33.rész
,,Még mindig haragszik rám..."
*Abby szemszöge.*
Szobámba ültem a sarokban lábaimat át karolva és csak bőgtem. Nem bírtam abba hagyni. mérhetetlenül csalódott voltam és dühös. Nicole hazudott nekem. Fel sem tudom fogni. Hiszen legjobb barátnők vagyunk vagy is már nem tudom minek nevezni a kapcsolatunkat. Hiszen tudja, hogy mindenben mellette álltam és soha nem hagytam volna cserben. Ha azt kérte volna, hogy ne mondjam el senkinek nem mondtam volna el. Ha bármit is bízott rám hű barátként mindent megtettem érte. Ez a hála mindenért? Úgy látom igen. Ennyit számítok neki. Dühös vagyok Tiffany-ra hiszen ő mind végig tudott mindenről tudom hülyeség, de hiszen elvileg a legjobb barátnője voltam. Akik mindent elmondanak, egymásnak bármi is legyen. Ha szemtől szembe elmondta volna nekem, hogy terhes egyáltalán nem ítéltem volna el. Hiszen a barátom és szeretem. Kitartottam volna mellette, ha kell tanácsot adtam volna neki, ha arra kért volna, hogy hazudjak én megtettem volna. Csak mondta volna el. Darabokra törte a szívemet. A legjobb barátnőm. Talán ennyire nem bízik bennem? Talán nem is tart a legjobb barátnőjének? Vagy csak félt tőlem? Pedig ismer nincs oka félni hisz mindig mellette vagyok bármi is történjen. Óriási nagyot csalódtam benne. Erőt vettem magamon letöröltem a könnyeimet majd a fürdőbe mentem, hogy meg mossam az arcom. Mikor bele néztem a tükörbe megijedtem saját magamtól. Szemei vörösek voltak fel voltak dagadva a sok sírástól. Így akarok én lemenni a konyhába? Kérdeztem magamtól. Meg mostam az arcom majd alaposan megtörölgettem. Kifésültem a hajam majd felkaptam a fejemre a full cap-emet teljesen rá húztam a fejemre, hogy ne is lássák a szememet. Egy percig sem akartam, hogy valaki akár miért is sajnáljon. Nincs miért. Csak sírtam. Holnapra már minden jobb lesz. Levánszorogtam a konyhába és csináltam magamnak egy teát. A többiek a nappaliban ültek és beszélgettek Nicole-l együtt. Éreztem Nicole tekintet magom. Oda se néztem még egy pillanatra sem inkább feszültségemet a konyha pulton vezettem le. Újaimmal megfelelő ütemeket ütöttem:
- Abby miért van rajtad sapka bent a házban? - Kérdezte meglepődve Doojoon.
- Hogy legyen mit kérdezned. – Válaszoltam vissza kicsit flegmán, hogy észrevegye, hogy senkivel sem szeretnék beszélni. Ahogy ki mondtam ezeket a szavakat mindenki engem kezdett nézni.
- Vedd már le. – Hangja parancsoló volt. Felsóhajtottam.
- Nem veszem le, mert most így tök frankón érzem magam. Ha meg nem tetszik Doojoon úrnak, akkor nem kell rám nézni. – Mosolyogtam rá gúnyosan. Felvettem a kész bögre teámat. Mikor megfordultam Nicole bűnbánó arccal nézett rám. Próbáltam minden egyes érzelmet letörölni az arcomról és úgy felmászni a szobámba. Befeküdtem az ágyamba betakaróztam és szürcsölgettem a teámat. Folyamatos csak azon kattog az agyam, hogy miért nem mondta el. Miért? Kell egy is idő még újra szóba tudjak vele állni. Ha összeszedtem minden gondolatomat, akkor talán beszélek vele. Talán. De most még nem. Semmi kopogás nélkül Gikwang nyitott be hozzám. Mondjuk, mindig ezt csinálja, de valahogy most meglepet. Letettetem az üres poharat az éjjeli szekrényemre majd mikor visszafordultam már mellettem feküdt. Hozzá bújtam szorosan magamhoz öleltem:
- Beszélj vele. Hiszen a legjobb barátnőd. – Suttogta közben a hajammal szórakozott.
- Nincs mit beszélnem vele. Hazudott. – hangom remegett. Újra a sírás kerülgetett.
- Akkor beszélj vele, ha készen állsz rá . – nyomott, egy puszit a fejem búbjára. –Amúgy Yoseob beszélni szeretne veled. Lent várnak minket. – Hangjából ítélve mosolygott.
- Mit akar nekem mondani? – Néztem fel rá kérdően. Mosolygott majd felkelt az ágyról magával húzva engem.
- Ha lemegyünk meg tudod. Örülni fogsz. – Nézett vissza rám mosolyogva közben le fele húzott.
- Kétlem. –Forgattam meg a szemeimet. Egy percig sem bízok abban, hogy vele kapcsolatban örülni fogok bárminek is. Főleg a sok veszekedés után. Mikor leértünk mindenki a nappaliban ült nevetgéltek. Fogalmam sincs mikor láttam őket így együtt nevetgélni. Yoseob mindenkinél hangosabban nevetett nem tudtam megállni nevetés nélkül. Olyan jó volt látni őket újra így. Yoseob mikor meglátott hatalmas mosollyal az arcán indult meg felém karját ölelésre tárta majd megölelt. Hát evvel meg mi a csoda történt? Pislogtam, mint hal a szatyorban. Fogalmam sincs, mi történik körülettem.. Mi történt vele? Kihasználtam az alkalmat viszonoztam ölelését:
- Van egy jó hírünk…
- Khmm…- Vágott közbe Gikwang.
- Vagy is csak nekem van mondani valóm számodra. – Fordult Gikwang felé és elejtett neki egy gúnyos mosolyt. - Na, szóval.. Szeretném, ha újra visszajönnél hozzánk, hogy újra velünk táncolj. – Kínosan mosolygott miközben arcomról próbált valami féle reakciót leolvasni. Én csak álltam ott tátott szájjal és nem akartam hinni a fülemnek.
- Kérlek, mondd még egyszer! Nem akarok hinni a fülemnek. - Nyögtem ki. Mindenki hangos nevetésbe tört ki én csak értetlenül néztem végig rajtuk. Ezen mi volt vicces? Nem értem.
- Jól hallottad. – Állt mellém Gikwang. Elkomolyodtam. Yoseob ijedten bámult rám.
- Wáááá istenem.. kööööööszönömm. – Ugrottam a nyakába. El se akartam hinni, hogy újra a csapatban vagyok. Nagyon boldog voltam. Végre a mai nap után történik velem valami jó is.
- Legjobbnak köztünk a helye. –Suttogta a fülembe. Mosolyogva szorosan magához öltem majd elengedtem. Szemeimmel Gikwang-ot kerestem. Neki is meg akartam mutatni, hogy mennyire örülök. Mikor összeakadt a tekintettünk aranyosan rám mosolygót én széles vigyorral szaladni kezdem felé nyakába ugrottam. Lábaimat derekára fontam. Hajába túrtam és megcsókoltam. Hangosan felnevettem mikor körbe-körbe kezdet velem forogni. Lehunytam a szemem és élveztem ezt, kis boldogságot. Visszakaptam ez életem részének darabjait, a bandát és táncot. Már csak egyetlen egy személy hiányzik a másik részemből a legjobb barátnőm Nicole. Újra teljes lennék…
* Nicole szemszöge *
Próba, próba és fellépés. Aztán megint próbák és újra fellépés. Csak az ismétlődött nap mint nap. Nagyon elfoglalt volt mindenki a verseny miatt. Most, hogy újra minden rendben köztem és Yoseob közt, kezdtem egy kicsit kimozdulni a 4 fal közül. Tiffany-val az oldalamon elmentünk a Beast-el a fellépésükre. Úgy akartam látni, őket, ahogy legelőször, rajongókkal körül véve, az első sorban, miközben ők énekelnek. Hihetetlen élmény volt újra onnan látni őket és nem a színpad mellől vagy mögül. Tiffany a jobb oldalamon állt mikor valaki kapucniban oda tolakodta magát Tiffany mellé és megölelte. Meghökkenve néztem rájuk, de ők tudomást sem vettek rólam. Ott ölelkeztek és beszélgettek egymással, de nem értettem semmit a mellettem sikítozó rajongók miatt. Aztán ahogy egy kicsit hátrébb csúszott a kapucni a fejéről felismertem. Azt hittem a pofám leszakad.
- GD?! – kiáltottam fel, de ők nem reagáltak rá. A színpadon álló Yoseob viszont annál inkább. Értetlenül ránéztem a fejemet fogva ő meg mikor vissza nézett rám ,majd a mellettem álló párral az éneklés közepén odakiáltott:
- Ti meg mi a frászt csináltok?! – mondta mikrofonba miközben meghökkenve bámulta őket. A zene megállt és mindenki abbahagyta az éneklést. Homlokon csaptam magam. Nem hiszem, hogy képes volt a koncert közepén odakiabálni nekik, mintha nem is színpadon állna…
Arrébb lökve mindenkit kiszaladt a színpad széléhez, majd felsiettem a színpadra kikaptam a mikrofont Yoseob kezéből majd hátrafésültem a kezemmel a hajam.
- E-egy kis technikai szünet következik. – mosolyogtam kínosan, majd belenyomtam Dongwoon kezébe a mikrofont, megfogtam yoseob pólóját és leráncigáltam a színpadról. A színpad mögött megálltam előtte homlokon csaptam majd széttártam a kezeim.
- Há’ normális vagy?!
- T-te nem láttad?!
- De, de láttam, de basszus! Amikor a színpadon vagy az éneklésre figyelj meg a táncolásra ne másra, hogy csapjalak tarkón… - fogtam a fejem. Yoseob csak forgatta a fejét idegességében és a száját harapdálta.
- Majd én beszélek velük…- mosolyogtam rá.
- Velük?! Nem-nem! Csak Tiffany-val! GD-vel én beszélek…- mutatott magára majd határozott léptekkel visszament a színpadra. Eltüntettem a mosolyt az arcomról majd a telefonomért nyúltam és kikerestem Tiffany számát. Fülemhez emeltem a telefont, közben fel-alá járkáltam. Aztán végre felvette a telefont.
- Mondd. – nevetgélt.
- Idejönnél a színpad mögé? MOST! – durvultam el a végére.
- Majd miután lement a Beast a színpadról. – nevetgélt tovább.
- Azt hiszem nem érted… ez nem kérés volt.. hanem parancs! Úgyhogy vonszold ide képed, de rögtön!
- Jól van már…- komolyodott el a hangja, majd kinyomta. Visszatettem a telefont a zsebembe, aztán pár perc múlva láttam, ahogy GD-vel az oldalán Tiffany közelít felém. Tiffany nagyon bújt GD háta mögé.
- Helyzet? – állt elém GD.
- Nem veled akarok beszélni. – néztem rá szúrós szemekkel. Tiffany csak GD háta mögül kukucskált néha-néha.
- De gondolom nekem is közöm van a dologhoz. – mosolygott.
- Ebben a témában, nem én fogok, veled beszélni szóval állj félre!
- Hát pedig kénytelen leszel velem beszélni. – mondta flegmán.
- Rohadék… - fordítottam el a fejem.
- Ennyit akartál? – vont kérdőre.
- Számodra? Még ennyit sem… - húztam az orrom.
- Ahhoz képest, hogy felcsináltak, majd dobtak eléggé nagy szád van… - mosolygott gonoszan.
Nem bírtam megszólalni.
- Te elmondtad neki?! – kiáltottam Tiffany-ra.
Nem jött válasz. Megfordultam és olyan határozott léptekkel távozódtam tőlük mintha tudnám is, hogy hova akarok menni. Pedig fogalmam sem volt. Csak el akartam menni onnan, mindegy hova.
Ez egy ördögi kör. Ő megbántott engem, én megbántottam Abby-t. Még vele is beszélnem kéne és valahogy kiengesztelnem, amiért hazudtam neki, de fogalmam sincs, hogy csináljam. Még várnom kéne, míg egy kicsit lenyugszik, vagy cselekednem kéne? Fogalmam sincs, mit csináljak..
Mikor késő este hazaértünk mindenki ledobta magát a nappaliban a kanapéra vagy egy székre. Yoseob mellém ült majd kérdezni kezdett:
- Beszéltél vele?
- Nem igazán…
- Ezt hogy érted?
- Kicsit felcserélődtek a dolgok. Mondjuk azt, hogy GD-vel beszéltem. De Tiffany-t is bízd rám, majd én besz- állt fel mondatom kellős közepén és indult Tiffany után aki a lépcső felé tartott.
- Tiffany beszélnünk kéne, nem gondolod?! – kiáltott utána mire Tiffany megfordult. Gyorsan odarohantam és Yoseob mellé álltam.
- Mégis miről? – nézett Tiffany értetlenül.
- Ne játszd a hülyét!
- Gd-ről van szó? – komolyodott el az arca.
- Ki másról?!
- Akkor nincs miről beszélnünk. – mondta flegmán majd megfordult, hogy tovább menjen de Yoseob megfogta a karját és visszarántotta.
- Azt majd én eldöntöm!! – lett egyre mérgesebb. Tiffany kikapta a karját Yoseob keze közül majd felháborodva ordított a képébe.
- Semmi közöd nincs hozzá, hogy kit szeretek!!
- De, igen van amikor miatta kellett elhitessem Nicole-al, hogy nem szeretem!!
- MI van?! – kiáltottam fel, majd ránéztem Yoseob-ra aki továbbra is csak Tiffany-t nézte.
- Megváltozott! – mondta magabiztosan Tiffany.
- Egy ló túrót. Ő sosem fog megváltozni. – szóltam oda Tiffany-nak.
- Ismered őt?! – üvöltözött velem Tiffany.
- Nem de… - gondolkodtam el, de mire valami az eszembe juthatott volna Tiffany újra kiabálni kezdett velem.
- Ismered?! Nem! Akkor békén lehet hagyni!
- És miből gondolod, hogy te ismered?! Hogy nem csak megjátssza magát előtted!!? – kiabált Yoseob.
- Ch… most már elég lesz… - fordította el a fejét Tiffany majd lassan megfordult mikor Yoseob fokozni kezdte a mondandóját:
- Nem igaz, hogy nem látod, hogy csak szórakozik veled!
Tiffany hirtelen visszafordult odalépett hozzá, majd a tenyere az arcán csattant. Szemeiben 1-1 könnycsepp csillogott, mégis olyan dühös volt, amilyenek még sose láttam azelőtt.
- Tiffany!- szóltam rá ijedten. Lassan rám nézett.
- Ez az, állj az ő oldalára…- mondta, majd felszaladt a lépcsőn.
- Tiffany! – kiáltottam utána, majd mikor láttam, hogy csak szalad tovább a lépcsőn utána futottam. Beszaladt a szobájába majd becsapta az ajtót. Próbáltam kinyitni, de bezárta, ezért ütni kezdtem az ajtót és könyörögtem neki, hogy nyissa, ki, de nem történt semmi. Az ajtó nem nyílt ki, ő pedig nem válaszolt…
Megfordultam majd nekidőltem az ajtónak és lassan leültem a földre. Szembe volt Abby szobája, aminek az ajtaja lassan kinyílt. Abby rám nézett, majd lassan visszacsukta az ajtaját. Még mindig, haragszik rám…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése