22.rész
Viszonzásra lelt
érzelmek
*Abby szemszöge*
Tegnap óta elég furcsa érzések kavarognak bennem. Tegnap éjjel Gikwang be akart vallani nekem valamit. Persze, hogy akkor kell valakinek elrontani a pillanatot. Hát igen miért is ne? Még mindig nagyon dühös vagyok Taeyang-ra. Legszívesebben úgy pofán vágtam volna, hogy végre észhez térjen és hagyjon végre békén engem. Bármennyire és küzd, értem nem fogok vissza menni hozzá, mert nem szeretem, mást szeretek. Ha közelében vagyok, gyomromban ezeregy pillangó repdes, szívem hevesen ver, ha hozzám ér mosolya szívemig hatol. Ezt sosem éreztem Teayang-nál. SOHA. Egyetlen egy mondat, visszhangzik a fejemben „Abby, Én Sze….” és nem tudta befejezni. Lehet azt akarta mondani, hogy szeretlek? Talán ugyan úgy érzünk egymás iránt? Lehet, hogy csak képzelődöm vagy csak álom volt az egész. Fogalmam sincs. Halk kopogás zökkentett ki a gondolataimból:
-Gyere be Nyugodtan. Akár ki is vagy. – Mondtam nevetve közben az ajtó felé fordultam. Szívem egyre hevesebben kezdet verni mikor meg láttam. Gyomromba a pillangók is szorgoskodni kezdtek. Torkomban egyre nagyobb gombóc keletkezet. Ő csak mosolyogva állt az ajtóban majd elindult felém arcán egyre szélesebb mosoly húzódott biztos látta rajtam, hogy lefagytam. Mozdulni sem bírtam teljesen földbe gyökereztek a lábaim és bármennyire is mozdulni akartam nem tudtam. Vártam, hogy minél közelebb érjen hozzám minden perc öröké valóságnak látszott. Majd hirtelen magához húzott testem teljesen neki simult. Szívem még vadabbul kezdet kalapálni. Felnéztem rá pontosan bele a gyönyörű barna szemeibe majd szemem ajkára tévedt. Vágytam a csókjára mindennél jobban. Lehajolt hozzám és ajkait az enyémre nyomta megcsókolt mire én habozás nélkül csókoltam vissza. Csókja édes volt, mint a méz. Nem akartam, hogy véget érjen, de egyszer mindennek vége szakad:
- Szeretlek. –Suttogta a fülembe. Kimondta a bűvös kis szót mely szívemig hatolt.
- Szeretlek. –Mondtam ki én is ezt a bűvös kis szót majd felnéztem rá. Szemeiben láttam a boldogságot, csak mosolyogtam rá majd ő ajkain is megjelent egy mosoly. Hozzá bújtam mélyet szippantottam kábító illatából.
- Nem hagyom, hogy újra elvegyenek tőlem. Egyszer hibáztam másodjára nem fogok. – Mosolygott rám. Visszamosolyogtam rá majd nyomtam egy puszit a szájára.
- Csak egy puszit kapok? – Biggyesztette le a száját, boci szemekkel nézett rám. Ki tudna ellen állni ilyen szemeknek? Nem haboztam azonnal megcsókoltam.
- Abby… – Tépte fel az ajtót Nicole. Mind a ketten meg dermedünk Nicole is meg torpant és tátott szájjal bámult minket. Elváltunk arcunkra kínos mosoly ült ki Gikwang zavarában lehajtotta a fejét és földet kezdte bámulni. Még így is olyan aranyos mikor zavarba jön.
- Csukd be a szád, mert bele repül a légy. –Mondtam nevetve. Próbáltam oldani a kínos csendet.
- Mondjátok azt, hogy összejöttetek. Légyszíves. –Térdelt le elénk a kezeit összerakva imádkozást színlelve Nicole.
- Összejöttünk. - Vágta rá Gikwang habozás nélkül. Kicsit meg is lepődtem. Örültem a válasznak így már biztos voltam benne, hogy mindennél jobban szeretem és vele akarok lenni. Bolond barátnőm nagy nehezen feltápászkodott és Gikwang-hoz lépett:
- Ez-az fiam büszke vagyok rád. –Mondta nevetve közben a vállát veregette majd sarkon fordult, és mint, aki jól végezte dolgát ki viharzott a szobámból. Nem bírtam ki nevetés nélkül így hangos nevetésbe törtem ki és levetettem magam az ágyra és plafont kezdem bámulni pár perccel később befeküdt mellém Gi is rá fogott a kezemre rá néztem majd mikor észrevette, hogy őt nézzem rám nézet és mosolyogva ennyit mondott: Szeretlek.
* Nicole szemszöge *
Vasárnap délután volt. Felrohantam az emeltre. Beszélni akartam Abby-vel, hiszen szükségem volt a tanácsaira Junhyung-al kapcsolatban. Nagyon tanácstalan voltam és ő mindig jó tanácsokkal szokott kisegíteni engem. Benyitottam a szobájába és épp hogy kimondtam a nevét láttam, ahogy hirtelen Gikwang-al elkapják egymástól az arcukat. Minden világossá vált számomra. Mikor rákérdeztem Gi egyből rávágta, hogy összejöttek. Nagyon örültem neki. Büszke voltam Abby-re és Gikwang-ra is. Végre Abby is olyan valakivel jön össze, aki nekem is szimpatikus. Nem akartam ennél is jobban elrontani a pillanatot ezért inkább gyorsan leléptem. Végülis.. mindegy. Fölösleges Junhyung-ról beszélnem bárkinek is, hiszen úgysem fogom elhagyni Yoseob-ot és ez a lényeg. Nem fogom elrontani a kapcsolatunkat ilyen gyerekes érzelmek miatt. Lefutottam a lépcsőn egyenesen a nappaliba ahol Yoseob a kanapé mögött beszélgetett Junhyung-al a többiek pedig filmet néztek. Miközben Yoseob nyakába ugrottam bár csak egy pillanatra, de összeakadt a tekintetem Junhyung-al, aki miután Yoseob-hoz rohantam távolabb állt tőlünk. Rosszul éreztem magam miatta… Nem akartam semmilyen Junhyung felé irányuló romantikus érzést kimutatni ezért különösebben nem foglalkoztam vele.
- Nem hiszed el mi történt! – örvendeztem Yoseobnak miközben a kezét fogtam és egy helyben ugráltam.
- Na? – kérdezett vissza izgatottan.
- Találd ki, kik pecsételték meg a sorsukat az emeleten? – hagytam abba az ugrálást, miközben felmutattam az emeletre és gyanúsan néztem.
- Viccelsz… - fordult felénk komolyan Dongwoon.
- Te nézzed a filmed! – szóltam rá, mire visszafordult a tv felé.
- Abby és Gikwang? – nézett rám gyanúsan Yoseob.
- Lő és gól! – kiáltottam el magam.
Ekkor lépteket és röhögést hallottam a lépcső felöl. Abby és Gikwang a nappali felé tartottak miközben röhögcséltek.
- Hé srácok szeretnék mondani valamit! – vigyorgott Gi.
- Yo! – szólalt meg mindenki Yoseob-on és rajtam kívül, majd rájuk sem nézve leintették Gi-t.
- Már tudjuk. – mosolygott kínosan Yoseob. Abby gyanakvóan rám nézett.
- Ne nézz így rám… - emeltem fel a kezem maga elé miközben megvontam a vállam.
Öröm volt látni őket, ahogy fülig szerelmesen el sem tudtak szakadni egymástól.
- Másnap –
Arra ébredtem, hogy valaki hátracsapja, az ajtót majd felkiált:
- Nicole! – kiabált Dongwoon. Álmomból felébredve kómás fejjel ijedtem felülök majd félig nyitott szemmel én is üvöltözök:
- Mi van?! MI az?! Ég a ház?! Reklám következik! – forgattam a fejemet, de nem láttam semmit a szemembe lógó hajamtól. Megtöröltem a szemeimet majd pislogni kezdtem, hogy kitisztuljon a látásom. Egyszer csak Dongwoon arca takarta el a kilátást miközben fülig ért a szája úgy vigyorgott. Én csak sandítva rá néztem:
- Minek örülsz?
- Gyere! – hadarta el majd megfogta a kezem és lerángatott a nappaliba. Épphogy el nem estem annyira sietett. Még fel sem ébredtem, de már futtatnak… milyen világot élünk? A nappaliba mindenki Yoseob mögött állt egy sorban vigyorogva miközben Yoseob kissé lehajtva a fejét szégyenlősen nézett fel rám. Valami készül…
- Mi folyik itt? – néztem rájuk félig lehunyt szemmel.
- Menj már… - lökte meg DooJoon Yoseobot.
- Fordulj meg. – mondta Yoseob szégyenlősen.
- Utoljára akkor voltatok ilyen gyanúsak, amikor a pornó újságot próbáltátok elrejteni. – hadartam miközben kissé oldalra döntött fejjel még mindig gyanúsan néztem őket.
- Nem tudom miről beszélsz fordulj meg! – hadarta el Dongwoon idegesen miközben megfogta a vállam és megfordított. Mivel nem láttam semmit a hangokból próbáltam leszűrni, hogy mi történik. Körmök kopogását hallottam a parkettán.
- Megfordulhatsz. – engedte el a vállam Dongwoon. Megfordultam és Yoseob állt előttem egy kiskutyát tartva az ölében. Kis feketeség volt aranyos pofival.
- Jaj de édes! – vinnyogtam miközben belenéztem Yoseob szemébe.
- Oh ugyan… - pirult el Yoseob.
- A kutyáról beszélek… - mondtam neki unottan, mire lefagyott a vigyor az arcáról. Óvatosan kivettem a kezéből a kutyát magamhoz öleltem. Olyan kis aranyos volt, de hamar le kellett tennem az ölemből, mert nem bírt nyugodtan maradni.
- Németjuhász? – kérdeztem kíváncsian a többiektől.
- Ez csak természetes. – mosolygott Junhyung.
- Nevet adtatok már neki? – kérdeztem izgatottan.
- Ez a feladat csak rád vár. – mosolygott Dongwoon.
- Végül is a te kutyád. – vigyorgott HyunSeung.
- Köszönöm srácok. – kaptam a kezemmel az arcomhoz.
- A-a. Ezt Yoseob-tól kaptad. – mosolygott Junhyung. Ránéztem Yoseob-ra aki annyira zavarban volt, hogy rám, sem mert nézni. Odarohantam hozzá majd megöleltem. Megcsókoltam, majd nagy nehezen elengedtem.
- Szeretlek. – mondta.
- Én is téged. – vigyorogtam. Annyira boldog voltam. Imádom a kutyákat.. ezek szerint figyelt, amikor erről meséltem neki.
- Rex lesz a neve. – fordultam vigyorogva a többiek felé, akiknek már hűlt helyük sem volt.
- Ezek meg..?
- Elhozod a koncertre? – kérdezte Yoseob.
- Tényleg, hisz ma felléptek… - gondolkodtam el. Teljesen kiment a fejemből. – Persze, hogy viszem! – mondtam határozottan. Franc se gondolta, hogy Rex nagy galibát fog okozni nekem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése