79.rész
Őrült játék
* Nicole szemszöge *
Nagyon felidegesített a tény, hogy a Beast-ből
Abby senkire sem emlékszik de Seungho-ra Taeyang és a többiekre igen. Sokat
voltam bent nála a kórházban és meséltem neki, hátha eszébe jutnak dolgok. De
aztán rájöttem, hogy ezzel nem segítek semmit sem. Majd visszatér minden
idővel. Csak ki kell várnom. Ami lehet, hogy nekem nagyon nehéz, de mégsem
nekem a legnehezebb. Gikwang rossz szemmel néz Seungho-ra és ő is érzi, mint
bárki más, hogy itt nincs minden rendben és, hogy ebből még komoly bajok
lehetnek.
Hazamentem, hogy egy kicsit pihenjek, még
mielőtt újra visszamennék a kórházba. Ledőltem az ágyamba Rex meg felugrott
mellém és a hasamra tette a fejét majd nagy boci szemekkel bámult engem. A
plafonnal szemezgettem miközben minden egyszerre motoszkált a fejemben. Az,
hogy valahogy bizonyítékot kell, szerezzek GD ellen, Yoseob, Mir, Abby, Seungho
és Gikwang, még Junhyung is. A nagy gondolkozásba elaludtam.
Arra ébredtem, hogy Rex nyalogatja az arcom.
Arrébb toltam a fejét majd lassan kinyitottam a szemem. Az órára néztem és a
szemeim kikerekedtek. Felugrottam az ágyból majd fogtam a cuccaim és kisiettem
az ajtón. Már rég Abby-nél kellett volna legyek…
Berohantam a kórházba majd beestem Abby
szobájába. A falat támasztva vonszoltam be magam majd ledobtam a cuccaim a
földre és lihegtem, mint egy kutya. Abby fel sem ébredt arra a zajra, amit
csaptam. Mikor észrevettem, hogy alszik próbáltam nem zavarni őt ezért kimentem
és a folyósón leültem. Kifújtam magam majd elindultam Seungho szobája felé. Már
a folyosó végéről láttam, hogy valaki ül a szobája előtti a széken. Leültem
mellé majd nagyot sóhajtottam.
- Helyzet? – szólaltam meg végül.
- Semmi. –válaszolt egyszerűen.
- Abby? – nézett rám.
- Úgy alszik, mint akit leütöttek. -
mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
- Thunder… - bizonytalanodott el a hangom.
- Hm?
- Nem tudod, hogy volt-e valami Seungho és Abby
között? – tettem fel félve a kérdést. Csodálkozva rám nézett majd hátradőlt.
- Nem hiszem. Arról tudtunk volna. – nézte
mosolyogva a plafont. – Ezt miből gondoltad? – nézett rám újra.
- Most megpróbálhatnám elmagyarázni, de úgyse
tudnám úgyhogy maradjunk annyiban, hogy női megérzés. – mosolyogtam vissza rá.
- Ahogy Abby néz rá… - komolyodtam el majd a
szobába fekvő Seungho-ra néztem. – Olyan csillogás van a szemében, mint amikor
Gikwang-ot látja. De Seungho is ugyanez. Bár én őt alig ismerem, de látom
rajta, hogy … - akadtam el. Nem tudtam, hogy fogalmazzam, meg amit akartam
ezért a kezemmel mutogatni kezdtem, mint mindig, amikor nem tudok valamit
megfogalmazni. – Hogy is mondjam… vonzódik Abby-hez. Lehet, hogy nem tud róla,
de ez így van.
- Mit gondolsz Mir-ről? – mondta ki egyenesen
habozás nélkül.
- Ez most, hogy jön ide? – fordultam felé.
- Csak válaszolj. – vont vállat és mosolygott.
- Hát… - a hajammal kezdtem babrálni és kerültem
Thunder tekintetét. – Kedves, figyelmes, komoly… - kezdtem sorolni. Thunder halkan
röhögni kezdett majd előre dőlt és rátette a kezét a vállamra.
- Ő nem ilyen. – felé kaptam a fejem lepetten és
a szemébe néztem.
- Mir egy idióta. Jó értelemben persze. Olyan,
mint egy gyerek.. vagy nem is. Mint egy kiskutya. Mindenre felugrál, folyoton
hiperaktív, kiabál és mindent megeszik… avagy csak a szájába vesz. – nevetett
Thunder.
- Nekem nem igazán tűnt fel, hogy ennyire bolond
lenne. – csodálkoztam.
- Mert amikor veled van nem is olyan. – húzta a
száját és vonta meg a vállát. – Ja és eléggé nőcsábász.
- Ch…- vágtam unott képet. – Nem néztem volna ki
belőle.
- Nem is csodálom. Nem tudom, amikor veled van
miért viselkedik másképp, de amíg te nem hoztál fel semmi tényt arra, hogy mi
igazolná azt, hogy Seungho és Abby közt van valami én máris találtam egyet
arra, hogy miért lehet valami közted és Mir között.
- Miért gondolja mindenki azt ho- kezdtem
felháborodottan de Thunder félbeszakított.
- Látom rajtad. – kacsintott egyet.
- Te beteg vagy. – jelentettem ki miközben
gondolatban már 3-szor megpofoztam.
- Ne aggódj Mir is mindjárt itt lesz.
- Huh? – pislogtam. Nem értettem, hogy jön ez
ide.
- Fogadok, hogy téged nem Seungho érdekeltm
hanem az, hogy Mir itt van-e. – mosolygott még mindig.
- Ha Mir itt lenne feljött volna Abby-hez mert
tudja, hogy szinte mindig ott vagyok. – vigyorogtam.
- Lehet. – gondolkozott el Thunder.
Legalább fél órát beszélgettünk még. Thunder
kicsit Yoseob-ra emlékeztet. Sokat nevettünk. Örültem annak, hogy hozzá is
közelebb kerültem. Felálltam, hogy visszamenjek Abby-hez hátha felébredt, de
ekkor valaki hátulról megölelt.
- Végre. – nézett ránk mosolyogva Thunder.
Hátranéztem majd a vállára döntöttem a fejem.
Csak akkor tértem észhez, amikor az elmémbe hasított, hogy most erősítem meg
azt, amit Thunder és mások mondanak. Legszívesebben arcon csaptam volna magam.
- Mi van Seungho-val? – kérdezte Mir Thunder-t.
- Javulgat csak az a baj, hogy lassan. –
komolyodott el Thunder is.
- Beszéltél vele?
- Nem. Amióta itt vagyok, alszik. A többiek
mikor jönnek be?
- Azt mondták, holnap délelőtt mind bejönnek.
- Remek. – mondta Thunder majd felállt. – Én
most már megyek is kezdek fáradt lenni.
- Rendben. – válaszolt Mir majd Thunder hátat
fordított és elsétált. Egyedül maradtunk Mir-el.
- Felkísérlek Abby-hez.
- Oké. – válaszoltam egyből. Mir megfogta a
kezem és elindultunk Abby-hez. Ahogy egyre közelebb értünk láttam, hogy
Junhyung és Gikwang állnak a szoba előtt. Gyorsan elengedtem Mir kezét, amin ő
meg sem lepődött csak elmosolyodott. Csak ilyenkor jut eszembe, hogy mégis hogy
lehetek ennyire idióta. Mégis mit művelek? Le kiabálok mást, ha azt meri
állítani, hogy van valami köztünk, de azért az, hogy kézen fogva sétálgatunk
természetes. Gratulálok Nicole, hivatalosan is kijelenthetem, hogy annyi az
eszed, mint egy mandarinnak. Odasétáltam Junhyung-hoz és Gikwang-hoz. Láthatóan
nem nézték jó szemmel, hogy Mir velem tartott.
- Jól vagy Gikwang? – kérdeztem tőle.
- Még nem. Majd ha újra emlékezni fog rám, akkor
igen. – vonta meg a vállát és bámulta mereven Abby-t.
- Ő mit keres itt? – tette fel a kérdést
Junhyung zsebre vágott kézzel.
- Kérlek… - forgattam meg a szemeim. – Csak..
fogadd el a létezését. – tettem össze a kezeim.
Junhyung grimaszolt egyet jelezve a nem
tetszését, majd elfordult és ő is Abby-t kezdte nézni. Mir átkarolta a derekam
majd odahúzott magához. Gyorsan levettem a kezét magamról majd szúrós szemekkel
ránéztem mire ő csak röhögött egyet. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a
helyzetet.
Nem tudom, meddig fogjuk még ezt az őrült
játékot űzni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése