodtam, majd lassan a telefon felé nyúltam, ami az éjjeli szekrényemen pihent. Hajnali 5 óra volt. Akkor a többiek nem rég mentek vissza a stúdióba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése