Blue Midnight 65.rész - Amatőr "Francia" nyomozók

65.rész

Amatőr  "Francia" nyomozók

*Abby szemszöge*

Már vagy több órája itt ücsörgök és várom Gikwang-ot. Fogalmam sincs, hogy tudott rá venni arra, hogy eljöjjek ide. A problémák ott kezdődtek, hogy rám erőszakolt valami ruhának nem nevezhető rogyott és egy magas sarkút, amiben menni sem bírok.  A lábam már nagyon fáj, alig várom, hogy haza érjünk és ledobjam magamról ezt a szerelést.  Egy ideig még el voltam a parókás csajjal, aki az összes parókát felerőszakolta a fejemre. Nekem egy élénkpiros paróka nyerte el a tetszésemet. Őszintén meg vallva elég jól állt. Gikwang-nak mondanom sem kellet, hogy vegye meg nekem már meg is vette nekem. Bár fogalmam sincs, mit kezdek majd vele, de majd még jól jöhet valamikor.  Idegesen dobogtam a lábammal és percekét néztem az órámra. Én itt fogok meg öregedni. A szenvedés minden féle tünete kezdett jelentkezni rajtam, ha tehettem volna hajamat tépve szaladtam volna már ki az épületből. Végre Gikwang-al végeztek így leléphetünk. Már ott sem voltunk, ha rajtam múlt volna el se mentünk volna. A kocsiban majdnem elaludtam mikor befordultunk a sarkon és egy kocsi állt a házunk előtt, ha jól láttam, akkor azt ott.. Nem biztos csak képzelődök:

- Az ott Nicole? – Kiállottam fel hirtelen.

- És mi van, ha az ott Nicole? – Kérdezte értetlenül. Közbe Gikwang lelassítani kezdet majd Nicole beszállt annak az idegen valakinek a kocsijába és elhajtottak. Hát ez meg kivel csavarog?  Nekem meg nem szólt. De majd én kiderítem.

- Kövesd. – Adtam ki a parancsot.  Gikwang értetlenült bámult rám mire én szúros szemekkel rá néztem majd végre gázt adott és elindulunk Nicole-k után.

- Azonnal lebukunk. – Nézett rám egy pillanatra majd újra az útra koncentrált.  Hátra fordultam és kutakodni kezdtem.  A kocsi hátuljában az ülés mögött egy mikrofon parókát.  Kirántottam az ülés mögül majd gonosz mosollyal az arcomon kezdtem nézni Gikwang-ot. Fogalmam sincs, hogy került ez ide, de az biztos, hogy most jól fog jönni. Egy pillanatra rám nézet majd újra az utat aztán pár perc fáziskésés után rám rémülten kapta rám a tekintetét. – Na, csak azt nem.

- Vedd fel. – Dobtam oda neki. Végig figyeltem Nicole-kat akik az éteremtől nem messze parkoltak le egy park mellett ahol át kellet sétálni, hogy eljussunk az éteremhez. Ahogy Gikwang leparkolt azonnal kipattantam az autóból és magamra húztam a piros parókát elő kotortam a táskában már egy ideje pihenő ezer éves szemüvegemet, felvettem.. Gikwang még egy ideig tökölt az ő parókájával és mikor már végre magára szenvedte húzni kezdtem magam után. Egyik fától a másikhoz rohantam mikor hirtelen megálltam és Gikwang nekem jött. Hatalmasat bele rúgtam az ott lévő kukába. Kicsit sem zenget tőlem a park. Egy pillanatra meg fagyott a pillanat. Lélegzet visszafojtva figyeltem, ahogy Nicole körül néz, majd újra beszélgetni kezd a sráccal. Felsóhajtottam. Hátra néztem Gikwang-ra aki nagy szemekkel meredt rám:

- Gyere te kis szerencsétlen. – Fogtam meg a kezét és húzni kezdem magam után. Nicole-k már beértek az éteremben.  – Én majd játszok egy pláza cicát. Így Nicole nem ismer fel. Bár kétlem, hogy így felismerne. – Néztem végig magamon. – Te meg rád bízom, mit csinálsz. –Meg sem várva mit reagál meg fogtam a kezét és be felé kezdem húzni. ide-oda rángattam a csípőmet. Érzem ez holnap fájni fog. Közben próbáltam egyensúlyban maradni és nem összetörni magam. Egy pillanatra megálltam, körül néztem közben mű hajamat ide-oda dobáltam. Mikor kiszúrtam Nicole-t azonnal az előttük lévő asztalra tévedt a tekintettem. Elindultam az asztal felé párszor majdnem összeestem annyira megszédültem. Levágódtam a székre Gikwang pedig velem szembe ült le ő pont Nicole-al volt háttal én pedig.. Nane .. Ez meg mit akar Nicole-tól? Mindjárt felállok és felképelem.

- Kivel van? – Hajolt közelebb hozzám Gikwang.

- Mir. – Szorítottam ökölbe a kezem.  –Mit beszélnek? – Kíváncsiskodtam.

- Nem tudom nem hallom.

- Hajolj már közelebb egy kicsit, de ne legyél túl feltűnő. – Suttogtam oda neki. Szem forgatva közelebb hajolt egy kicsit. – naa? Mit beszélnek? – Nem válaszolt én meg nem bírok, magammal tudni akarom, mi folyik itt. – Nyögj már ki valamit. Mit beszél avval a szerencsétlennel?

- Nem hallok semmit.

- Miért?

- Mivel csak a te hangodat lehet hallani. – Hajolt oda hozzám. Megfogtam a tányér mellett pihenő kanalat és hozzá vágtam. Fejbe találtam majd mikor a kanál célba ért hatalmas csörgéssel a földön landolt. Mindenki ránk szegezte tekintetét. Lehajtottam a fejem és kezemmel próbáltam el takarni az arcomat. Többször is összevitáztunk kis hülyeségeken persze akkor is mindig minket néztek. Kis idő múlva két srác csatlakozott Nicole-khoz. Lee Joon. Vájtam bele a körmeimet az asztalba. Inkább lehajtottam a fejem és nem is akartam látni. Még Mir-ék elég jól el voltak mi meg nem tudunk meg semmit. Nagyon el voltak. Éreztem, hogy valaki engem nézz fel kaptam a fejemet és Lee Joon tekintetével találtam magam szembe. Megdermedten vártam, hogy mit fog reagálni.

- Te nagyon ismerős vagy nekem! Találkoztunk már? – Mutogatott rám én csak megszeppenve ültem ott. Most kell magam bedobni. Nem bukhatok le, mert abból oltári nagy galiba lenne.

- Őő…őő… én nem beszélni nyelv. Lenni francia. – Szólaltam fel nyávogós hangon. Lee Joon felállt és felém közelíteni mire én is felálltam majd egymást kezdtük nézni.

- Pedig én már láttalak valahol… - mért végig Lee Joon.

- Az lenni lehetetlen. – Dobtam hátra a műhajamat majd csípőre vágtam a kezemet.  Próbáltam nem a szemébe nézni.

- És te? – nézett Lee Joon Gikwang-ra.

- Om…B-Bonjour. – dadogta Gikwang.

- Lenni egyéb kérdés? Mi enni tovább. –Mondtam nyávogó hangon.  Már remegtek lábaim annyira fájtak már a magas sarkúban.  Gikwang alig bírta vissza fojtani a nevetést. 

- Persze, Elnézést.

- Sémmi sémmi. –Mondtam majd leültem a helyemre majd Lee Joon is visszaült a helyére.  Láttam, hogy még párszor ránk tekintenek ezért nem is szóltam oda Gikwang-nak semmit.  Majd mikor abba hagyták a beszélgetést Lee Joon és másik srác akivel jött el köszöntek. Lee Joon mikor eljött mellettem végig engem nézet én meg erőltettem magamra egy vigyort és integettem neki. Várjál, csak leszel te még keresztapa.  Később Nicole-k is távoztak. Meg vártuk még ki mennek és mi is utánuk mentünk, de mésziről figyeltük őket. Bár nem sokat láttunk a sötétben. Gikwang többször is megtaposta a lábamat mikor megálltunk az egyik fánál. Próbáltam nem kiadni magamból mennyire is fáj ezért lazán fejbe vágtam.  Kicsivel később kocsihoz mentek Mir illedelmesen besegítette a kocsiba majd elhajtottak.

- Na, húzzunk haza. – Vettem le magamról a cipőt és futni kezdtem a kocsihoz. Toporzékolva vártam még Gikwang oda vonszolta magát a kocsihoz majd mikor hallottam, hogy kattan a zár már pattantam is be a kocsiba hátra vágtam a cipőmet levettem magamról a parókát és azt is hátra vágtam. Gikwang is levette magáról a parókát. Elindultunk haza.

- Tudsz róla, hogy nem vagy normális?

- Tudsz róla, hogy te nem lennél jó nyomozó? – Kérdeztem flegmán.

- Miért? – Tettette a hülyét.

- Ezt komolyan kérded? -  Kérdeztem tőle értetlenül. Hevesen bólogatni kezdet.  – Majd nem megfulladtál annyira röhögtél.

- Bocs, hogy nem tudok olyan akcentussal beszélni, mint te. – Mondta röhögve.

- Chh…

Egyetlen egyet akartam végre, hogy ennek, napnak vége legyen. Nem akarom tudni mi volt ma ez úgy is bevallják maguktól. Teszek róla…