2013. március 21., csütörtök

Blue Night 59.rész - Bármi történik, ne add fel!


59.rész
Bármi történik, ne add fel!




*Abby szemszöge.*
Túlságosan csend volt a házban. Tudtam hamarosan sorra kerülök én is akár már ebben a pillanatban is elhangozhat a nevem. Már kezdek teljesen hosszá szokni a gondolathoz, hogy ez történik velünk. Testi sebeim nehezen gyógyulnak, de a lelki sebeim még nehezebben. Senkire sem számíthatok csak is magamra. Az előttem ülő Seungho-t néztem, aki teljesen el volt mélyülve a gondolataiban. Gikwang tartott felém kezében egy pohár vízzel, ami felém nyújtott mikor oda ért. Megráztam a fejem jelezve, hogy nem kérem majd halványan rá mosolyogtam. Visszamosolygott majd leült a kanpára mellém. Felsóhajtottam majd hátra dőltem a kanapén és a plafont kezdtem bámulni.
-Abby. – szólított meg GD amire azonnal felkaptam a fejem. – Válassz valakit!- utasított.
- Még is minek? – pislogtam magam elé lepetten.
- Majd meg tudod. Válassz!
- Rendben. – nyeltem egy nagyot majd Seungho és Gikwang-ra néztem. Nem tudtam mi alapján döntsek, a feladatot sem ismerem. Egyik felem Gikwang-ot szerette volna másik pedig Seungho-t. Azt hiszem, a szívemre fogok hallgatni bármi is legyen a feladat őt fogom választani. – Seungho. – suttogtam magam elé. Megbánó pillantásokat vettetem Gikwang-ra aki halványan el mosolyodott majd az ajtó felé bökött a fejével.
- Remek a kocsi kint várt titeket. – Mondta GD.
- Miért kell mindig elmenni? Itt nem lehet feladatokat csinálni? – kérdeztem GD-t felháborodva.
- Egyszer annak is eljön az ideje ne légy olyan türelmetlen. – intézte el ennyivel GD. Seungho megállt előttem majd a kezét nyújtotta felém. Felnéztem rá majd megfogtam a kezét. Elindultunk kifelé az ajtóban már várt a két ismerős alak. Az egyik megakarta fogni a karom, de elrántottam majd szúrós szemekkel kezdtem méregetni.
- Azt hiszem támogatás nélkül is a kocsihoz tudok menni. - mondtam neki flegmán. – Jah és nem unja még, hogy csacskáztatják? – vágtam meglepődött fejet.
- Abby. – szólt rám Seungho miközben szúrós szemekkel méregetett.
- Nem leszel, ilyen nagyszájú mikor meglátod milyen feladat vár rád és a barátocskádra. –hajolt közelebb hozzám miközben gonosz mosoly húzódott a szájára.
- Chh.. – préseltem ki dühösen a levegőt a fogaim között. Megragadta a karomat majd megrángatott. Megkötötte a szememet majd a kezemet is megkötözte. Olyan szorosra húzta a kötelet, hogy a fájdalomtól felszisszentem. Betuszkolt a kocsiba és amilyen erősen csak tudta bevágta az ajtót. Utánam Seungho következet, ahogy őt is betuszkolták a kocsiba majd mindketten beugrottak az autóba és már el is indultunk. Ide-oda mocorogtam a kötél dörzsölte a bőrömet. Túl erősen volt megkötve csak is az én hibám miatt. A kocsi megállt majd valaki megragadta a karomat és kiráncigált a kocsiból. Húzni kezdet maga utána majd hirtelen megálltunk.
- A kezedet most szépen kiszabadítom, de a kötést a szemedről nem veheted le. Megértetted? – kérdezte komolyan. Bólintottam majd kiszabadította a kezemet. Ahogy a kötél elhagyta a kezemet már nyúltam is csuklómhoz, hogy meg vizsgáljam. A kötél sikeresen kidörzsölte a csuklómat. – Most pedig kapsz egy kis szerkezetet a füledbe, amin majd az utasításokat kapod, hogy merre menj. - magyarázta.
- Kitől kapok utasítást? – kérdeztem lepetten.
- A Barátodtól. – kaptam egyszerű választ.
- Mi lesz a feladat?
- A barátod egy szobába van bezárva és egy hő kamera segítségével fog téged navigálni a sötét folyósokon. A folyósokon nem lesz egyszerű végig menned mivel vár rád egy kis meglepetés, de majd tapasztalod. – nevetett fel. – Ameddig te oda nem érsz barátodnak egy percre sem lesz melege. – nevetett fel újra.
- Mi? – nyeltem egy nagyot. Megfogta a karomat majd húzni kezdtet maga után lépést alig bírtam vele tartani. Hirtelen megállt majd ajtónyikorgást hallottam.
- Cipőd vedd le. – parancsolt rám.
- Mi-minek? – dadogtam idegesen.
- Nem kérdez, leveszi. – förmedt rám. Ahogy kérte kibújtam a cipőmből majd vártam a következő utasítást. – Bent már leveheted a szemedről a kötést. – mondta majd belökött az ajtón és a földre estem. Becsapta az ajtót majd a zár kattant. Az esésnél valami éles tárgyba nyúltam bele. Levettem a kötést a szememről, de csak a sötétséget láttam. Kezemhez nyúltam, hogy kitapintsam mi szúrhatta meg a kezemet. Valami nedves dolog folyt végig a kezemen azonnal tudtam, hogy vérem az.
- Abby hallasz? – szólt nekem Seungho.
- Hol vagy? – kérdeztem kétségbe esetten ide-oda kapkodva a fejemet teljesen feleslegesen, mert az orromig nem láttam.
- Nyugodj meg kérlek és próbálj meg nem bepánikozni. Rendben?
- De…
- Ígérd meg bármi történik is nem adod fel! – próbált nyugodt hangnemben beszélni, de hangja remeget.
- Megígérem! – nyögtem ki majd erőt vettem magamon és felálltam. – Merre kell, menjek? – kérdeztem tőle miközben megtöröltem könnyes szemeimet.
- Menj egyenesen és majd szólok, ha változik az irány. – mondta komolyan.
- Rendben. – sóhajtottam fel majd megtettem az első lépést. Ahogy talpam a hideg kőhöz ért kirázott a hideg. Lassan kislépésekben totyogtam előre majd szúró fájdalmat éreztem a talpamban, de nem foglalkoztam vele inkább mentem tovább. Valamit éreztem a talpam alatt, ahogy egyre beljebb haladtam. Szúrta talpamat, de próbáltam úgy tenni mintha ott sem lenne. Könnyeim végig folytak az arcomon. Fájt minden egyes lépés, amit megtettem.
- Most…fo..rdulj.. jobbra. –dadogta Seungho alig hallgatóan.
- Seungho. – kiabáltam félig rémülten félig kétségbe eseten a nevét. – Jól vagy? – kérdeztem kétségbe.
- Pe..rsze. –nyögte ki. Ahogy kérdte lassan balra fordultam, de valami szöges dologba ütköztem. A szögek a mellkasomba álltak. Reflexszerűen hátrálni kezdtem miközben mellkasomhoz kaptam. Megint neki mentem a szöges falnak azonnal előre buktam bele az üvegszilánkokba. Fájdalomtól kitört belőlem a sírás és teli torokból üvöltöttem.
- Megígérted ..- hallottam Seungho lágy hangját. – Ne add, felkérlek csak most az egyszer ne. – próbált egyenletesen beszélni, de alig tudta a szavakat kipréselni a száján.
- Mi történik veled? – kérdeztem zokogva.
- Jól vagyok, csak kérlek, siess.
- Merre menjek? – kérdeztem miközben erőt vettem magamon, hogy felálljak.
- Kiderült, hogy ami nekem jobb az neked bal úgy, hogy fordulj balra. – utasított. Botorkálva indultam meg a megfelelő irányba. Nem ütköztem szöges falba, de a talpam alatta üveg szilánkok ropogtak és álltak a talpamba. Már alig tudtam állni. Támaszkodni semmibe sem tudtam csak saját magamra tudtam támaszkodni. Seungho hangját alig hallottam csak akkor szólt, ha nagyon muszáj volt. Tudtam, ha sokáig húzom az időt meg fog fagyni. Már egy ideje szótlan volt kezdtem kétségbe esni, hogy talán már túl késő.
- Ami nekem bal az neked jobb. Fordulj jobbra ott lesz egy ajtó.
- Rendben. –sóhajtottam fel megkönnyebbülve. Lefordultam, de megint csak egy szöges falba ütköztem. Felkiáltottam majd a földre rogytam. – Ha négy kéz láb is de el juttok addig a kibaszott ajtóig. – mondtam dühösen majd elindultam az ajtó felé. Minden lépésemre oda figyeltem és tapogattam magam előtt nehogy véletlen fejjel neki menjek a szöges falnak. Majd egy falat tapogattam ki, amit egyre jobban kezdtem meg vizsgálni és nem fal volt, hanem egy ajtó. Lassan felálltam majd benyitottam. Szememet bántotta az erős fény így hunyorogva próbáltam kitalálni, hogy hova kerültem. Ahogy kezdett kitisztulni minden egy fehér szobába találtam magam.
- GD.- Kiabáltam a nevét. – Hol van Seungho ? – kérdeztem kétségbe esetten miközben befelé másztam a fehérségbe. Egyszer csak kinyílt egy ajtó és két nagy melák jött be rajta. Erőm nem volt fel állni a vér minden honnan folyt és egy vér tócsa keletkezett alattam. Megfogták a karomat és kifelé kezdtek húzni egy szóbába vittek ahol Seungho egy székben ült. Nem volt eszméleténél. Ahogy belöktek a szobába és a földre estem. Seungho felkapta a fejét majd kétségbe eseten fürkészte az arcomat és a kétségbeesése egyre jobban megbánásba ment át.
- Sajnálom. – suttogta könnyes szemekkel. Rá mosolyogtam majd fejemet a kezemre hajtottam. Erőtlen testem mozdulni sem volt képes, de a tudat, hogy Seungho most már jól van és biztonságban van elég arra, hogy ne legyen bűntudatom. Seungho kétségbeesetten kiabálja a nevemet, de erőm sincs kinyitni a szememet. Lassan megszűnik  körülöttem a világ és Seungho hangját sem hallom már…

2 megjegyzés:

  1. nemááááááá..><..sissetek a kövivel mert már nagyon izgatott vagyok h milessz..><:D

    VálaszTörlés