Blue Midnight 87.rész - "Nem"

87.rész

"Nem"

*Abby szemszöge.*

Bármennyire is erőlködtem az érzéseim nem változtak. Már nem éreztem azt, amit régen. Nem úgy szerettem, Gikwang-ot ahogy régen. Mikor átölelt nem éreztem semmit. Szívem nem zakatolt a boldogságtól. Egyszerűen semmi sem volt olyan mit régen. Teljesen kétségbe vagyok esve. Hogyan mondjam el, hogy nem szeretem? Teljesen össze fog törni. Mekkora csalódást fogok neki okozni? Én egy szívtelen szörnyeteg vagyok. A szívemre kell hallgatnom. Bármennyire is fájni fog kimondanom, de meg kell tennem. Nem érdemlem meg, hogy szeressen, azt sem érdemli meg, hogy kihasználjam és csak érdekből legyek vele. Nehéz lesz ki mondanom, de meg kell tennem. Így lesz a legjobb. Fel se tudom fogni, hogy az embernek ilyen könnyedén megváltoznak az érzései. Én, aki oda voltam Gikwang-ért bármit meg tettem volna érte és most teljesen idegen számomra. Arra eszméltem, hogy ajtóm halkan nyikorgó hangot ad. Gyorsan felkaptam a fejem és az ajtó felé néztem. Gikwang lépet be az ajtón valamit szorongatott a kezében, de mikor meglátta, hogy őt nézzem gyorsan zsebre vágta. Visszatettem a fejemet az ágyra és plafont bámultam. Nem merek a szemébe nézni. Befeküdt mellém és ő is a plafont kezdte nézni. Kényelmetlenül éreztem magam. Megfogta a kezem, amitől a hideg is kirázott.

- Szeretnék mondani valamit. – Ült fel Gikwang. Követtem én is felültem és felé fordultam. Félek.

- Hallgatlak. – mosolyogtam halványan. Remegek, annyira ideges vagyok.

- Nem is tudom, hol kezdjem. – Nyúlt a zsebébe és ki vette azt a kis dobozt, amit az előbb szorongatott. Szemeim ki kerekedtek. Remélem, nem az van benne, amire gondolok, mert ha igen oda se kell, adja, inkább elszaladok. – Már rég óta készülök átadni valamit. Azt hiszem ennek most jött el az ideje. Ezzel szeretném megpecsételni a kapcsolatunkat. – Nyitotta ki a kis dobozkát. Meg sem bírtam szólalni. Ettől tartottam. Ki vette a dobozból a gyűrűt. – Hozzám jössz feleségül? – Kérdezte boldogan. Legszívesebben itt helyben elbőgném magam. Nem könnyíti, meg a helyzetem csak nehezíti. Erre aztán pont nem számítottam.

- Én…- Sóhajtottam. – Sajnálom, de nem. – Néztem a szemébe. Bár ne tettem volna.

- M-Mi? – nézett rám értetlenül.

- Én annyira sajnálom, de megváltoztak az érzéseim és már nem úgy érzek irántad mit régen. – Gikwang arcát figyeltem, aki fapofával ült velem szemben és próbálta feldolgozni, hogy mit is mondtam.

- Azt még is, hogy? – Pattan fel az ágyról.

- Hát szerinted még is, hogy?

- Tudtam, hogy az kis görcs Seungho tönkre tesz mindent. –Mondta dühösen.  Azt hittem ott helyben lemegyek hídba.

- Hogy mi van? – pattantam fel én is az agyról.

- Jól hallottad. –Tette keresztbe a karjait miközben dühösen méregetett.

- Ne keverd bele Seungho-t. – egyre dühösebb lettem. – Ahhoz neki semmi köze, hogy nekem megváltoztak az érzéseim irántad.

- Ohhh.. dehogynem. – Nevetett fel. Nekem dobta a kis dobozt, amiben a gyűrű volt. Szerencsére el tudtam kapni.

- Hát én mindjárt tarkón váglak. – Szorongattam a dobozt idegesen.

- Végig melletted voltam, míg a kórházban feküdtél, türelmes voltam. Vártam a percet, hogy újra emlékezz rám. – Hajtotta le fejét hangja csalódott volt.

- Én sajnálom. Én is elég sok mindenben kiálltam melletted és elég sokszor meg is bántottál, úgyhogy nem is tudtál róla.

- Az más, tudod, hogy akkor mélyponton voltam. – nézett a szembe.

- Dehogy más. –Ráztam a fejem nevetve. 

- Minden Seungho hibája, ha ő nem lenne, engem még mindig szeretnél.

- Hát te még mindig ezen lovagolsz? – kérdeztem nevetve bár inkább lett volna kedvem sírni. – Ne hibáztass senkit. Ez az én döntésem volt senki nem tehet róla, hogy már nem szeretlek úgy.

- Hirtelen így megváltoztak volna az érzésied és csak úgy eldobsz mindent magadtól? – kérdezte komolyan.  Közben kinyitottam a kis dobozkát megnéztem a benne lévő gyűrűt. Szép volt, de másnak a kezén sokkal jobban mutatna, mint az enyémen. Egy olyan valakinek a kezén, aki tiszta szívből szereti Gikwang-ot.

- Ezt a gyűrűt add oda annak, aki tényleg megérdemli, és aki tiszta szívből szeret téged. – Mondtam miközben a dobozt szorongattam.

- Hát, ha neked többet ér Seungho, akkor legyél vele én nem álok közétek.

- Azt isten szerelméért én mindjárt úgy hozzád vágok valamit. – kiabáltam.

- Ennél jobban úgy sem tudsz összetörni max a képemet, de mit számít az már nekem. – Mondta gúnyosan. Mérgemben hozzávágtam a gyűrűs dobozt, ami miután hozzá vágódott a földön landolt. Lehajolt érte és felvette. Rám mosolygott majd kiviharzott a szobából bevágta maga után az ajtót. Meg sem bírtam mozdulni csak bámultam magam elé. A kis naiv azt hiszi minden Seungho miatt történt és őt hibáztatja mindenért. Dehogy is, az én hibám minden az én érzéseim változtak meg. Egyedül engem kellene hibáztatni. Egyedül csak is engem.