Blue Midnight 2.rész - Koreában

2.rész 
Koreában

Miután leszálltunk a repülőgépről egy teljesen más világ tárult elénk. Mindig is erre vártam. Hihetetlen érzés volt. A hotelben lepihentünk pár órára. Másnap volt a koncert. Úgy terveztük hogy a mai napot pihenésnek, a holnapot a koncertnek, a holnap után egy kis város nézésnek meg vásárlásnak szenteljük. Aztán a 4. napon pedig haza megyünk. Rövid álomnak indult de felejthetetlennek. 

- Másnap reggel – 

Abby-vel reggeliztünk bár alig bírtunk valamit le erőszakolni a torkunkon annyira izgultunk. Én egy fekete habos babos szoknyát vettem fel egy kicsit rockeres fekete rövid-ujjú pólóval, egy fekete comb fixel és egy fekete tornacipővel. Abby egy rövid farmer nadrágot vett fel egy laza mégis divatos fehér pólóval és egy tornacipővel. Ja és a lila full cap-jét majdnem kifelejtettem. Mikor már a taxiba ültünk mind a ketten a hajunkat téptük az izgatottságtól. Ahogy közeledtünk a koncert helyszínéhez egyre jobban látszódtak a fények. A sok rajongó ellepet mindent. Hihetetlen látvány volt. Ennyi rajongó és mi az első sorból fogjuk látni őket. 

Már vagy 10 perce csak álltunk az első sorba. Mindenki kiabált és sikítozott. Én fel se tudtam dolgozni a tényt hogy tényleg itt vagyok. Hirtelen kigyulladtak a fények a színpadon , megszólalt egy ismerős dallam és megjelent 6 ismerős srác. Kezdődhet a buli…

Néha-néha olyan érzésem volt, mintha a Beast pár tagja engem nézne. Bár ennek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, és el suhantam felette mondván: ilyen izgatottan nem csoda ha képzelődöm. 

A koncert végén lassan kezdett eloszlani a tömeg. Abby-vel utolsóként akartunk távozni. Épp beszélgettünk mikor valaki a vállamra tette a kezét. A hideg végig futott a hátamon ijedtemben. Megfordultam és egy biztonsági őr volt az. Az ütő is megállt bennem hogy valami szabályelleneset csináltunk vagy micsoda?

- Kérlek gyertek velem. – szólalt meg mély hangon az őr. Abby-vel egymásra néztünk félig lepetten félig ijedten. Követtük az őrt aki a színpad mögé vitt minket. Bementünk egy ajtón, majd Dongwoon jött velünk szembe aki ránk mosolygott majd oda szólt az őrnek miközben elsétált mellettünk: 

- Már kiment. – mondta vigyorogva Dongwoon az őrnek.

Ekkor az őr megfordult majd kimentünk egy másik ajtón. Kint Junhyung, Gikwang és Yoseob beszélgetett. Mikor megláttam őket megfogtam Abby kezét mert azt hittem beájulok. 

- Köszönjük Lee!- szólt oda Gikwang az őrnek aki ezután megfordult majd eltűnt. Mind a 3 énekes rám meg Abby-re nézett. Gyorsan oda fordultam Abby-hez:

-Te! Pofozz fel! Szerintem beájultam a koncerten és most intenzíven álmodok! – hadartam.

- Oké de hogy kerültem akkor bele az álmodba? – kérdezte gondolkodva Abby.

- Hát… én beájultam majd te valahogy belémestél vagy valami ilyesmi és te is elájultál.

- Te érted ilyenkor hogy mit beszélsz? – grimaszolt Abby.

- Nem de remélem hogy te érted mert az a lényeg.

- Ne haragudjatok hogy ide rángattatunk titeket csak-
- Várj várj ezt most meg kell beszélnünk.. – vágtam bele Junhyung szavába. Erre ő csak kikerekedett szemekkel ránk nézett majd halkan elröhögte magát. Ekkor esett le nekem hogy épp az előbb kussoltattam el az egyik kedvencemet. Gyorsan a számhoz kaptam még mielőtt megint olyat mondanék amit megbánnék.

- Nicole ne égess már … - mondta unottan Abby a fejét fogta.

Elvettem a kezem a számtól majd Abby-hez fordultam:

- Mi az hogy égetni?! Te is kókusz melltartóba és tűszoknyába táncoltál a party rock-ra nem csak én!!! – mondtam elégedetten.

- Igen drágám de amikor én csináltam farsang volt de te viszont július közepén a játszótéren… - mondta egyhangúan Abby.

- Ez egy lényegtelen tényező! – kiabáltam.

- De megnéztem volna! – röhögte el magát Yoseob.

Sunyi nézéssel ránéztem Yoseob-ra a szemem sarkából. A 3 énekes nagyon élvezte a vitánkat Abby-vel. Szakadtak a röhögéstől. Aztán megjelent HyunSeung DooJoon és DongWoon is.

- Honnan jöttetek? – kérdezte Hyunseung.

- Londonból. – mondta Abby.

- Az igen. – kuncogta el magát Doojoon.

- Nehéz volt nem észrevenni mennyire más a stílusotok. – mondta Yoseob.

- Nem volt olyan nehéz… - mondta DooJoon. 

Yoseob szúrós szemmel ránéz DooJoon-ra.

- Bocs haver én nem stíröltem őket mint te. Állandóan őket bámultad. – magyarázkodott DooJoon.

- Mintha te nem a csajokat néznéd koncert közbe. – röhögte el magát Junhyung.

- Fogadok hogy egész végig a barna hajú csajt nézted az 5. sorba. – gúnyolódott Gikwang.

- Ez nem igaz! Meg amúgy is fekete haja volt… - sértődött be DooJoon.

Mindenki elkezdett röhögni. Már rég éjfél lehetett hisz a koncert 11-kor ért véget.

- A lényeg, hogy azt szeretnénk hogy te legyél a stylistunk. – mutatott rám Junhyung.

- É-én? Miért? Hogyan? Miért? – dadogtam.

- Nem tudom Yosoeb találta ki. – röhögte el magát Junhyung. 

- Ő az akit keresünk higgyétek már el. – magyarázkodott Yoseob.

- Nem kell most döntened. – mondta Gikwang.

- Benne vagyok! – vágtam rá gondolkodás nélkül. 

- Mi a franc… Te Nicole… neked tényleg nagyon durva álmaid vannak… Frankón élethű - szólalt meg a nagy némaság után Abby ijedten.