Blue Midnight 61.rész - ,,Ne késs!"

61.rész

,,Ne késs!"

* Nicole szemszöge *

Nehezen telnek a napjaim újra Yoseob nélkül. Még ez csak a 3. nap, hogy Yoseob kórházba van, de nem bírom tovább. Muszáj látnom őt.

Kórház folyósólyán haladva, minél közelebb értem Yoseob szobájához annál hevesebben vert a szívem és egyre idegesebb lettem. Aztán megálltam az ajtó előtt. Mélyeket lélegeztem, aztán lassan lenyomtam a kilincset és beléptem. Arca sápadt volt, és fáradt. Rossz volt így látni. Lehajtott fejjel közeledtem felé, csak néha néztem a szemébe akkor is csak egy pillanatra. Leültem mellé egy székre majd nézni kezdtem őt. Yoseob feljebb ült majd kérdően nézett vissza rám.

- Hogy vagy? – szólaltam meg végül.

- Megvagyok. És te, hogy kerülsz ide? – vonta fel a szemöldökét.

- Talán zavarlak?

- Nem ezt mondtam. Csak meglepett, hogy bejöttél.

- Miért ne jöttem volna?

- Nem tudom…Nem hiszem, hogy kiérdemeltem az utóbbi időben.

- Ezt hagyjuk. – mondtam, majd megfogtam a kezét. – Az a lényeg, hogy itt vagyok, és ha szeretnéd mindennap bejövök. – mosolyogtam rá.

- Az jó lenne. – mosolygott vissza rám, majd megszorította a kezem.

- Amúgy… - komolyodtam el. – Kitől kaptad az anyagot? Egyáltalán, hogy kezdődött ez az egész?

- N-nem tudom…- hajtotta le a fejét majd elengedte a kezem. – Csak azt tudom, hogy mikor visszajöttem már rég a hatása alatt voltam. A zsebeim tele voltak anyaggal és egyéb dolgokkal. Fogalmam sincs, hogy kerültek hozzám, de nem is érdekelt. Szükségem volt rájuk.

- Hol voltál?

- Nem tudom. Nem emlékszem.

Sóhajtottam egyet majd felálltam a székről.

- Majd még később benézek. Meglesem a fiúkat, hogy hogy haladnak.

- Nagyon haragszanak rám? – nézett fel rám.

- Igen. – válaszoltam komolyan. – De majd megbékélnek. – mosolyodtam el, majd elindultam az ajtó felé. Mikor rátettem a kezem a kilincsre még utoljára hozzám szólt.

- Szeretlek.

Elmosolyodtam majd kimentem az ajtón és  egy örömkönnyel a szemembe mentem végig a folyóson. Miközben a szememet törölgettem hirtelen megjelent előttem valaki. Olyan hirtelen történt, hogy időm sem volt kikerülni ezért neki mentem és elestem.

- Jesszus.. – motyogtam miközben a fejemet fogtam a földön ülve.

- Ne haragudj! Jól vagy? – mondta egy ismerős hang majd a kezét nyújtotta felém. Gondolkodás nélkül megfogtam a kezét majd miközben segített felállni ránéztem. Lefagyott a mosoly az arcomról. Amint felálltam kikaptam a kezem az övéből majd szúrós szemekkel néztem rá.

- Mit keresel itt? – förmedtem rá.

- Nyugi. – mosolyodott el. – A haverom nővére itt bent van és megkértek, hogy nézzem meg minden rendben van-e.

- Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy ezt nem hiszem el?

- Higgy, amit akarsz. – vont vállat. – És te miért vagy itt?

- Közöd?

- Jogos. Végül is én se mondtam meg…

- Egy barátom van bent.. – forgattam meg a szemeim.

- Hm.. csak nem valamelyik Beast tagocskád? – erre a mondatra felkaptam a fejem. – Hallottam, hogy Yoseob el volt tűnve egy időre majd mikor visszajött furcsán viselkedett. Csak nem megbolondult?

- Szemét. – mondtam majd mikor elmentem mellette arrébb löktem. Elkapta a karom majd maga elé fordított.

- Engedj el! – szóltam rá.

- Tudom, hogy haragszol rám, azért ami akkor azon a bulin történt, de vedd úgy, hogy baleset volt rendben? Sokat ittunk akkor este és nem voltunk magunknál. Ne haragudj se rám se a többiekre. 

Úgy tűnt, komolyan gondolja azt, amit mondd. Hittem neki. Lassan megnyugodtam és az ő szorítása is gyengülni kezdett végül pedig elengedett. Nem tudtam mit mondjak. Néha még bennem volt a kételkedés. Végül megforgatta a szemeit és újra megszólalt:

- Cserébe, ha megbocsájtasz, elviszlek vacsorázni. – tette zsebre a kezét és vigyorgott. Akaratlanul is elmosolyodtam majd bólintottam egyet.

- Rendben, akkor holnap 7 körül elmegyek érted. – mosolygott majd megfordult. Néztem, ahogy egyre távolodik, de mielőtt végleg eltűnne utána kiáltottam.

- Mir! – amint kimondtam a nevét rögtön visszafordult. – Ne késs! – vigyorogtam, mire ős is csak mosolygott egyet majd tovább ment. Egy darabig még álltam egy helybe és mosolyogtam majd összeszedtem magam és elindultam. Kíváncsi voltam mi van a többiekkel…