64.rész
Egy jó este
Másnap
a nappaliba járkáltam fel s alá miközben Rex lábatlankodott. Vártam, hogy 7-et
üssön az óra és gyorsan elmenjünk, még mielőtt a többiek haza érnének.
Megsimogattam Rex-et mire megnyugodott egy időre. Aztán egy autót hallottam,
hogy dudál a ház előtt. Felkaptam magamra a dzsekim, gyorsan elvettem a táskám
majd kisiettem az ajtón és Rex-re hagytam a házat. Már nagyon sötét volt.
Mintha láttam volna még egy autót nem messze a háztól, de túl sötét volt és nem
is igazán figyeltem. Mir kiszállt majd kinyitottam nekem az autó ajtaját.
Teljesen megvoltam lepődve, hogy ilyen illedelmes. Az úton sokat beszélgettünk.
Viccesnek találtam az idióta poénjaival és azokkal a hülye fejekkel amiket
vágni tudott. Nem pont az étterem előtt
álltunk meg hanem kicsit messzebb. Volt egy egyszerű kis park az étteremtől nem
messze és azon keresztül sétálva tartottunk az étterem felé. Miközben sétálgattunk
és beszélgettünk jó párszor zajt hallottam a hátunk mögül, de ahányszor
megfordultam nem láttam senkit. Már kezdtem azt hinni hogy bediliztem és
képzelődök. Kis idő után, ahogy beértünk az étterembe két fura alak ült le
közel hozzánk. Az egyik egy nő volt élénkpiros hajjal, napszemüvegben.
Magassarkút viselt, amiben állni nem volt képes, mert szédült benne. Egy férfi
kíséretében jött akinek mikrofon haja volt. Arca ismerős volt valahonnan de
különösebben nem foglalkoztam velük, hiszen végre jól éreztem magam valakivel.
Rengetegszer hallottam, ahogy az a két személy kiabál egymással. Egyszer csak
két ismerős hangot hallottam a hátam mögül. Hátrafordultam és felnéztem.
-
Hello. – vigyorgott Thunder. Lee joon kíséretében jött aki egyből odament Mir-hez
és pacsizkodni kezdett vele. Én felálltam és megöleltem Thunder-t. Aztán Lee
joon és odajött és megtisztelt az ölelésével. Visszaültem az asztalhoz, majd
Thunder ült le mellém, Mir mellé meg Lee joon.
-
Hogy-hogy ti is eljöttetek? – csodálkoztam.
-
Gondoltuk megnézzük ki az akivel Mir lóg. – vigyorgott Lee joon majd vállon
vágta Mir-t aki csak kínosan mosolygott akárcsak én.
-
Ez… csodás. – vetettem be az álmosolyt.
-
Vigyázz ezzel a csávóval, mert ha beindul, nem lehet leállítani! – mutogatott
Lee joon Mir-re. Thunder röhögésben tört ki. Életemben nem hallottam még olyan
aranyos röhögést, mint amilyen Thunder-é. Nagyon aranyos volt. Egész nap tudnám
hallgatni.
Egy
órás beszélgetés után Lee joon elbambult majd hirtelen feláll és kinyújtotta a
kezét.
-
Te nagyon ismerős vagy nekem! Találkoztunk már? – mutogatott a piros hajú nőre
aki csak megszeppenve nézett rá.
-
Őő…őő… én nem beszélni nyelv. Lenni francia. – szólalt meg vinnyogó hangon.
Lee
joon felállt az asztaltól majd odasétált hozzá mire a nő felállt és elkezdték
egymást nézni. Eléggé feltűnően próbálta takargatni a nő az arcát.
-
Pedig én már láttalak valahol… - mérte végig Lee joon.
-
Az lenni lehetetlen. – tette csípőre a nő a kezét miután hátra dobta a haját.
-
És te? – nézett Lee joon a mikrofon frizurás alakra.
-
Om…B-Bonjour. – dadogta.
-
Lenni egyéb kérdés? Mi enni tovább. – nyávogott a nő miközben a lába remegtek a
magassarkútól a férfi meg mintha nevetett volna.
-
Persze, Elnézést.
-
Sémmi sémmi. – mondta a nő majd visszaült a helyére, ahogy Lee joon is.
-
Ez fura volt. – mondtam miközben Mir-re néztem.
-
Mibe fogadunk, hogy nem franciák? – nevetett Mir.
-
Honnan tudod? – mosolyogtam.
-
Megérzés. – jelentette ki büszkén.
-
Na de haver mi megyünk csak rátok néztünk. – Tette Lee joon a kezét Mir
vállára.
-
Rendben. Sziasztok. – mondta Mir mire Lee joon csak mutatott egy béke jelet.
-
Sziasztok. – köszöntem el én is tőlük.
Mikor
eltűntek a láthatárról adtunk egymásnak egy pacsit Mirrel, majd 10 perc múlva
mi is kimentünk az étteremből és megint a parkban sétálgattunk.
-
Na, jól érezted magad? – vigyorgott Mir.
-
Nehéz bevallani, de igen. – ismertem be.
-
Hát igen. Nekem nem lehet ellenállni. – mondta elégedetten, mire én csak
grimaszoltam egyet és oldalba vágtam.
-
Ez nem randi volt oké? – mondtam neki komolyan.
-
Miért? – mondta Mir miközben az oldalát simogatta.
Nem
tudtam mit válaszolni csak mentem tovább miközben magam elé néztem.
-
Na ne! – lepődött meg Mir majd megállt, mire én is megálltam és megszeppenve
néztem, ahogy kikerekedett szemekkel tátott szájjal bámul.
-
És ki az? Valamelyik Beast tag ugye?
-
Mi? Miről beszélsz? – kérdeztem rémültem.
-
Van barátod igaz?
-
Mondhatni…- húztam a szám.
-
Ki az? – kezdett megnyugodni Mir.
-
Áhh… nem tudom, hogy elmondhatom-e.
-
Dongwoon?
-
Mi? Nem! – ráztam meg a fejem.
-
De Beast tag ugye?
-
Ja.
-
Doojoon!
-
Nem. – vigyorogtam.
-
Csak nem Yoseob? – rángatta a szemöldökét.
-
De. – pirultam el.
-
Értem. – mosolygott Mir.
Ezután
hanyagoltuk ezt a témát. Mikor haza vitt kaptam egy ölelést meg egy puszit a
homlokomra. Nagyon jól éreztem magam aznap este. Teljesen félre ismertem őket.
Remélem, még lesz alkalmam, ha nem is mindenkivel, de legalább Mir-el lógni egy
kicsit.
Mire
haza értem, az egész ház aludt.
Legalább
is azt hittem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése