Blue Midnight 28.rész - Szerelem és felelőtlenség

28.rész

Szerelem és felelőtlenség

* Abby szemszöge *

Miután Tiffany és GD megtudta az igazságot egymásról, Tiffany padlón volt. Ki se mozdult a szobájából. Egy próbára se jött el velünk. Egész nap otthon ült. Egyik délután hazarohantam az otthon felejtett telefonomért. Gyorsan beszaladtam a házba, hiszen a taxi várt rám, felkaptam a telefonom az asztalról is indultam volna, kifelé amikor beszélgetést hallottam az emeltről. Megtorpantam, majd felnéztem. Kiléptem az ajtón és intettem a taxisnak, hogy elmehet, ne várjon rám. Miután elment, lassan becsuktam a bejárati ajtót majd óvatosan felmentem a lépcsőn. Tiffany nyitott ajtaja mellett megálltam, majd neki dőltem a falnak és figyeltem.

- Szeretlek.- mondta félénken GD.

A számhoz kaptam, mert ha nem elsikítom magam. Még ennek az utálatos alaknak is van szíve… ch. Vannak még csodák. És még az sem zavarja, hogy Nicole barátnője… ez érdekes. Most ez vagy tényleg igaz szerelem vagy valami bűzlik Dániában. Elmosolyodtam majd halkan lementem a lépcsőn. Kimentem az ajtón majd felhívtam Gi-t hogy ha tud, jöjjön el értem, hogy vissza tudjak menni a próbára. Gondolkoztam, hogy ha ez most egy trükk, akkor mi lehet a célja? És ha meg szerelem, akkor tudja GD, hogy Tiffany haza fog menni..?

* Nicole szemzsöge *

Másfél héttel az után, hogy elköltöztem este 8 óra körül csöngettek. Letettem a sört, amit éppen ittam, és mint egy zombi odavánszorogtam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam nagyon meglepődtem.

- Junhyung..? – néztem lepetten.

- Kíváncsi voltam, hogy hogy vagy. És pont olyan pocsékul, mint azt gondoltam. 

Csak megforgattam a szemeimet majd megfordultam, hogy visszamenjek a nappaliba. 

Junhyung becsukta maga mögött az ajtót majd követett. Leültem a kanapéra felhúztam a lábam majd ittam tovább az italom. 

- Ez hányadik sör? – faggatott.

- Mit tudom én.. nem számoltam. – válaszoltam együgyűen. Már nem érdekel semmi…

Junhyung leült mellém majd kikapta a kezemből a sört. 

- Hé! – nyúltam a sör után.

- Elég volt! – nézett rám szúrós szemekkel. Letette a sört az asztalra majd rám nézett. – Mi történt köztetek? – nézett kíváncsian.

- Semmi különös. – fordultam el. 

- Mit mondott neked?

- Csak azt, amit ilyenkor szoktak. 

- Bővebben?

- Már nem szeretlek, csak játszottam veled stb.. stb… - mondtam, mint akit nem érdekel az egész, vagy mint aki már hozzászokott az ilyesmihez.

- Ez nem vall rá… - gondolkodott el Junhyung. Ránéztem majd a vállára tettem a kezem.

- Félreismertem. Ennyi az egész. 

Junhyung megölelt, mire bennem szétáradt a nyugalom. Másfél hete nem ölelt már meg senki. Egyedül vagyok, aminek néha örülök, de van, amikor meg megőrülök tőle. Nem gondoltam semmire. Teljesen kikapcsolt az agyam. Nem is érdekelt semmi. Azt se bántam volna, ha véget ér az életem annyira mindegy volt már nekem minden. Talán ez volt az oka annak, hogy egyáltalán nem zavart az, amikor megcsókolt. Azt sem tudtam mit csinálok, csak sodródtam az árral. Kezdett eldurvulni a dolog. A fejemben tudtam, hogy nem kéne hagynom, megtörténni, de nem hallgattam az eszemre. Nem gondoltam, a következményekre, semmire. Gyerekesen viselkedtem, amiért örökre szégyellni fogom magam… Aznap este lefeküdtem Junhyung-al.