35.rész
Mindennapok
*Abby szemszöge*
A Beast most 1 hét szünetet kapott. Egyikünk sem tud koncentrálni a próbákra főleg nem Hyunseung. Minden egyes percét, családjával tölti, csak este jár haza akkor, pedig mi támogatjuk. Nagy szüksége van most ránk. Most, hogy nincsenek próbák eléggé unalmas itthon. Halottam, hogy lentről hangos nevetések szűrűdnek fel. Fogtam magam, leszaladtam lépcsőn, hogy én se maradjak ki a jóból. Gikwang és Yoseob hangosan nevetgéltek és beszélgettek. Nicole is azt asztalnál ült, két kezével fejét támasztotta. Yoseob-ot bámulta közben nagyokat sóhajtózott. Leültem a mellette lévő székre és mosolyogva figyeltem a nevetgélő Gikwang-ot. Le sem bírtam venni a szemeimet róla csak bámultam őt, mint egy fan görl . A mélyről jövő hangos nevetése mindig mosolyra késztet. Imádom mikor nevet. Legfőképpen mikor rám mosolyog. Olyankor mindig enyhe sokkot kapok, és alig bírok a lábamon állni. Elgyengülök. Olyan édesen nevetgélnek együtt:
- Olyan aranyos Yoseob. Mindjárt megzabálom az édes pofiját. – Áradozott Nicole. Egy pillanatra rá tikintettem Yoseob-ra majd újra Gikwang-ot bámultam. Mindig olyan kis aranyos bármit is csinál.
- Gikwang annyira édes mikor mosolyog. – Áradoztam én is Gikwang-ról. Nagyokat sóhajtoztam. Gikwang egy pillanatra rám nézet rám kacsintott és beszélgetett tovább Yoseob-al. Kínosan mosolyogtam. Biztosan észrevette, hogy folyamatosan őt bámulom.
- Ahha biztos. – Legyintett egyik kezével Nicole majd újra Yoseob-ot kezdte bámulni. Egyszerűen nem bírtam betelni Gikwang-al. Csak bámultam és bámultam. Észre se vettem, hogy én Nicole-al kimmunkálok éppen. Felkaptam a fejemet, majd ijedten ránéztem majd Yoseob-ra és Gikwang-ra akik még mindig lelkesen beszélgettek és röhögcséltek.
- Mióta vagyunk mi jobban? – Pattantam fel az asztaltól majd egy hatalmasat rá vágtam mire Nicole is felugrott az asztaltól. Ijedten bámult rám. Gikwang és Yoseob is azonnal rám kapták a tekintetüket. Kikerekedett szemekkel bámultak minket.
- Őőő . – Mondta közben a földet bámulta. Kicsit dühös lettem magamra. Fogalmam sincs miért, hiszen még ezek után is szeretem. De még semmi féle formában nem álltam rá készen, hogy akármi fajta kommunikációt is folytassak vele. Se ilyet se olyat. Még mielőtt akármit is mondhattam volna Gikwang már mellettem is állt:
- Gyere. –Súgta a fülembe. Tudta, ha még egy percig is ott vagyok, olyat mondok, amit örökre megbánok, vagy összeveszünk. Hagytam magam. Engedem neki, mentem utána. Szobámba húzott mikor beléptünk bevágta maga után az ajtót majd magához húzott. Szorosan ölt magához. Megnyugtatott..
* Nicole szemszöge *
Még mindig nem beszéltem se Abby-vel se Tiffany-val. Tiffany alig van itthon, mindig GD-nél van.. gondolom én. Beköltözött a házba a szomorúság. Hyunseung is csak este járt haza, legtöbb idejét a családjával töltötte és gyászolt. A Beast kapott egy hét szüntetet, hogy összeszedje magát, és pihenjen, úgyhogy Hyunseung-on és Tiffany-n kívül mindenki otthon volt. Arra gondoltam, hogy megpróbálom kicsit felvidítani Hyunseung-ot ezért csinálok neki vacsorát. Besétáltam a konyhába és neki fogtam a palacsintának. Később Abby is bejött a konyhába és értetlenül nézett rám.
- Nem akarsz beszállni? – kérdeztem tőle mosolyogva.
- Mégis mibe? – vonta fel a szemöldökét.
- Meglepi vacsora Hyunseung. – vigyorogtam.
- Rendben. – mondta unottan majd ő is neki fogott csinálni valamit. Nem igazán figyeltem. Gikwang ott állt Abby-vel szemben a pult másik oldalán, ami már a nappalihoz tartozott és miközben Abby tett-vett beszélgettek. Már megcsináltam kb 5 palacsintát mikor meg akartam fogni a serpenyőt de, megégettem magam. Lendítettem egyet a kezemmel, amiben a serpenyő volt majd gyorsan lecsaptam a kályha mellé. Mély levegőt vettem majd ránéztem a serpenyőre. Csak pislogtam… hova tűnt a benne lévő palacsinta? Abby-ék felé fordítottam a fejem. Abby tátott szájjal nézte Gi-t akinek a képén landolt a palacsintám. Valamiért újra megfogtam a serpenyőt, amikor Yoseob beszaladt a konyhába.
- Nicole! – szólt hozzám. Ijedtemben, ahogy hirtelen felé fordultam fejbe vágtam a serpenyővel.
- Jaj, bocsi! – dobtam le a földre a serpenyőt majd Yoseob fejéhez kaptam ahol megütöttem. Csak jajgatott, majd láttam, hogy Gi is beszalad kezében a palacsintával. A pólóján egy nagy folt díszelgett. Elkaptam a kezem Yoseob fejéről majd elővettem egy rongyot bevizeztem, hogy megtörölgessem vele Gi pólóját, de ráléptem a serpenyőre, amit nem rég dobtam le. A rongyot elejtettem majd nekitámaszkodtam a falnak, hogy ne essek el. Abby Gi-hez sietett, hogy segítsen neki, de rálépett a földön heverő vizes rongyra és azzal a lendülettel hátra vágta magát. Felkaptam a serpenyőt majd, ahogy megfordultam, hogy letegyem, fordulás közbe megint megütöttem Yoseob-ot. El akartam venni Gi-től a palacsintát, de nagy kapkodásba nem vettem észre a földön heverésző Abby-t. Egyik lábammal véletlenül átléptem de a másik megbotlott benne és miközben dőltem előre, lefejeltem Gi-t, aki eldobta a palacsintát és a fejéhez kapott sziszegve. Botorkálva megfordultam. Vizes rongy a földön. Abby mellette. Yoseob meg 2 púppal és egy palacsintával a fején állt velem szemben. Gi meg… ő megúszta egy folttal és egy koccanással, a homlokommal, ami amúgy nekem is fájt. A többiek berohantak a konyhába majd egymás vállát ütögetve fulladozni kezdtek a röhögéstől. Abby is nevetésbe tört ki majd Gi is. Ránéztem Yoseob-ra aki még mindig a palacsintával a fején értetlenül állt ott és nézett. Gi óvatosan felsegítette Abby-t, majd felvette a rongyot a földről. Odamentem Yoseob-hoz, majd levettem róla a palacsintát és kidobtam. Alig bírtam megállni röhögés nélkül. Annyira buta fejet vágott, haláli volt. Mikor visszafordultam Yoseob-hoz nevetni kezdtem. A fejét vakargatta ahol megütöttem és csak pislogott. Odamentem hozzá majd megpusziltam és röhögtem tovább.
- Jól vagy Abby? – szóltam oda neki nevetve.
- Hát de perszee. – szólt vissza miközben alig bírta megállni ő is nevetés nélkül.
A többi Beast-eshez fordultam, akik még mindig nevettek. Rájuk mutattam majd komoly arccal végig mértem őket.
- Nem láttatok semmit! – hitegettem őket.
Csak azt bánom, hogy Hyunseung nem volt ott, hogy kiröhögje a bénázásom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése