Blue Midnight 20.rész - Együtt a Beast

20.rész

Együtt a Beast

1 hónapig jártuk a kórházat, hogy minél többet lehessünk Junhyung-al. Sokszor volt, hogy csak én mentem be hozzá, mert a többiek túl fáradtak voltak a sok próba miatt. Az utóbbi időben sok fellépésük volt, és GD-vel az oldalukon nem szerepeltek valami jól… Aminek a Big Bang szemmel láthatóan nagyon örült, és GD is. Végül Fifi a Beast-esek hatására tartotta a szavát és kikönyörögte, hogy tegyék vissza őt a Big Bang-hez amint Junhyung kijön a kórházból. Rengeteget ápolgattam Junhyung-ot, és ennek hatására úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődött a kapcsolatunk. Ő a 2. ember, akihez a legközelebb állok a Beast-ben. Az első természetesen Yoseob. 

Amióta összejöttünk mindenki úgy hív minket, hogy „a dili páros”. Ilyen, amikor két idióta egymásra talál. Mellettünk senki sem unatkozik, mindig hülyéskedünk. Junhyung nagyon örült annak, amikor elmeséltük neki, hogy mennyire egymásra találtunk. 

2 nap volt hátra addig a napig, amikor Junhyung-ot kiengedik. Alig vártam, hogy visszajöjjön hozzánk és, hogy GD elhúzza a csíkot. A Beast fellépései során sok más bandával találkoztam mint pl a: BAP, Super Junior, Teen Top, U-Kiss és sajnos az MBLAQ is köztük volt. A Beast fellépése után, mikor jöttek le a színpadról, a színfalak mögött egyből Yoseob nyakába ugrottam és megdicsértem, ahogy mindig is tenni szoktam. Egy valami idegesített nagyon. A lehető legjobban kellet titkolnunk a kapcsolatunk. Ez amolyan felsőbb utasítás volt. A Beast tagjain és pár barátomon kívül nem tudhatott róla senki. Más bandák meg pláne. Miután kicsit leragadtam Yoseob-ról és a többiekről, hogy ne legyek feltűnő odajött hozzám Eli a U-Kiss-ből. Ajánlatot tett nekem, hogy menjek át hozzájuk, de végig se hallgattam, elutasítottam. Nem hagyom ott Yoseob-ot és a többieket semmi pénzért. Eli csalódottan mégis mosolyogva értett meg engem és ment vissza a többiekhez. Akkor még nem gondoltam, hogy az akkor történtek nagy hatással lesznek az életemre és a kapcsolatomra Yoseob-al…

- 2 nappal később – 

- De rég jártam már itt. – mosolygott Junhyung és forgatta a fejét miközben bement a házba miután elhoztuk Yoseob-al a kórházból. Abby a többiekkel tánc próbán volt, Tiffany meg franc tudja, hol csavargott. 

- Olyan jó, hogy újra velünk vagy. – mosolyogtam rá. 

Junhyung visszamosolygott rám, majd leült a kanapéra, aztán Yoseob is követte. Én a konyhába mentem, hogy csináljak egy kis teát. Mikor kész lettem, odamentem és feléjük nyújtottam egy-egy pohár teát, mire Junhyung elmosolyodva kérdezett:

- És amúgy, hogy vagytok?

Nem értettem a kérdését. Ránéztem Yoseob-ra majd vissza Junhyung-ra.

- J-Jól vagyunk. – mosolyogtam.

- Nem úgy értem. – kortyolt egyet a teából. – Hanem ti ketten. – mutatott Yoseob-ra majd rám. 

- A lehető legjobban. – mosolygott rá Yoseob Junhyung-ra. 

- Az a lényeg. Amúgy Nicole .. – tette le a teáját az kávézóasztalra. – azt mondtad be akarsz mutatni valakit. 

- Hát igen, de az a helyzet, hogy fogalmam sincs, mer- magyarázkodtam amikor valaki berontott a bejárati ajtón.

- YOSEOB!! Vonszold elém magad megalázkodva te barbie baba!! – kiabálta Tiffany miközben úgy becsapta a bejárati ajtót, hogy az egész ház beleremegett. A lépcső felé vette sietősen az irányt, de aztán észrevett minket a nappaliba, megállt és lassan oda sétált hozzánk miközben levegő után kapkodott. Yoseob arca tele volt rémülettel. Junhyung azt sem tudta, hogy engem nézzen vagy Tiffany-t. 

- Neked meg mi bajod..? – szóltam rá. 

- Láttam. Hogy. Itt. Van. Yoseob. Autója. – kapkodott a levegő után a mondandója közben. – És. Ha. Ő. Itt van. Akkor te is. És ha csak ti. Akkor. Lehet. Hogy valami. Csúnya dolgot csináltok. AMIRE NEM ADTAM ÁLDÁSOM. – kiabálta el a végét. Idegesebb lettem megragadtam egy újságot ami Junhyung mellett volt a kanapén majd hozzá vágtam:

- Képes lettél volna ránk törni az ajtót, ha éppen?! … - majdnem kimondtam, de ránéztem Yoseob-ra és Junhyung-ra akik kikerekedett szemekkel néztek rám, hogy miken jár az eszem. – Ami természetesen nem fog megtörténni mostanában. – magyaráztam nyugodtan miközben Yoseob idegességében csak pislogott. Eléggé kínos helyzetbe hoztam magunkat. 

- Yoseob tudod milyen idióta, ne hagyd, hogy fellángolásból elrontsa az életét veled! – mutatott rá Tiffany Yoseob-ra és kiabált. 

- Hagyjál már te nő, azt csinálok vele, amit akarok! – fordult meg Yoseob és kiáltott vissza. Mikor ezt meghallottam meglepetten csak pislogtam. Mikor leesett Yoseob-nak hogy olyat mondott, amit nem kellett volna, lassan félve rám nézett és kínosan próbált mosolyogni.

- T-tudod, hogy nem úgy értettem. – vigyorgott idegesen miközben a tarkóját vakargatta. Dühösen elvigyorodtam: 

-Persze, hogy tudom! – gúnyolódtam. – Tiffany! – szóltam oda neki. – Yoseob folyton csak a gyerekes vágyaira gondol. – dünnyögtem. Yoseob gyorsan vette a lapot, felugrott a kanapéról majd felszaladt a szobájába sarkában Tiffany-val. 

- Nyisd ki te görcs! Hallod!

- NEM!

Csak ennyit lehetett hallani fentről leszűrődő hangokból. Tátott szájjal elszégyellve magam néztem végig, amit művelnek, majd elmosolyodva ránéztem Junhyungra:

- Ő volt Tiffany. – mosolyogtam, mire Junhyung csak pislogott.

- Kicsit agresszív. – nézett kikerekedett szemekkel.

- Ugyan miről beszélsz. – Intettem le Junhyung-ot. 

- Nyisd már ki te popsifej! – hallatszott le Tiffany hangja az emeltről.

- Tiffany, hagyd már abba vagy feldugok neked egy Duracel elemet! – kiáltottam fel neki. 

- Jóóóóó.! – kiáltott vissza majd duzzogva leballagott a lépcsőn. De ezért szeretem a hülye fejét. Ő az én idióta barátnőm, akit nem adnék semmi pénzért sem. 

*Abby szemszöge.* 

Már alig vártam, hogy haza érjek, Gi kitalálta, hogy menjünk el este sétálni megszeretne nekem mutatni valamit. Bele menetem, mert szeretek vele lenni. Végre megérkeztünk a ház elé gyorsan kipattantam a kocsiból majd az ajtóhoz siettem és avval a lendülettel feltéptem az ajtót. Megtorpantam. Széles vigyor ült ki az arcomra: 

- Junhyung!- Kiabáltam és rohanni kezdtem felé. Majd mikor oda értem megálltam meg vártam még felállt és finoman magamhoz öleltem. Annyira jó volt, hogy végre köztünk van és nem a kórházban fekszik. 

- Abby, örülök, hogy látlak. –Mosolygott rám. Annyira hiányzott már ez a mosoly olyan régen láttam.

- Mi örülünk, hogy újra köztünk vagy. – Mosolyogtam rá és újra megöleltem. –De most mennem kell, mert Gi leszedi a fejemet, ha nem készülök el időre. – Forgattam meg a szemeimet majd adtam egy puszit Junhyung arcára és elviharzottam a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy másik ruhát majd vártam Gi-re aki már nyitott is be az ajtón: 

- Mehetünk? –kérdezte mosolyogva. 

- Persze. - Mosolyogtam vissza rá. Nem kérdeztem meg tőle, hogy hova megyünk, teljesen rá bíztam magam. Ki ment a szobámból én követtem. 

- Hova-hova fiatalok? –Kérdezte Dongwoon vigyorogva. Gi aki éppen azt ajtót akarta kinyitni megfordult és szúrós szemekkel nézet Dongwoon-ra aki kicsit meg rémült. Én csak nagyokat pislogtam vártam mit fog reagálni: 

- Nektek ahhoz semmi közötök. –Mondta kicsit dühösösen. 

Megfogta a csuklómat és finoman maga után húzott még arra sem volt időm, hogy elköszönjek a nappaliban ülő személyektől. Mikor ki értünk az utcára elengedte a kezemet és felvette a tempót, amiben sétáltam. Szépen lassan sétáltunk mintha megállt volna az idő és csak mi ketten maradunk volna világon. Nagyokat szippantottam az esti levegőből. Imádok este sétálni. Egy parkhoz értünk, elég sötét volt így nem voltam biztos benne, hogy ez egy park. Gi meg állíthatatlan volt csak ment be a nagy sötétségbe. Bele kapaszkodtam a karjába ő csak lenézet rám és mosolygót. Csak ment tovább egyre világosabb lett mindenhol. A park közepén egy nagy szökőkút volt, ami lila és kék fényben pompázott. Gyönyörű szép volt. Szóhoz sem jutottam. 

- Tetszik? – Kérdezte. Arcán hatalmas mosoly ült.

- Nagyon. – Nyögtem ki. Meg fogta újra a kezemet és szökőkúthoz vezetett. Közelebbről még csodálatosabb volt. Azt hittem, álmodok. Nem szeretnék felébredni olyan csodálatos.

- Abby el kell mondanom valami fontosat. – Hangja itt-ott meg remegett. Nagyon megijedtem. Féltem, hogy elhagy. Most éreztem igazán azt, amit eddig még csak próbáltam el titkolni magam elől. Akaratlanul is bele szerettem. Szeretem. Bármit is fog mondani akkor is szeretni fogom. Közelebb lépett hozzám biztos voltam benne, hogy látja a szemeimben a félelmet, mert arcára széles mosoly húzódott kezét arcomra helyezte és hüvelyk ujjával simogatta: 

-Abby, Én Sze….

- Sziasztok. –Vágott közbe egy ismerős hang. Túlságosan is ismerős. Biztos voltam benne vigyorog. Arcomat elöntötte a düh. Gi felkapta fejét az illetőre majd a háta mögé álltam fejemet hátának döntöttem és sóhajtottam egy nagyot majd vártam mi fog ezek után következni. 

- Te meg mit keresel itt Taeyang? – Hangjából sugárzott a düh. 

- Jöttem, azért ami az enyém. – Mondta felételezem gonosz vigyorral az arcán. Megdermedtem. Abby szedd, össze magad lépj közbe. Ne hagyd már magad. Bármennyire is győzködtem magam meg sem bírtam mozdulni lábaim földbe gyökereztek. 

- Egyszer már elengedtem nem fogom még egyszer. - Mondta Gikwang dühösen.. 

- Akkor nekem kell el vennem tőled. –Nevettet fel gonoszan. Nem is gondolkodva ki léptem Gikwang háta mögül és elé léptem. Minden félelmem elszállt a düh, amit érzetem Taeyang iránt ki kívánkozott belőlem. 

- Ott megállsz. - Parancsoltam rá, de ő figyelmen kívül hagyta gonosz vigyorral közelített felém. – Mondom, ott megállsz. - Kiabáltam rá. –Egyetlen egyszer fogom el mondani, amit most mondani fogok. És elfogadod, ha pedig nem akkor sajnálom. Mondtam neki dühösen. Arcáról lefagyott a mosoly és csak bólintott, egyet. –Soha többet látni sem akarlak! Soha többet érted? Hagyj békén. Nem szeretlek már. Gyűlöllek érted? –Fakadtam ki. És teljesen komolyan gondoltam mindent. Biztos vagyok benne, hogy most egy világ dőlt benne össze, de bennem is mikor elárult és mit sem törődve velem bele ment a haverjai hülye kis játékéba. 

- D-e. A-bby. –Dadogta. 

- Köztünk már réges-régen mindennek vége. Jobb, ha fel fogod. –Mondtam neki majd meg fogtam a mellettem álló elég meglepett személy kezét és finoman hazafelé kezdtem húzni. Biztos rá ijesztettem és most fél tőlem. Végre haza értünk kinyitottam az ajtót és azonnal a szobám felé vettem az irányt alig vártam, hogy végre ágyban legyek és elfelejtsem ezt az egészet. Már belépni készültem mikor valaki finoman meg fogta a csuklómat, magához húzott és szorosan át ölelt. 

- Jó éjt. Suttogta majd egy puszit, nyomott a fejem búbjára eltolt magától és bement a szobájába.

- Neked is. - Suttogtam. Majd én is beléptem a szobámba át vettem a pizsimet és álomra hajtottam a fejem.