Blue Midnight 74.rész - Véres este

74.rész

Véres este

* Nicole szemszöge *

1 nap. Ahogy fogytak a hetek majd napok egyre idegesebb lettem. És már csak egy hajszál választja el a Beast-et a versenytől.  Mindenki nagyon ideges a holnapi nap miatt. Az utolsó erre készülő próbán mindenki a legjobbat hozta magából. Újra minden olyan volt mint rég. Yoseob hamar összeszedte magát, aminek nagyon örülök és büszke vagyok rá. Ültem a széken és néztem a próbát. Már este 6 óra volt. Abby ült mellettem és pihent, amíg esélye van rá. Valami mégis más volt. Ugyanazokat a személyeket láttam, azokat a táncokat, ugyanazt a zenét hallottam, amitől régen a szívem hevesen vert és boldog voltam. Forgolódtam a széken. Nem tudtam meddig bírok még egy helybe maradni. A lábammal doboltam idegességemben ölbe tett kézzel és a számat harapdáltam miközben ide oda kapkodtam a tekintetem. Egy idő után már Abby is furcsa fejjel nézett engem, hogy mi bajom van de nem szólt semmit. Aztán eljött az a pont ahol azt mondtam: nem érdekel. Hirtelen felálltam majd kisiettem az ajtón. Abby utánam kiáltott, de nem törődtem vele.  

Amint kiszálltam az autóból hideg szél csapta meg az arcom melyen néhány könnycsepp folyt végig. Csak szaladtam be a stúdióba.  Rémült voltam és kétségbeesett bár magam sem tudtam miért. Kapkodtam a fejem ide oda ismerős arcokat keresve, de bármerre néztem idegen arcok néztek vissza rám. Rohantam össze visszaijedten. Kezemet a falon végig húzva szaladtam miközben többször néztem magam mögé, mint magam elé. Néha mikor megálltam szipogva forgolódtam. Megfordultam és néztem, ahogy az emberek elsétálnak előttem. A szívem egyre hevesebben vert és ideges lettem. Visszafordultam és azzal a lendülettel, ahogy lépni akartam neki mentem valakinek. Megfogta a vállam, mire én kicsit megnyugodtam és ránéztem. Nem szólt semmit. Nem tudta, hogy mégis mit kéne mondania. Csak néztük egymást én szipogtam ő meg értetlenül nézett és próbálta kiolvasni a szememből, hogy mi bajom van.

- H-hol van Mir? – szólaltam meg végül félve, pityeregve.

Thunder csak a beleharapott az ajakiba majd körbe nézett.

- Gyere. – mondta majd megfogta a kezem és húzni kezdett maga után. Kicsit kezdtem megnyugodni bár még mindig nem értettem, hogy miért is sírok és miért keresem Mir-t ennyire. Nem figyeltem, hogy merre megyünk csak fogtam a kezét és hagytam, hogy vezessen közben pedig a szemeim törölgettem. Egy szobába vezetett majd miután bementünk elengedte a kezem és becsukta utánunk az ajtót. Nem mertem körbe nézni, hogy kik látnak, csak a földet bámultam. Thunder a vállamra tette a kezét.

- Mir… - szólalt meg Thunder bús hangon.

Egy kis szünet után egy ismerős hangot hallottam.

- Nicole..? – szólalt meg mire lassan felemeltem a fejem és a hang felé fordultam. Mir sietett oda hozzám lepetten.

- Mi történt? – nézett rá rémültem Thunder-re majd megfogta a kezem.

- Nem tudom téged keresett. – lihegett Thunder.

- Mir… - motyogtam miközben a könnyeimet törölgettem. Mindenki rám nézett és síri csend lett. Csak engem figyeltek és rémülten várták, hogy mit mondok. - … mizu? – nyögtem ki végül halvány mosollyal, könnyes szemekkel.

Mir csak pislogott. Lee Joon tátott szájjal értetlenül fogta a fejét. A nagy csöndet Lee joon dadogása törte meg.

- Khm… hogy mi van? – mondta miközben próbált nyugodt maradni.

- Jó semmi baj. – mondta Mir majd az ajtó felé fordított. – Mindjárt visszatérünk. – majd kinyitotta az ajtót és kivezetett rajta. Visszacsukta majd összetette a kezeit.

- Szóval… mi történt? – nézett rám még mindig értetlenül.

- Csak jöttem sok szerencsét kívánni a holnapi naphoz.. vagy.. valami ilyesmi… - szégyelltem el magam. Már abban sem voltam biztos, hogy tényleg ezért jöttem-e.

- Sírva? – nézett rám gyanúsan.

- Ne kérdezd! Nem tudom miért. – röhögtem el magam.

- Ijesztő vagy…

- Tudom. – gondolkodtam el.

- Na de nekem mennem kell mert még gyakorolni akarunk a többiekkel. – mutatott az ajtóra Mir majd elindult felé. Gyorsan utána nyúltam majd megfogtam a pólóját. Mir megállt és visszanézett rám. Megijedtem mikor láttam elmenni. Nem tudom mi ütött belém. Lassan felnéztem rá majd könnyes szemekkel félve megkérdeztem:

- Itt maradhatok?

Mir sóhajtott egyet majd levette a kezem a pólójáról és megfogta. Lassan elindult, én meg követtem.

- Nem értem mi bajod van… - motyogta magában.

Legszívesebben válaszoltam volna, hogy: én sem.

- Másnap reggel –

A telefonom csörgése ébresztett fel. Ki se nyitottam a szemem csak a kezemmel kapálózni kezdtem arra felé ahonnan jött a hang. Mikor végre a kezemhez került a telefonom meg se néztem ki az csak felvettem és a fülemhez emeltem.

- Igen? – nyögtem bele a telefonba.

- Hol a francba vagy?! – kiáltott bele a telefonba Abby. Kipattantak a szemeim majd gyorsan felültem és körbe néztem.

- Ki fogsz akadni de nem tudom. – válaszoltam rémülten.

- Ne idegesíts…

- Te.. engem elraboltak. – fogtam a fejem.

- Nicole ne hülyéskedj! – válaszolt idegesen Abby.

Alaposan körbe néztem majd felálltam. Még mindig a fejemet fogtam és járkáltam fel s alá.

- Ez így nem jó! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen!

- Ne szólj be!

Csapta meg a fülem ez a párbeszéd ami Mir és Seungho között zajlott. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet majd visszadobtam magam az ágyba.

- Már tudom hol vagyok… - örvendeztem.

- Tudod mit nem érdekel! Csak gyere haza!

Alig értettem valami abból amit Abby mondott annyira kiabáltak kint a fiúk. Idegesen kinyitottam az ajtóm és elindultam a hang felé. Egy hatalmas nappaliba igazgatták egymás ruháit a fiúk több-kevesebb sikerrel.

- Végre felébredtél. – szólt oda nekem G.O.

- Jól bealudtál tegnap a stúdióba. – kuncogott Thunder.

- Sajnálom…

- Miattad aludhattam a nappaliba. – húzta fel az orrát Mir.

- Nicole kivel beszélsz?! – förmedt rám Abby.

- Mindegy. Most nem fogok tudni visszamenni majd a versenyen, megkereslek titeket rendben?

- Nem gondolod hogy Yoseob-nak szüksége lenne rád?!

Lefagyott az a halvány mosoly is az arcomról.

- Térj észhez és beszélj vele. – mondta mérgesen majd kinyomta a telefont.

- Mindjárt haza viszlek rendben? – szólt oda nekem Lee joon miközben a haját igazgatta.

- Nem kell. – válaszoltam búsan. Mindenki lepetten rám nézett.

- Egyáltalán mit szerencsétlenkedtek?! – kiáltottam el magam. – Hol van a stylisztotok?!

- Jól figyelj most őt idézem azt mondta: „ Mindjárt ott vagyok”. – mondta mérgesen Lee joon.

- Egek. Mindjárt jövök. – mondtam majd sietve el kezdtem keresni a fürdőszobát, hogy rendbe tegyem magam.

- Ja és Lee joon!  - fordultam vissza. – Hagyd békén a hajad mielőtt jobban elbaszarintod!

Miután rendbe szedtem magam amennyire tudtam a fiúkkal is kezdtem valamit. Aztán az utolsó pillanatba sietve rontott be a házba egy 20 év körüli nő.

- Bocs a késésért! – magyarázkodott.

- Már mindegy. – válaszolt Seungho miközben én G.O. haját igazgattam.

- Erre majd még visszatérünk. – mondta G.O. majd miután végeztem a hajával mindenki készen állt az indulásra. 

- A versenyen –

A fellépések késő délután kezdődtek, de a legtöbb banda már dél körül ott volt. Ott is elpróbálták a a koreográfiájukat és felkészültek mindenre. Kora délután a nagy tömegbe Dongwoon-t láttam meg. Gyorsan felé siettem majd a nyakába ugrottam.

- A többiek? -  kérdeztem.

- Arra. – mutatott maga elé.

- Köszi.

A fiúk Abby társaságában beszélgettek. Oda siettem hozzájuk és megfogtam Yoseob kezét.

- Végre. – könnyebbült meg Junhyung.

- Mázli, hogy előre kikészítetted a ruhákat.. – tette csípőre a kezét Abby.

- Tudom… de a hajatokkal és kell valamit kezdenem. – mértem végig őket. – Nincs sok időnk.

Gyorsan rendbe szedtem a fiúkat és nem sokkal rá már kezdődtek is a fellépések. Elsőként a 2NE1 lépett fel majd utánuk a SHINee. A B.A.P. után jött a Beast és őket követte az MBLAQ majd a U-KISS. Kicsit ijesztőnek találtam ezt a sorrendet. Az utolsó banda akik felléptek a BigBang volt.

Mikor már a B.A.P. volt a színpadon egyre idegesebb lettem. Párszor láttam körülöttünk settenkedni Eli-t ahogy gonosz vigyorral mért végig minket, de mindig eltűnt a tömegben. Rossz előérzetem volt.

- Minden rendben? – ölelt meg hátulról Yoseob.

- Valami baj lesz. – válaszoltam miközben erősen néztem azt a helyet ahol utoljára láttam Eli-t.

- Miért?

- Eli… valamit tervez.

- Tudod, hogy Gikwang nem fogja hagyni, hogy Abby-vel bármi legyen. – mosolygott rám majd nyomott egy puszit az arcomra.

- De akkor is…

- Nyugi. -Engedett el Yoseob. A B.A.P. már vonult le a színpadról.  Megcsókoltam Yoseob-ot majd elengedtem. Felmentek a színpadra én meg idegesen doboltam a lábammal és harapdáltam a számat. Mikor már kezdtem volna megnyugodni, hogy minden jól megy egy ijesztő hang szólított meg a hátam mögül. Rémültem meg fordultam és Eli gonosz mosolyával találtam szembe magam.

- Mitől félsz ennyire? – vigyorgott rám.

Nem bírtam válaszolni csak próbáltam erősnek mutatni magam és mélyeket lélegeztem. Aztán odahajolt hozzám és a fülembe súgta:

- Egyszer úgyis az enyém lesz.

Meglendült a kezem és pofon vágtam. Elkacagta magát majd az arcához nyúlt.

- Ezt nem kellett volna. – mondta fenyegetően majd rám nézett. Azt hittem meg fog ütni.

- Mi folyik itt? – jött oda hozzánk Mir.

- Semmi. – mosolygott Eli.

- Ne szórakozz már, gyere vissza! – kiáltott oda Eli-nek Kevin. Eli még utoljára rám vigyorgott majd odébb állt.

- Ez mi volt? – nézett rám Mir.

- Majd elmondom. – válaszoltam mérgesen majd visszafordultam a színpad felé. A többi MBLAQ tag is oda jött hiszen ők voltak a következők. Nehéz volt úgy tennem mintha nem ismerném őket. Mikor a Beast vonult le a színpadról Yoseob Mir-t nézte szúrós szemekkel, Abby pedig Seungho-t figyelte ami Gikwang-nak is feltűnt.

- Ez nem jó… - motyogtam magamban.

Az MBLAQ felment a színpadra és Yoseob meg odajött hozzám.

- Minden rendben?

- Szólj Gikwang-nak, hogy egy percre se veszítse szem elől Abby-t. – válaszoltam komolyan.

Mikor már a U-KISS is túl volt a fellépésen egy érdekes szituáció alakult ki.

- Sajnálom, ami történt. – jött oda hozzám Kevin miközben a Beast tagokkal beszélgettem.

- Nem neked kell sajnálni. – válaszoltam. Láttam a többieken, hogy nem értik miről beszélünk.

- Hello. – tette a kezét Eli Kevin vállára majd vigyorgott rám, aztán Abby-re kacsintott.  Ökölbe szorítottam a kezem akárcsak Gikwang. Abby gyorsan megfogta Gikwang kezét.

- Mit akarsz Eli? – kérdezte Yoseob.

- Yoseob… - szóltam rá mert féltem, hogy elfajulnak a dolgok.

- Most miért baj ha köszönök egy régi barátomnak? – vigyorgott Eli majd az arcomhoz akart érni de hátrébb léptem. Yoseob megfogta a kezem majd elém állt.

- Nem szeretnél elmenni? – jött oda hozzánk Abby Gikwang-al az oldalán.

- Talán kéne?

- Eli! – szólt rá Kevin.

- Kinyírom… - morgott Gikwang.

- Gikwang! – fordult Gikwang felé Abby.

- Abby! – háborodtam fel.

- Nicole! – fordult felém Yoseob mérgesen.

- Mir. – lépett oda hozzánk Mir. A pofám leszakadt. – És ha már itt tartunk. Mi folyik itt? – mért végig mindenkit.

- Neked ahhoz mi közöd? – flegmázott Eli.

- Több mint hinnéd. – lépett oda hozzá Mir.

- Mir! – szóltam rá és már nyúltam felé, hogy visszarántsam ezzel már szinte leleplezve, hogy jóba vagyunk, de Lee joon elém lépett  és rátette a kezét Mir vállára. Elfordultam és láttam ahogy a többi MBLAQ tag közelít felénk nagy léptekkel. Abby-re néztem, aki rémültem nézte ahogy Seungho közelít felé. A többi U-KISS tag is oda jött hozzánk és a levegő egyre csak izzott mindenki között.

- Abby beszélhetnénk négyszemközt? – vigyorgott Abby-re Eli.

- Nem megy sehova! – lépett Abby elé Gikwang mérgesen.

- Te akarod megakadályozni? – mérte végig Eli.

- Ha kell felnyalatom veled a színpadot.

- Állok elébe. – tárta szét a karjait Eli.

- Eli elég volt. – szólt rá unottan Kiseop.

- Ugyan már. Még csak most kezdődik a móka. – röhögött Eli.

- Seggfej. – mérgelődött Gikwang majd elindult Eli felé de Junhyung és Doojoon visszarántották.

- Hagyjátok már abba! – kiáltott Abby majd elviharzott. Eli csal rámosolygott Gikwang-ra aki mélyeket lélegezve próbált megnyugodni de közben le nem vette a szemeit Eli-ről. Abby után fordultam és láttam, ahogy Seungho siet utána. Utánuk akartam menni, aztán láttam, ahogy Gikwang fut el mellettem utánuk. Követtem őket. Ebből nagy baj lesz éreztem. Kirohantam a nyitott ajtón amit Gikwang hagyott úgy. Már késő este volt. Hideg volt és korom sötét. A parkoló felé követtem Gikwang-ot. Mikor utolértem megfogtam a pólóját majd visszarántottam. Gikwnag dühösen rám nézett majd keréknyikorgás és sikítás törte meg a csendet. Abby-ék után néztem. Abby a földön feküdt Seungho pedig nem messze tőle térdelt a földön és az oldalát fogta. Egy autó száguldott el onnan. Gikwang-al mind a ketten lefagytunk. Aztán Gikwang lassan elindult Abby felé de megfogtam a kezét mire ő rám nézett. Csak megráztam a fejem h ne menjen oda miközben a szemeim könnyesek lettek. Gikwang a földre rogyott én meg csak rémülten álltam ott és figyeltem, ami történik. Seungho próbált felállni, de nem tudott. Az oldalát fogta, arra tippeltem, hogy eltört pár bordája. Abby a földön feküdt és a fejénél egy vértócsa egyre csak nagyobbodott. Nem mentem oda. Ezt úgy kellett látnom, hogy Seungho ne tudjon róla…

Nagy nehezen feltápászkodott majd Abby mellé vánszorgott. Talán még sírt is. Valamit mondott, de nem értettem mi lehet az. Próbálta Abby-t felvenni, de olyan fájdalmai voltak amitől még térdelni is alig tudott. Tarkón csaptam Gikwang-ot.

- Menj és segíts! – kiáltottam rá miközben az arcom könnyektől volt nedves. Gikwang felállt majd odarohant és felvette Abby-t. Én visszarohantam az épületbe, majd ahogy a tömeg közt sírva szaladtam Yoseob sietett elém és ölelt meg. Nem sokkal később Gikwang is bejött az ölében Abby-vel aki nem volt eszméleténél. G.O. és Thunder behozták Seungho-t is és nem sokkal később a mentők is megérkeztek. Mindkettejüket elvitték.

Nem bírtam nézni, azt ahogy elviszik Abby-t. Meg voltam rémülve és csak sírtam. Megnyugvást kerestem és olyan erősen szorítottam magamhoz Yoseob-ot amennyire csak tudtam. De a kezem mégis a mögötte álló Mir felé nyúlt, aki szomorúan nézett rám.