84.rész
,,..Te csak szórakozol...!"
* Nicole szemszöge *
- Te mikor mész be Abby-hez? –
kérdeztem Yoseob-ot miközben az ágyamon feküdtünk. Feje a hasamon volt én a
hajával babráltam, ő meg a plafont bámulta.
- Miért kéne bemenjek? Nem
emlékszik rám se.
- Tudom de… talán ha meglát,
beugrik neki valami.
- Rendben. – nézett rám és
mosolygott.
Síri csend lett. Csak hallgattuk
egymás lélegzését. Ő a plafont nézte én meg őt miközben nem bírtam megállni,
hogy ne a hajával foglalkozzak.
- Most akkor mi van vagy volt
Seungho és Abby között? - fordult az oldalára Yoseob hogy lásson, közbe a fejét
a hasamon hagyta.
- Nem tudom. – sóhajtottam. – Még
nincs köztük semmi. Ez szinte biztos. De zavar engem ez a „még”. Főleg most,
hogy Abby nem emlékszik Gikwang-ra…
- Seungho-ra emlékszik igaz?
- Igen.
- Heh… - röhögött egyet Yoseob. –
A sors? – vigyorgott rám.
- Lehet. De ha igazad van, senki
sem tehet semmit. Még Gikwang se.
- Szerencse, hogy nekünk
nincsenek ilyen gondjaink. – mosolygott majd megfogta a kezem. Kínosan
mosolyogtam, mert közel sem voltam biztos abban, amit mondott.
Másnap délután Yoseob bejött
velem a kórházba.
- Szia. – léptem be Abby
szobájába.
- Szia. – ült feljebb az ágyában.
Megfogtam Yoseob kezét és lassan behúztam az ajtón.
- Emlékszel rá? – néztem Abby-re.
- Halványan valami rémlik. De nem
túl sok minden…– sóhajtott.
- Nem baj. – vigyorogtam. –
Gikwang?
- Nem tudom. Azt mondta, hogy
majd még benéz és, hogy hozza Junhyung-ot is hátha beugrik valami. Gondolom te
is ezért hoztad be Yoseob-ot. – mosolygott.
- Lebuktam. – húztam a számat.
Halk zajt hallottam az ajtó
felől. Hátra fordultam és Seungho-t láttam belépni. Megijedt mikor meglátott
engem meg Yoseob-ot és el is gondolkozott rajta, hogy tovább jöjjön-e vagy
kimenjen.
- Őm, gyere csak be. – álltam fel
miután észbe kaptam.
- Nem zavarok?
- Dehogyis! – vágta rá Abby
széles vigyorral az arcán. Mikor megláttam azt a mosolyt az arcán miközben
Seungho-t nézte legszívesebben elsírtam volna magam. Csak forgattam a szemeim
és húztam a számat, de nem akartam, hogy lássa a nem tetszésem.
- Gyere, menjünk ki. – fogtam meg
Yoseob kezét majd húzni kezdtem magam után.
Kint leültünk egy székre és
nagyokat sóhajtoztunk.
- Nicole! – szólított meg egy
ismerős hang. Még a vér is megfagyott bennem. Megdermedtem és csak rémültem
bámultam magam elé. Aztán lassan a hang irányába fordultam.
- Ó, Mir te balhere… - mondtam
magamnak miközbe homlokon csaptam magam. Yoseob csak ilyen WTF fejjel nézett
rám. Mir odajött hozzánk majd ránézett Abby-re és felénk fordult.
- Ki gondolta volna, hogy Seungho
itt lesz… - röhögött.
- Heheh… - próbáltam röhögést
színlelni. Gyorsan felálltam majd megveregettem Mir vállát. – Nem kéne
visszamenned? – vigyorogtam kínosan.
- Nem, miért? – mosolygott rám.
Szúrós szemekkel ránéztem, de még így sem esett le neki a célzás. Ez egy nagyon
rossz trió. Yoseob, Mir és Én. Ez gáz…
- De nyugi mindjárt jön Thunder
is. – szája fülig ért.
- Remek… - fagyott az arcomra a
mosoly. – Yoseob nem hívod fel Gikwang-ot, hogy mikor érnek már ide? –
vakargattam a fejem.
- Ő de.. ha ezt akarod. – nézett
rám értetlenül majd felállt a székről és kicsit arrébb ment, hogy telefonáljon.
Amint elfordult Mir-re néztem.
- Ne csinálj semmi félreérhetőt!
– tettem a mutató ujjam az orrára.
- Nyugi.. – röhögött majd
megfogta a kezem, hogy nehogy kiszúrjam a szemét.
- Kérlek… komolyan mondom. –
kezdtem el neki könyörögni.
- Tudod, hogy nem tennék neked
szándékosan rosszat. – mosolygott majd megölelt. – Meg amúgy is, ami nincs, az
nem nagyon tud kiderülni.
Örültem is meg nem is, hogy ezt
mondta. Csak én képzeltem volna bele többet ebbe az egészbe..? Megnyugodtam,
hogy nincs semmi, ami bekavarhatna a Yoseob-al való kapcsolatomnak, de
ugyanakkor valami fájt is ott legbelül. Nem tudom mi, de azt tudtam, hogy jobb,
ha nem is tudom meg. Úgy engedtem el Mir-t, hogy most már minden rendben, nincs
miért aggódnom. Persze…
- Naaa mit csináltok? – bukkant
fel Thunder a semmiből és vigyorogva bámult engem meg Mir-t. Már csak ő
hiányzott innen…
- Azt mondta, hogy pár perc és
itt vannak. – jött vissza Yoseob.
- Remek. – csaptam össze a
tenyerem majd Mir-re és Thunder-re néztem. – Mindjárt itt van Gikwang. – csak
néztem őket nagy szemekkel és vártam a reakciót. Vártam, hogy leessen a célzás
de ők csak bambultak. – Abby pasija. – vigyorogtam még mindig kínosan és
vártam. – Seungho meg bent van. – hagytam abba a mosolygást és néztem őket
unottan, de még mindig nem esett le nekik. – Valaki vigye ki onnan, még mielőtt
balhé lenne! – kiáltott rájuk mire összerezzentek.
- Milyen balhé? – szólalt meg egy
ismerős hang a hátam mögül. Lefagytam. Mint egy robot lassan hátra néztem. –
Hát ez tényleg 2 perc volt… - próbáltam mosolyogni.
- Valami baj van? – nézett rám
kíváncsian Junhyung.
Yoseob-ra néztem és a fejemet
Gikwang felé döntöttem. Szerencsére ő nem olyan barom, mint a másik kettő ezért
egyből leesett neki a célzás.
- Gyere Gikwang szeretnék
beszélni veled. – tette a kezét Yoseob Gikwang vállára majd elfelé kezdte
lökdösni.
- Ő… oké. – lepődött meg Gikwang,
majd elmentek.
Mir-re és Thunder-re néztem, akik
csak bambán néztek.
- Siessetek már! – ordítottam
rájuk mire felugrottak majd betörtek Abby szobájába.
- Mi folyik itt? – nyögte ki
Seungho miközben ketten sietve vonszolták ki a szobából.
- Éppen mentjük a baba segged. –
vágta rá Mir. Abby csak pislogott és mereven figyelte ahogy elviszik Seungho-t.
- Ne haragudj, hogy megzavartam
ezt megható pillanatot, de muszáj volt megmentenem.
- Kit?! – háborodott fel Abby. –
Gikwang-ot a csalódástól?
Ahogy gondoltam… Nem tetszik neki
ez az egész. Ragaszkodik Seungho-hoz.
- A kapcsolatotok Gikwang-al de
ha így jobban tetszik, akkor a szeretőd! – válaszoltam mire meglepődött. – Ne
cseszd el. – néztem rá ilyen „ajánlom, hogy megfogadd a tanácsom” nézéssel majd
kimentem.
- Nagyon próbálod megmenteni a
kapcsolatukat. – nézett rám Junhyung.
- Még szép. Abby össze van
zavarodva és amíg nem tér észhez, nem hagyhatom, hogy hülyeséget csináljon. –
néztem fel rá.
- Arra nem gondoltál, hogy
Seungho-val boldogabb lenne? – vágta zsebre a kezeit.
- Erre gondolni sem akarok. –
fordultam el sértődötten.
- Ez jó kis akció volt. – rohant
oda hozzám Mir lihegve.
- Amúgy te mit keresel itt? –
nézett Junhyung Mir-re.
- Nicole-hoz jöttem. Remélem nem
zavar. – kacsintott Mir egyet Junhyung-ra.
- Mir… - próbáltam rávenni, hogy
ne próbálja meg magára haragítani Junhyung-ot de nem figyelt rám.
- Jobb lenne, ha békén hagynád.
Míg te csak szórakozol, őt összezavarod!
- Junhyung! – álltam fel
háborodottan a székről.
- Miből gondolod, hogy csak
szórakozom? – Mir végig mosolygott és nem vette Junhyung-ot komolyan miközben
Junhyung eléggé idegesnek tűnt.
- Nincs jó híred ilyen téren.
- Ch… az emberek változnak. –
válaszolt nyugodtan Mir.
- Miről maradtam le? – nézett rám
lepetten Yoseob.
- Semmi csak… - kezdtem, de nem
tudtam, hogy befejezni a mondatot.
- Menj el. – jelentette ki
Junhyung.
- Maradok. – sétált oda mellém
Mir.
Féltem, hogy valami hülyeséget
csinál, csak azért, hogy idegesítse Junhyung-ot. Éreztem, hogy a keze a derekamra téved.
Kirázott a hideg. De aztán hirtelen elvette a kezét.
- Gyere Mir.
Megfordultam és megkönnyebbülten
sóhajtottam egyet. Thunder Mir csuklóját fogta és elég gyilkos szemekkel nézett
rá.
- Mindjárt. – próbálta meggyőzni Mir
Thunder-t majd kirántotta a kezét Thunder szorításából. Thunder a vállamra
tette a kezét majd kicsit arrébb lökött, hogy Mir és közém tudjon állni.
- Menjünk! – nézett rá Thunder
halál komoly arccal Mir-re. Mir nem válaszolt csak bosszúsan állt és nézett
engem. Thunder óvatosan oda lökött Yoseob-hoz.
- Menjetek el. – mondta majd
szelíden Yoseob-ra nézett aki csal bólintott egyet majd megfogta a kezem és
hőzni kezdett maga után. Nem is néztem merre megyünk csak hátra felé bámultam.
Mir lépett egyet, hogy utánunk jöjjön de Thunder rátette a kezét a mellkasára.
Mir, Thunder és Junhyung minket néztek ahogy elmegyünk. Reméltem, hogy Mir és
Junhyung nem fogják szétszedni egymást.
De ekkor eszembe jutott, hogy Thunder és ott van, tehát nem lehet baj.
Legszívesebben a nyakába ugrottam volna ezért a rögtönzött „mentésért”…
A nagy sétálásba hirtelen valami
eszembe jutott.
- Hol van Gikwang?! – kérdeztem
ijedten Yoseob-ot.
- Seungho-hoz küldtem, hogy
beszéljenek. – válaszolt nyugodtan.
- Hogy mit csináltál?! - emeltem
fel a hangom.
Csak ne történjen semmi, mert Abby
kiakad… és akkor mindennek vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése