2012. november 4., vasárnap

Blue Midnight 62.rész - Árulkodó tekintet


62.rész
Árulkodó tekintet 




*Abby szemszöge*
Ma nem kellett volna bejönnöm a stúdióba, mert a fiúknak énekpróbájuk van. Kikönyörögtem, hogy hozzanak be, mert otthon csak meg enne, a fene annyira unatkoznék. Így legalább gyakorolhatok egy kicsit egyedül senki sem zavar. Szokásos bemelegítésem után jöhettek egy kis sajátos tánc mozdulatok. Bekapcsoltam egy zenét aztán elkezdem rá táncolni itt-ott bele vittem egy kis csajos mozdulatot. Elégé bele éltem magam a táncba majd mikor vége lett a zenének levegő után kapkodva leguggoltam.
-Tőlem táncolhatsz, elnéznélek még egy darabig. – Szólalt fel egy ismeretlen hang. Ijedtemben fel ugrottam és a hang irányába fordultam.  Egy szőke srác állt az ajtóban hatalmas vigyorral az arcán. Fogalmam sincs ki ő. Még sosem láttam azt hiszem.
- Hát te meg ki vagy? – Kérdeztem tőle lihegve. 
- Nem tudod, ki vagyok? – Kérdezte mosolyogva. Fejemet ráztam. Bármennyire is nézek végig rajta nem tudom hova tenni, hogy ki ő.
- Ha levennéd, azt szemüveget lehet, tudnám ki vagy. – Mondtam neki flegmán.  Kérésemre le vette a szemüvegét, de még így sem tudtam, hogy ki ő. De mintha láttam volna már őt valahol. Lehet az valamelyik rendezvényen. Nem emlékszem. – Hogy hívnak?
- Eli. – Vágta rá azonnal. – A te becses nevedet én is megtudhatnám, ha már én is elmondtam az enyémet?
- Abby. – Mondtam egyhangúan közben összekulcsoltam magam előtt a kezeimet. – Mit keresel itt?
- Itt lesz a táncpróbánk, mert csak ez az egy szabad táncterem van. – Nézett körbe a terembe majd újra rám szegezte tekintetét.
- Ahha. – mondtam unottan. A cuccaim felé vettem az irányt összepakoltam és elindultam volna, kifelé ha valaki nem áll az utamba. Fújtattam egyet mérgesen majd próbáltam kikerülni, de mindig elém állt. Arcán önelégült mosoly ült én meg kezdtem fel robbanni a méregtől.
- Elállnál végre az utamból? – Mondtam neki dühösen.
- És mi van, ha nem? – Kérdezte gonosz mosollyal az arcán.
- Felrúglak!- Löktem arrébb majd gyors léptekkel elindultam az ajtó felé.
- Abby megjöttem. - Nyitott be az ajtón Gikwang.  Megtorpantam. Meglepetten bámultam rá miközben tekintette ide-oda cikázott köztem és az Eli nevű egyed között. – Mi folyik itt? – Kérdezte Gikwang egy pár perces hatásszünet után.
- Itt lesz tánc próbájuk és én menni készültem. – Adtam egyszerű választ.
- Elég meg lepett arcot vágtál Abby.
- Gikwang ne kezd. –Fogtam a fejem.
- Még egyszer kérdem mit csináltatok itt? – Hangja ingerült volt. Közben Nicole lépett ki Gikwang háta mögül majd oldalazva arrébb állt és neki támaszkodott a falnak.
- Mondom, hogy semmi nem történt csak mondta, hogy itt lesz próbájuk, én tudomásul vettem és el akartam menni haza. Ezen mi nem világos? – Néztem rá Gikwang-ra.
- Talán barátnőd, hogy így számon kéred?  - Kérdezte Eli miközben végig mért engem majd után Gikwang-ot is. Én köpni, nyelni nem tudtam meglepődöttségemben.
- Neked ahhoz mi közöd van? – Kérdezte Gikwang miközben egy fintorral az arcán végig mérte Eli-t. Gikwang mérgesen indult meg felé kezét ökölbe szorította.
- Na, most be lehet fejezni. – Álltam közéjük szúrós szemekkel néztem Gikwang-ra.
- Kifelé. – Biccentettem a fejemmel az ajtó felé.  Pár perc hezitálás után elindult kifelé mérgesen trappoltam utána majd meg állt én meg bele ütköztem.
- Mi franc van már?... Kifelé. – Mutogattam ajtó felé idegesen. Felsóhajtott majd feltépte az ajtót és kiment. Követem. Meg sem állt csak ment alig bírtam vele lépést tartani. Mikor végre utol értem megragadtam a karját és összeszedve minden erőmet visszarántottam. 
- Ez meg mi volt? – Kapkodtam levegő után.
- Láttam, hogy nézett rád. 
- Még is, hogy nézett? –Néztem rá kérdően.
- Te nem láttad? –Fejemet ráztam. Nem értettem miről beszél.
- Úgy….. Nézet rád, mint ahogy….
- Még is, hogy? Gikwang ne játssz az idegeimmel.
- Mint ahogy én nézek rád. – Nyögte ki végül. Én csak tátott szájjal álltam ott. Egy szót sem tudtam kinyögni. Hogy mi van? Annak az Eli-nek bejönnék? Csak ha kinyitom neki az ajtót max akkor bejöhet. Gikwang csak a földet pásztázta én meg őt.
- Egy pillanatig sincs mitől félned. – Emeltem fel a fejét, hogy a szembe tudjak nézni. – Senki és semmi nem állhat közén főleg nem egy ilyen idióta nem.. – Vágtam egy fintort mire ő elmosolyodott. Szorosan magamhoz öleltem majd nyomtam egy puszit az arcára. Megfogtam a kezét és elindultunk haza…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése