Blue Midnight 70.rész - ,,Remélem nem leszel hülye..."

70.rész

,, Remélem nem leszel hülye..."

* Nicole szemszöge *

- Pár héttel később –

Yoseob végre túlesett az elvonó kúrán és visszajöhetett hozzánk. Gikwang és Yoseob barátsága is mintha kezdeni helyre jönni. Amióta Gikwang beszélt vele a kórházban egy kicsit több élet kedve van. Nem tudom mit beszéltek, mi történt, de hiszek abban, hogy megoldották a problémájukat. A többi tagon még látszik, hogy nem tudtak igazán megbocsájtani neki, de azért igyekeznek, ahogy Yoseob is. Végre azt a régi Yoseob-ot látom újra, akire olyan rég vártam. 1 hét van hátra a nagy versenyig. Ezalatt, az egy hét alatt a többiek látástól vakulásig csak gyakorolni fognak, főleg Yoseob, hiszen sok próbát kihagyott.

Még nem beszéltem vele Mir-ről, és a többiek sem. Még nem tudom, hogy adagoljam be neki a dolgot. Pedig nincs semmi köztünk, de félek, hogy félreérti.

Aznap, Mir meghívott, hogy menjek el hozzájuk és nézzem meg az ő próbájukat is. Hát… nem kellett kétszer mondania. Sietve betörtem a táncterem ajtaján a hol a Beast táncolt és Abby. Berohantam megfogtam Abby karját majd kivonszoltam az ajtón. A többiek kikerekedett szemekkel néztek ránk, hogy most mi történik.

- Elrabolom egy pár órára! Remélem nem baj..- vigyorogtam.

- Hát igazából-

- Én is így gondoltam! Köszi Doojoon király vagy! – vágtam a szavába majd mikor kiértem Abby-vel az ajtón bevágtam.

- Mi van? – nézett rám Abby kérdően.

- Gyere velem. – toporzékoltam.

- Mi? Hova? – tárta szét a karjait.

- Az MBLAQ-hez. Csak egy próbára lécci. – könyörögtem összetett kézzel de Abby csak húzta a száját.

- Ismerd meg őket. Nem olyanok, mint amilyenek gondolok őket.

- Nicole…

- Akkor csak Mir-t! – emeltem fel a hangom.

- Rendben. Úgyis addig nyúzol, amíg el nem megyek…

- Szupi. – vigyorogtam majd megfogtam Abby kezét és a kijárat felé kezdtem húzni.

- És hogy megyünk el? Taxi?

- Dehogy. – mosolyogtam majd kinyitottam az ajtót. Mikor kiléptünk egy fekete autó állt a stúdió előtt.

- Az egyik barátom visz el. – megálltunk a kocsitól pár méterre és mosolyogtam. Az ablakokon nem lehetett belátni a kocsiba, de én pontosan tudtam ki ül benne. Még én csak mosolyogtam, mint aki elvarázsoltak Abby összezavarodva bámult engem. Az ablakot „valaki” lassan lehúzta. Egy napszemüveges srác nézett ránk mosolyogva majd intett nekünk.

- Gyertek.

Csak mosolyogtam majd Abby-t magam után húzva szálltunk be az autóba. Abby ki volt akadva azon, amit látott.

- Köszi, hogy eljöttél értünk Mir. – mondtam miután becsuktam magam után az ajtót.

- Ugyan. – mosolygott, majd lassan elindultunk egy idegen stúdióba.

Szájunkat tátva kísért be minket Mir a tánctermükbe ahol a többiek a földön ülve beszélgettek, vagyis inkább hülyéskedtek.

- Megjöttünk. – mondta Mir majd levette a napszemüvegét és ledobta az egyik székre. Seungho-n és G.O.- n kívül már mindenkivel találkoztam. Ők is legalább olyan kíváncsian néztek minket, mint mi őket, hogy mégis miféle szerzetek vagyunk.

- Nicole! – hallottam, hogy valaki a nevet kiáltja de mire észbe kaptam már valaki karjai közt voltam. Mikor végre leesett mi is történik körülöttem, megnyugodtam.

- Szia Thunder. – mosolyogtam. Abby csak pislogott, mint hal szatyorba egészen addig, amíg Lee joon oda nem sietett hozzánk.

- Te ismerős vagy nekem! – kiáltott fel majd rámutatott Abby-ra ki annyira meg volt szeppenve, hogy köpni, nyelni nem tudott.

- Hé Joon. – fordultam felé, de közben még mindig Thunder-el öleltük egymást. – Emlékszel még azokra a „franciákra” az étteremben? – vigyorogtam.

- Ne idegesíts. – engedte le a kezét maga mellé majd kiábrándulva nézett rám én meg csak kuncogtam.

Miközben Abby-vel néztük őket, ahogy táncolnak egyszer csak Abby odahajolt hozzám majd szégyenlősen a fülembe súgta:

- Tényleg nem olyanok, mint amilyennek elképzeltem őket.

- Én mondtam. – válaszoltam büszkén. -  Mir-ről mi a véleményed? – komolyodtam el.

- Nincs bajom vele.. most már. – mosolygott.

- Helyes. – fordultam vissza a fiúk felé elégedetten.

- De.. – fogta meg Abby a kezem mire én odakaptam a fejem. – Remélem, nem leszel hülye és nem cseszed el a kapcsolatod Yoseob-al miatta…

- Nem áll szándékomban. Mir csak… csak jó vele lenni. Ennyi az egész.

- Lesz ebből még több is ha nem figyelsz… mondjuk ha figyelsz se veszed észre. – intett le Abby, majd elégedetten hátradőlt.

Aznap nem sokat próbáltak pedig kellett volna, a verseny miatt, de inkább velem meg Abby-vel foglalkoztak. Mir és én leültünk a szoba egy távoli sarkába beszélgetni míg Abby a többiekkel beszélgetett.

- Helyzet? Úgy látszik ma nagyon a toppon vagy. – mosolygott.

- Még szép. Végre minden olyan, mint régen. – Dőltem ide-oda miközben a plafont bámultam ábrándozva.

- Yoseob?

- Igen. Hiányzott már nagyon. – hagytam abba a dőlöngélést és lenyugodtam majd ránéztem.

- Különös mennyire ragaszkodsz hozzá. – válaszolt csodálkozva.

- Tudom. Nagyon szeretem. – éreztem, hogy vörösödök, mint egy rák, ezért lehajtottam a fejem.  Mir közelebb jött hozzám majd óvatosan megölelt. Egy kicsit meglepődtem, de egy percig sem ellenkeztem.

- El ne engedd őt.

- Nem tervezem.

- Szerencsés az olyan, akit valaki ennyire szeret. Nekem ebbe sajnos nincs szerencsém. – próbált röhögni Mir de nem igazán jött össze.

- Majd lesz nyugi. – szorítottam magamhoz miközben furcsa gondolatok kavarogtak a fejemben. Mikor már kezdtem megijedni magamtól Valaki a hátamnak dőlt. Elengedtem Mir-t majd hátranéztem.

- Megyek, megnézem Abby, hogy boldogul. – mondta Mir majd felállt és elsétált. Én meg ottmaradt Thunder-el. Egymás hátának dőltünk és egy darabig hallgattunk.

- A barátaidnak nem esett rosszul, hogy idejöttél?

- Nem.. mertem elmondani nekik, hogy ide jövök. Jövünk. – javítottam ki magam.

- Miért?

- Félek, hogy félre értenék. Főleg Yoseob.

- Értem. – mondta elgondolkodva majd hirtelen felállt mire én ránéztem. Felém nyújtott a kezét amit én gondolkodás nélkül megfogtam majd felálltam.

- Nem jössz te is egyet táncolni?

- Én? – röhögtem el magam. – Nem tudok táncolni. – ellenkeztem. Ebben Abby a profi. – mutattam a barátnőmre, aki épp Seungho-val beszélgettet.

- Ugyan már… vigyorgott.

- Angol keringőzni tudok. – mondtam büszkén.

- Akkor gyere. – nyújtotta felém a kezét.

- Hogy mit tetszik mondani? – pislogtam miközben vigyorogtam.

- Gyere már. – mondta nagy vigyorral majd széttárt karokkal közelíteni kezdett felém mire én röhögve hátráltam.  Végül mégis hamar utolért vagy csak én felejtettem el hátrálni. Megölelt én meg röhögve válaszoltam neki miközben ide-oda dőltünk.

- Majd egyszer oké? De nem most mindenki előtt.

- Rendben. De én nem felejtek. Ezt a táncot be fogom rajtad hajtani! – fenyegetett.

- Jóóó. – tettem csípőre kezem majd kifújtam a szememből a hajam. Ránéztem Abby-re aki ugyancsak jól szórakozott. Megérte neki is eljönni…