Blue Midnight 68.rész - Hazugság

68.rész

Hazugság

*Abby szemszöge*

Egyáltalán nem indul jól a reggelem. Elaludtam és természetesen senki sem volt hajlandó felkelteni. Én még ma kinyírok, valakit miért nem lehet felkelteni? Miért? Nem merek bele gondolni, hogy az emberek mit gondolnak rólam, ahogy mit egy szakadt csöves végig szaladok a városon. Az ingemet több helyen is félre gomboltam az se lepődnék meg, ha nem vettem volna fel gatyát. Várjunk csak. Torpantam meg hirtelen. Azonnal meg vizsgáltam, hogy van-e rajtam nadrág. Na, jó..ez durva volt. Mikor teljesen megbizonyosodtam róla, hogy van, rajtam nadrág szélsebesen loholni kezdem a stúdió felé. Nem foglalkoztam senkivel mentem előre egy cél lebeget előttem, hogy oda érjek végre. Szerencsémre pont most van a legnagyobb tömeg a fő utcán alig bírtam át verekedni magam a tömegen ide-oda lökdöstek, mintha én nem siettem volna. Néha-Néha utánam kiabáltak, hogy figyeljek oda jobban másokra. Rám sem figyelnek oda akkor én miért?  Kezdett a tömeg eltűnni még gyorsabban kezdem szedni a lábaimat már nem sok, van hátra és ott vagyok. Telefonom pityegni kezdet. A legjobbkor mit ne mondjak. El kezdem kutakodni a táskában majd hirtelen erős lökést éreztem és földön landoltam. 

- Hát most még ez is? – Mérgelődtem miközben próbáltam össze szedni a cuccaimat földről. Édes istenem miért bántasz ennyire? Nem elég rossz így is napom még ez is? Miért? Kérdem én miért?

- Úristen.. Jól vagy? – Nyújtotta kezét az illető, aki az imént lökött fel. Felnéztem rá, de nem láttam az arcát napszemüveg és kapucni volt rajta.  Arcára halvány mosoly ült ki. – Jó újra látni. – Tartotta még mindig a kezét. Meglepődöttségemben meg sem bírtam szólalni. Honnan mennykőből tudja, ki vagyok? Bármennyire is néztem és próbáltam be azonosítani, hogy ki lehet, de még hangját sem ismertem fel.

- Ki vagy? – Nyögtem ki pár perces hatásszünet után. Nem foglalkozva, hogy nyújtja kezét felálltam magamtól majd nagyjából összeszedtem a cuccaimat.

- El kéne neked egy stlylist. – Mért végig fintorogva.

- Neked meg egy kiadós gyepálás.

- Nem illik így beszélni velem szépségem.

- Ki vagy ??

- Tudod te azt nagyon jól.

- Ahha egy tapló bunkó, aki szeret mások idegeivel játszani. – Mondtam unottan majd kikerülve elindultam az úti célom felé, de meg fogta a csuklómat. Megálltam, fújtatva rá néztem mire ő levette a napszemüveg és a kapucnit. Hát pofám leszakad. Közelebb húzott magához. Testem hozzá simult az övéhez. Kezei derekamra rakta. Egy pillanatra leblokkoltam. Nem tudtam mit kéne, tegyek.

- Eli kérlek, engedj el. – Vergődtem, mint egy hal, mikor levegő után kapkod. Még szorosabban szorított magához. – Kérlek, engedj el vagy rosszul jársz. – Fenyegetőztem.

- Úgy is az enyém leszel egyszer.  -  Hajolt közelebb a fülemhez. Hideg futkosott a hátamon szavaitól. Én még mindig harcoltam, hogy ki kerüljek a szorításából. Láttam, hogy készül valamire egyre közelebb hajolt hozzám próbáltam elhajolni előle, de nem sikerült nyomott az arcomra egy puszit, majd elengedett. – Majd még találkozunk szépségem. -  Kacsintott rám majd felvette a szemüvegét és kapucnit és, mint aki jól végezte dolgát elment. Pár perces sokk után feleszméltem és elindultam fiúkhoz a próbára. Mikor be értem fel téptem az ajtót és mérgesen betrappoltam.

- Melyik volt az szerencsétlen, aki nem keltett fel? – Néztem végig rajtuk mérgesen.

- Én. – Tetette fel félénken a kezét Gikwang.

- Csak szórakozol velem? – Tettem csípőre a kezem. Szemeimmel meg tudtam volna ölni.

- Olyan édesen aludtál. – Vakargatta tarkóját Gikwang zavarában.

- Pofám leszakad. – Puffogtam. Idegesen oda trappoltam az egyik székhez levágtam a cuccaimat a szék mellé majd levágódtam a székre. Idegesen doboltam a lábammal. Ennél már nem is jöhet rosszabb. Nem elég, hogy az a kis szerencsétlen nem kellett fel és loholnom kellett, hogy beérjek, de még ráadásul Eli is a képbe jött. Puszija helye még mindig ott ég.

- Haragszol? –Ült le mellém Gikwang. Arcomat kezdte kémlelni. De én mindig fortyogtam a dühtől.

- Nem.

- Történt valami?

- Az történt, hogy elaludtam. – Hazudtam, de még mekkorát. Félek el mondani mi történt ma az utcán. Félek, hogy valami baja esik Gikwang-nak, mert ha ez kiderül, nem fogja meg állni szó nélkül. Nem akarom, hogy ilyen kis piti ügy miatt bajba sodorja, magát bár az a kis szerencsétlen megérdemelné, hogy valaki elgyepálja végre. Remélem, soha többet nem látom, mert első dolgom az lesz, hogy felképelem.  Istenem még most sem hiszem el, hogy hazudtam Gikwang-nak. …