75.rész
Mikor elsötétül minden
*Abby szemszöge*
A verseny napja. Merhetetlenül izgultam
lábaim remegtek. Fel alá járkáltam, mint egy holtkoros. Ráadásul Nicole is most
játszik az idegeimmel. Nagyon remélem, hogy most már végre haza talál akárhol
is van. Nincs időm megkeresni, de legszívesebben elmentem volna megkeresni.
Nagy a fennforgás mindenki haját tépve rohangál ide-oda. Rám csak addig volt
szükség még eltáncoltuk a koreográfiát és a tánc tanár adott pár instrukciót,
ami pont jól jött. Szerencsénkre Nicole kikészítette a ruhánkat így nem
csúsztunk. A fiúk át öltöztek majd még párszor elénekelték a dalt, amivel
fellépnek majd. Míg ők „próbáltak” én a folyóson fel alá járkáltam. Mivel
minden fontos KPOP csapat jelen lesz féltem, hogy nem úszom meg, hogy ne
találkozzak Eli-vel. Fejemet támasztottam a falnak mikor egy ismerős hang szólt
oda nekem. A hideg végig futott a hátamon. A vér is megfagyott bennem:
-Örülök, hogy újra látlak.
- Még van pofád ide tolni képed? – Fordultam felé idegesen közben ökölbe szorítottam a kezem. Ha ütni kell, megteszem.
- Mivel az én csapatom is fellép ma így muszáj volt ide tolnom képemet. – Vágott vissza.
- Cöhh.. – Fintorogtam.
- Múltkor nem ellenkeztél így mikor megcsó....
- Fogd be. – Förmedtem rá. Ahogy elindultam erőből neki mentem és gyors lépésben elmentem valamerre csak ne lássam. Hamarosan vége lesz ennek a kecmecnek és minden jó lesz. Próbáltam bíztatni magam, de ez valahogy most nem igazán segített. Neki dőltem a falnak és lassan lecsúsztam. Lábaimat felhúztam és úgy vártam hátha történik valami csoda. Később erőt vettem magamon és megkerestem a fiúkat. Nem kellett sokáig keresgetnem őket, az öltöző előtt beszélgettek. Oda léptem Gikwang-hoz és bele karoltam fejemet vállára hajtottam. Próbáltam én is bekapcsolódni a beszélgetésbe, de nagy részben inkább csak hallgattam őket. Később Nicole is megérkezett.
- Végre. – mondta megkönnyebbülve Junhyung.
- Mázli, hogy előre kikészítetted a ruhákat.. – tettem csípőre a kezem.
- Tudom… de a hajatokkal és kell valami kezdenem. – mérte végig őket. – Nincs sok időnk. –Mondta majd elintézte az utolsó simításokat a fiúkon. Meg sem tudtam jegyezni a fellépési sorrendet. A fiúk meg indultak a színpad felé a táncosok és én követtük őket. Gondolom, most mi jövünk. Felálltunk a színpadra mindeni a megfelelő helyére. Felcsendült a zene arcomra mosolyt erőltetem, de még mindig remegtek a lábaim. Táncolni kezdtem majd az izgalmam kezdett elillanni. Mikor vége lett a produkciónknak, hatalmas tapsvihar és sikoltozás jelezte, hogy elnyertük a közönség tetszését. Büszkeség töltött el. Büszke voltam a fiúkra. Meghajoltunk majd lementünk a színpadról. Közben az MBLAQ –es fiúk készültek mivel ők voltak a következők. Mikor megláttam Seungho-t próbáltam leplezni, hogy ismerem, de egyszerűen nem tudtam nem rá nézni. Már majdnem mindenki fellépet már az utolsó banda ált a színpadon. Kezdtem meg nyugodni mikor Kevin jelent meg:
- Sajnálom, ami történt. – Mondta Nicole-nak.
- Nem neked kell sajnálni. Éretlenül meredtem rájuk. Hát itt meg mi folyik? Körbe néztem és mindenki értetlenül meredt Nicole-ra és Kevin-re. Mikor megláttam Eli-t közeledni felénk teljesen megrémültem.
- Hello. – tette a kezét Eli Kevin vállára majd rá vigyorgott Nicole-ra, aztán pedig rám kacsintott. Abban a pillanatban a vér is megfagyott bennem. Nicole ökölbe szorította a kezét akárcsak Gikwang. Gyorsan meg fogtam Gikwang kezét jelezve, hogy ne csináljon hülyeséget.
- Mit akarsz Eli? – kérdezte Yoseob.
- Yoseob… - szólt rá Nicole.
- Most miért baj, ha köszönök egy régi barátomnak? – vigyorgott rá Nicole-ra majd az arcához akart érni, de ő hátrébb lépet. Yoseob oda lépet hozzá és megfogta a kezét majd elé állt,hogy védje.
- Nem szeretnél elmenni? –mentem oda hozzájuk Gikwang pedig követett..
- Talán kéne?
- Eli! – szólt rá Kevin.
- Kinyírom… - morgott Gikwang.
- Gikwang! – fordultam Gikwang felé.
- Abby! – Mondta a nevem felháborodva Nicole.
- Nicole! – fordult Nicole felé Yoseob mérgesen.
- Mir. – lépett oda hozzánk Mir. – És ha már itt tarunk. Mi folyik itt? – mért végig mindenkit.
- Neked ahhoz mi közöd? – flegmázott Eli.
- Több mint hinnéd. – lépett oda hozzá Mir.
- Mir! – szólt rá Nicole és már nyúlt is felé, de Lee joon elé lépett rátette a kezét Mir vállára. Elfordult én is oda néztem ahova Nicole. Többi MBLAQ tag közelít felénk nagy léptekkel. Megrémültem mikor láttam, hogy Seungho közelít felém. Nem tudom mitévő legyek ennek nem lesz jó vége. Láttam, ahogy U-KISS többi tagja közelit felénk. Itt aztán kő kövön nem marad semmi.
- Abby beszélhetnénk négyszemközt? – vigyorgott rám Eli. Remegtem a félelemtől. Egy szót sem tudtam kipréselni a számon.
- Nem megy sehova! – lépett elém Gikwang mérgesen. Iszonyatosan remegtem. A sírás kerülgetett.
- Te akarod megakadályozni? – mérte végig Eli.
- Ha kell felnyalatom veled a színpadot.
- Állok elébe. – tárta szét a karjait Eli.
- Eli elég volt. – szólt rá unottan Kiseop.
- Ugyan már. Még csak most kezdődik a móka. – röhögött Eli.
- Seggfej. – mérgelődött Gikwang majd elindult Eli felé de Junhyung és Doojoon visszarántották.
- Hagyjátok már abba! – Kiáltottam rájuk mérgesen. Ennyi volt kész én ezt nem bírom tovább. Szaladni kezdtem ki felé. Könnyes szememtől alig láttam valamit. Mikor kiérve meg csapta arcomat a hideg korom sötét volt alig láttam valami csak a lámpák fénye világította be az utcát. A parkolóba siettem ahol a kocsi volt, amivel jöttünk. Éppen lelépni készültem a járdáról mikor egy ismerős hang kiabált utánam:
- Abby állj meg!
Figyelmen kívül hagyva kérést mentem tovább, aztán amikor az úton át kelve egy autó hangot hallottam közelíteni felém. Megálltam és a hang irányába fordultam, de az erős fénytől nem láttam semmit, ami csak egyre közeledett felém. Hirtelen leblokkoltam és nem tudtam mitévő legyek. Agyam azt mondta lépj már, arrébb de testem nem teljesítette a parancsot. Hirtelen egy erős lökést éreztem. A földre zuhantam. Hatalmas ütést éreztem a fejemnél. Szemeimet nem bírtam nyitva tartani. Mozdulni sem bírtam. Éreztem, ahogy testem egyre jobban elgyengül aztán minden elsötétült.
-Örülök, hogy újra látlak.
- Még van pofád ide tolni képed? – Fordultam felé idegesen közben ökölbe szorítottam a kezem. Ha ütni kell, megteszem.
- Mivel az én csapatom is fellép ma így muszáj volt ide tolnom képemet. – Vágott vissza.
- Cöhh.. – Fintorogtam.
- Múltkor nem ellenkeztél így mikor megcsó....
- Fogd be. – Förmedtem rá. Ahogy elindultam erőből neki mentem és gyors lépésben elmentem valamerre csak ne lássam. Hamarosan vége lesz ennek a kecmecnek és minden jó lesz. Próbáltam bíztatni magam, de ez valahogy most nem igazán segített. Neki dőltem a falnak és lassan lecsúsztam. Lábaimat felhúztam és úgy vártam hátha történik valami csoda. Később erőt vettem magamon és megkerestem a fiúkat. Nem kellett sokáig keresgetnem őket, az öltöző előtt beszélgettek. Oda léptem Gikwang-hoz és bele karoltam fejemet vállára hajtottam. Próbáltam én is bekapcsolódni a beszélgetésbe, de nagy részben inkább csak hallgattam őket. Később Nicole is megérkezett.
- Végre. – mondta megkönnyebbülve Junhyung.
- Mázli, hogy előre kikészítetted a ruhákat.. – tettem csípőre a kezem.
- Tudom… de a hajatokkal és kell valami kezdenem. – mérte végig őket. – Nincs sok időnk. –Mondta majd elintézte az utolsó simításokat a fiúkon. Meg sem tudtam jegyezni a fellépési sorrendet. A fiúk meg indultak a színpad felé a táncosok és én követtük őket. Gondolom, most mi jövünk. Felálltunk a színpadra mindeni a megfelelő helyére. Felcsendült a zene arcomra mosolyt erőltetem, de még mindig remegtek a lábaim. Táncolni kezdtem majd az izgalmam kezdett elillanni. Mikor vége lett a produkciónknak, hatalmas tapsvihar és sikoltozás jelezte, hogy elnyertük a közönség tetszését. Büszkeség töltött el. Büszke voltam a fiúkra. Meghajoltunk majd lementünk a színpadról. Közben az MBLAQ –es fiúk készültek mivel ők voltak a következők. Mikor megláttam Seungho-t próbáltam leplezni, hogy ismerem, de egyszerűen nem tudtam nem rá nézni. Már majdnem mindenki fellépet már az utolsó banda ált a színpadon. Kezdtem meg nyugodni mikor Kevin jelent meg:
- Sajnálom, ami történt. – Mondta Nicole-nak.
- Nem neked kell sajnálni. Éretlenül meredtem rájuk. Hát itt meg mi folyik? Körbe néztem és mindenki értetlenül meredt Nicole-ra és Kevin-re. Mikor megláttam Eli-t közeledni felénk teljesen megrémültem.
- Hello. – tette a kezét Eli Kevin vállára majd rá vigyorgott Nicole-ra, aztán pedig rám kacsintott. Abban a pillanatban a vér is megfagyott bennem. Nicole ökölbe szorította a kezét akárcsak Gikwang. Gyorsan meg fogtam Gikwang kezét jelezve, hogy ne csináljon hülyeséget.
- Mit akarsz Eli? – kérdezte Yoseob.
- Yoseob… - szólt rá Nicole.
- Most miért baj, ha köszönök egy régi barátomnak? – vigyorgott rá Nicole-ra majd az arcához akart érni, de ő hátrébb lépet. Yoseob oda lépet hozzá és megfogta a kezét majd elé állt,hogy védje.
- Nem szeretnél elmenni? –mentem oda hozzájuk Gikwang pedig követett..
- Talán kéne?
- Eli! – szólt rá Kevin.
- Kinyírom… - morgott Gikwang.
- Gikwang! – fordultam Gikwang felé.
- Abby! – Mondta a nevem felháborodva Nicole.
- Nicole! – fordult Nicole felé Yoseob mérgesen.
- Mir. – lépett oda hozzánk Mir. – És ha már itt tarunk. Mi folyik itt? – mért végig mindenkit.
- Neked ahhoz mi közöd? – flegmázott Eli.
- Több mint hinnéd. – lépett oda hozzá Mir.
- Mir! – szólt rá Nicole és már nyúlt is felé, de Lee joon elé lépett rátette a kezét Mir vállára. Elfordult én is oda néztem ahova Nicole. Többi MBLAQ tag közelít felénk nagy léptekkel. Megrémültem mikor láttam, hogy Seungho közelít felém. Nem tudom mitévő legyek ennek nem lesz jó vége. Láttam, ahogy U-KISS többi tagja közelit felénk. Itt aztán kő kövön nem marad semmi.
- Abby beszélhetnénk négyszemközt? – vigyorgott rám Eli. Remegtem a félelemtől. Egy szót sem tudtam kipréselni a számon.
- Nem megy sehova! – lépett elém Gikwang mérgesen. Iszonyatosan remegtem. A sírás kerülgetett.
- Te akarod megakadályozni? – mérte végig Eli.
- Ha kell felnyalatom veled a színpadot.
- Állok elébe. – tárta szét a karjait Eli.
- Eli elég volt. – szólt rá unottan Kiseop.
- Ugyan már. Még csak most kezdődik a móka. – röhögött Eli.
- Seggfej. – mérgelődött Gikwang majd elindult Eli felé de Junhyung és Doojoon visszarántották.
- Hagyjátok már abba! – Kiáltottam rájuk mérgesen. Ennyi volt kész én ezt nem bírom tovább. Szaladni kezdtem ki felé. Könnyes szememtől alig láttam valamit. Mikor kiérve meg csapta arcomat a hideg korom sötét volt alig láttam valami csak a lámpák fénye világította be az utcát. A parkolóba siettem ahol a kocsi volt, amivel jöttünk. Éppen lelépni készültem a járdáról mikor egy ismerős hang kiabált utánam:
- Abby állj meg!
Figyelmen kívül hagyva kérést mentem tovább, aztán amikor az úton át kelve egy autó hangot hallottam közelíteni felém. Megálltam és a hang irányába fordultam, de az erős fénytől nem láttam semmit, ami csak egyre közeledett felém. Hirtelen leblokkoltam és nem tudtam mitévő legyek. Agyam azt mondta lépj már, arrébb de testem nem teljesítette a parancsot. Hirtelen egy erős lökést éreztem. A földre zuhantam. Hatalmas ütést éreztem a fejemnél. Szemeimet nem bírtam nyitva tartani. Mozdulni sem bírtam. Éreztem, ahogy testem egyre jobban elgyengül aztán minden elsötétült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése