63.rész
A viszontlátás pillanata
* Nicole szemszöge *
Sietve nagy boldogan beszaladtam a stúdióba. Egyből a táncterem felé vettem az irányt, hiszen az a legvalószínűbb hely ahol lehetnek. Mikor végre megpillantottam a táncterem ajtaját láttam, ahogy Gikwang sétál be rajta. Lassítani kezdtem majd kifújtam magam. Ahogy egyre közelebb értem a táncteremhez egy ismerős hangra lettem figyelmes. Az orromat húztam, majd mikor beléptem semmit nem láttam Gikwang-tól. Megforgattam a szemeim majd kiléptem a háta mögül. Abby volt bent és Eli. Azt hittem homlokon csapom magam. Nem tudtam elképzelni mit akar ez itt. Csak csendbe álltam és figyeltem. Eli és Gikwang között izzott a levegő. Volt egy pillanat, amikor ha Abby nem áll közéjük biztos voltam benne, hogy egymásnak esnek. Végül Gikwang kiviharzott Abby meg mérgesen trappolt utána. Én meg csak néztem magam elé ölbe tett kézzel, a falat támasztva és kikerekedett szemekkel. Próbáltam feldolgozni az előbb látottakat.
- Rég láttalak– szólt oda hozzám az az idióta.
- Nem mondhatnám, hogy hiányoztál! – néztem rá szúrós szemekkel.
-A gyerekeddel mi lett? Csak nem elvetetted? – csodálkozott.
- Közöd?
- Miért vagy ilyen durcis? – gúnyolódott.
- Na jó tisztázzunk valamit. Abby-t most azonnal lehúzhatod a listádról ugyanis Gikwang-al jár. – mondtam miközben csípőre tettem a kezem.
- És ez számit, valamit? – nevette el magát. Azt hittem a pofám leszakad. Jött volna a lendület, hogy úgy tökön rúgjam, hogy a golyói helyet cseréljenek a manduláival, de próbáltam visszafogni magam.
- Ch… nézz már magadra. – mértem végig. – Gikwang mögött vagy mérföldekkel. Nem arra célzok, hogy nem vagy jóképű. Mondjuk nekem nem vagy az se Abby-nek de valakinek biztos ezen a Földön. – vontam meg a vállam. – Nem vagy Abby-hez való. Gikwang törődik vele és szereti. Te, erre nem lennél képes. – mondtam a számat húzva.
Ekkor halk kuncogásra lettem figyelmes, ami az ajtó felől jött. Megfordultam és Hyunseung-ot és Junhyung-ot láttam amint élvezik a műsort.
- Ne hagyd magad Nicole! – mondta Hyunseung miközben alig bírta ki röhögés nélkül. Én csak unottan rá néztem majd büszkén visszafordultam.
- Még saját pom-pom lányaid is vannak? – röhögte el magát.
- Na ide figyelj Eli. Ha nagyon felhúzol egyszer csak azon kapok majd magad, hogy az éjszaka közepén valami a fejedet keresztbe szeli.
- Oké azt hiszem én megyek. – mondta Hyunseung miközben a kezével eltakarta a száját, hogy ne lássam, ahogy röhög. Meggörnyedve a röhögéstől kivánszorgott, majd ahogy becsukta maga után az ajtót kiadta magából azt a röhögést, amit a terembe magába tartott.
- Most aztán félek tőled. – mosolygott Eli majd lassan felemelte a kezét és homlokon pöckölt, mint valami kisgyereket aztán elsétált mellettem zsebre vágott kézzel. Néztem, ahogy a kijárat felé sétál közben jött a lendület, hogy megfojtsam. Junhyung előtt megállt egy pillanatra majd mikor az ajtóhoz ért elbúcsúztam tőle:
- Bekaphatod a bokám!
Junhyung végig nézte Eli-t ahogy kimegy majd mikor becsukta maga után az ajtót rám nézett.
- Mi történt?
- Rá akart mászni Abby-re Gikwang előtt.
- Nem lesz hosszú élete. – bólogatott helyeslően Junhyung.
- Az biztos. – húztam a szám miközben csípőre tettem a kezem. – Kíváncsi vagyok, kinek fogy el előbb a türelme. Nekem vagy Gikwang-nak…
- De azért fogd vissza magad… - mosolygott Junhyung. Lassan elindultam felé, hogy kimenjünk.
- Azt csinálom! – mondtam felháborodva. Mikor odaértem hozzá rátette a kezét vállamra majd elindultunk az ajtó felé.
- A „Bekaphatod a bokám”-ból nekem nem ez jött le. – mondta Junhyung. Ránéztem szúrós szemekkel mire ő csak vigyorgott.
- Pofádat befogod. – mondtam neki fenyegetően majd kimentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése