2012. november 11., vasárnap

Blue Midnight 69.rész - Eli, a csábító


69.rész
Eli, a csábító







*Abby szemszöge*
- Pár héttel később. –
Mióta Yoseob visszatért hozzánk kezd minden a helyére állni. A próbák rendben zajlanak. Yoseob teljes erő bedobással dolgozik. Küzd, hogy minden úgy legyen, ahogy régen.  Gikwang és Yoseob kapcsolta kezd rendben jönni, aminek nagyon örülök, mert Gikwang végre visszakapja a barátját. A többiek még nehezen barátkoznak meg a gondolattal, hogy újra köztük van, de kezdenek ők is végre „megenyhülni”. Én pedig Nicole boldogságának örülök. Persze örülök, hogy végre együtt a csapat és folytathatjuk a közös munkát és remélem, hogy mostantól minden rendben megy…..
Ma reggel kicsit előbb megyek be próbára muszáj, gyakorolnom egy kicsit mivel 1 hét van hátra a nagy versenyig. Mindennek stimmelnie kell. A legjobb formámat akarom hozni. Őszintén meg vallva egyedül is akartam lenni egy kicsit a gondolataimmal. Mikor a táncterem ajtajához értem megtorpantam. Zenét hallottam, de nem tudtam mire vélni mivel általában mi szoktunk itt lenni és senki más ritka esetekben egy másik banda, de most ez teljeséggel lehetetlen. Pár perc vacillálás után félve be nyitottam. Teljesen megdermedtem. Egyszerűen nem tudtam meg mozdulni pedig legszívesebben elszaladtam volna. Hát ő meg mit keres itt?? Észre sem vette, hogy benyitottam csak táncolt. Minden mozdulatára gondosan oda figyelve. Teljesen el volt merülve a táncban. Nagy nehezen erőt vettem magamon és oda sétáltam a zene lejátszóhoz.  Kikapcsoltam.
-Drága Eli. Hát te meg mi a jó büdös francot keresel itt? – Kérdeztem tőle megjátszva a kedveskedőt. Eli ijedten rám kapta tekintetét.  Szívéhez kapva kapkodott levegő után.
- Te, hogy kerülsz ide?
 - Itt én kérdezek.  – Mondtam határozottan.
 - Hallgatlak. – Indult meg az egyik szék felé ahol cuccai voltak fel kapta vizes üveg palackot és egy törülközött, amivel azonnal meg is törölte arcát.
- Mit keresel itt? Mivel a terem a miénk egész hétre.
- Gyakoroltam? – Kérdezte vissza.
- Adok neked mindjárt olyan gyakorlást, ha nem mondasz igazat. – Indultam meg felé mérgesen. De fél úton eszembe jutott, hogy talán ez még sem jó ötlet.
- Mi az félsz tőlem? – Kérdezte gonosz mosollyal az arcán.
- Fél tőled a halál. – Mondtam neki flegmán. Kezdek felrobbanni a dühtől.
- Akkor miért torpantál meg olyan hirtelen?
- Csak.
- Ahha. – Indult meg gonosz vigyorral az arcán felém. Hátrálni kezdtem, de ő egyre gyorsabban közelített felém majd bele ütköztem a falba.  Egy pillanat múlva teljesen nekem simult. Legszívesebben üvöltöttem volna, de egyetlen egy szó sem jött ki a számon bármennyire is akartam. Szívem hevesen kezdet verni. Arcán szüntelenül gonosz mosoly húzódott. Kezdtem meg rémülni, éreztem, hogy készül valamire. Közelebb húzott magához. Egyre közelebb hajolt hozzám ajkain már súrolták egymást. Mit csinálok? Ezt nem szabadna. Megcsókolt. Visszacsókoltam majd hamar feleszméltem és eltoltam magamtól.
- Menj el kérlek, hamarosan meg jönnek, a fiúk ne találjanak itt. – Mondtam miközben próbáltam ki szabadulni karjai közül.
- Nem félek én tőlük.
- MENJ EL. – Förmedtem rá. Mire kikerekedtek a szemei és elengedet. Értetlenül bámult rám - Tűnj már innen. – Mutattam az ajtó felé. Vállat vont majd összeszedte a cuccait és elindult az ajtó felé. Megkönnyebbültem, hogy végre elmegy. Hirtelen megállt és felém fordult.
- Találkozunk, még azt garantálom.
- Nem hinném, úgyhogy most már tiplizhetsz.  – Majd feltépte az ajtót és ki viharzott az ajtón. Ahogy ki lépett az ajtón, földre zuhantam. Mit tettem? Hagytam magam.  Fogalmam sincs mi ütött belém. Pedig én szeretem Gikwang-ot de még is, hogy lehetem erre képes? Negyed óra szenvedés és fej falba verés után megérkeztek a fiúk. Gikwang hatalmas mosollyal az arcán lépet be a terembe. Szívem azon nyomban összeszorult. Oda jött nyomot, egy puszit a számra megölelgetett. Harcoltam önmagammal, hogy elmondjam vagy sem?! De…nem törhetem össze szívét, hiszen szeretem, és nem akarom el veszíteni.
- Történt valami érdekes mielőtt ide értünk volna? – Kérdezte miközben keresgélt valamit a cuccai között. Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Belém lát. Tudja. Most fogom elveszíteni. Nagy levegőt vettem és próbálta valami értelmeset kinyögni.
- Nem történt semmi, csak gyakoroltam. Miért kellet volna?
- Dehogy is csak kérdeztem. –Mosolygott rám majd folytatta a kutakodást a táskájában. Megkönnyebbültem, de a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Mihez kezdjek most? Én ebbe bele fogok őrülni…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése