78.rész
"Köszönöm"
*Abby szemszöge*
Arra ébredtem, hogy iszonyatosan
fáj a fejem. Szemeimet alig bírtam kinyitni még ez is megterhelő volt. Erőt
vettem magamon és legalább résnyíre kinyitottam. Homályos volt minden csak egy
alakot láttam, aki az ablaknál állt. Lassan kezdet kitisztulni minden. Körbe
néztem fehér falak vettek körül. Egy kérdés járt a fejemben: Mi történt velem?
Újra az balak felé néztem. Próbáltam megszólalni, de valahogy nem akart
egyetlen egy szó sem ki préselődni a számon.
- Nicole..? – Nyögtem ki végül. Azonnal
felém fordult én közben feljebb toltam magam az ágyon, hogy fel tudjak ülni.
Fejem iszonyatosan sajgott azonnal fejemhez kaptam és ki tapintottam, hogy egy
iszonyatosan nagy kötés van a fejemen hátul.
- Jól vagy?
- Úgy ahogy… mi történt?- Kérdeztem
miközben rá néztem.
- Mindjárt elmesélem. – Sóhajtott
fel majd elő kapta telefonját és valakit hívni kezdet.
- Abby felébredt! Amint tudtok,
gyertek be. – Mondta a telefonba izgatottan. Nem értettem, hogy kit hívhatott
és hogy ez most ennyire fontos volt. Elrakta a telefonját majd meg fogta a
kezemet és hatalmas vigyorral nézett rám. Örült nekem.
- Nagyon fáj a fejem. – Mondtam
alig hallhatóan.
- Az után az esés után nem is
csodálom. – húzta a száját. – Mázli, hogy ott volt a hősöd. – Fordult el és
közben grimaszolt egyet. Szemeim kikerekedtek. Fogalmam sincs miről beszél.
- Milyen hős?
- Seungho. – Nézet rám.
- De-
- Abby! – szakított félbe valaki.
Hang irányába fordultam. Hirtelen azt sem tudtam mihez kezdjek. Nagyon
beverhettem a fejem, hogy ilyeneket képzelek.
Gikwang mit keres itt? Honnan tudja a nevem? Lehetetlen, hogy ismerne.
Kizárt dolog. Tátott szájjal bámultam Gikwang-ot még pislogni is elfejtettem.
- Mi a baj?- Jött oda hozzám
Nicole.
- Ő-ő-ő m-mit keres i-itt? –
dadogtam remegő kezemmel Gikwang-ra mutattam.
- Ezt meg hogy érted? –Nevette el
magát Nicole. – Ő a pasid. – mondta vigyorogva..
- HOGY MIVAN?! – kiáltottam fel
mikor tudatosult bennem, hogy mit is mondott.. Nicole abba hagyta a röhögést
majd mosolyt erőltetet magára és úgy nézett engem.
- Ez most csak valami vicc ugye?
– rebegtette a szempilláit miközben én értetlenül ide-oda kapkodtam a fejem
köztük. Fogalmam sincs, miről beszélnek.
- Nem emlékszel rám? – kérdezte
el csodálkozva Gikwang.
- Tudom ki vagy. D-de sose
találkoztunk. – mondtam neki majd kapálózni kezdettem Nicole jelezve neki, hogy
jöjjön már közelebb. Közelebb lépett hozzám amint kellő távolságban volt meg
ragadtam a karját magamhoz rántottam. Kezdtem bepánikolni.
- Mi folyik itt? – Kérdeztem
rémülten. Szívem hevesen vert nem tudtom mit történik velem.
- Okéé… - mosolygott rám Nicole.
– Yoseob-ra emlékszel?
- Ő is a pasim?! – Kérdeztem
felháborodva.
- Hát mindjárt megcsaplak! –
emeltem fel a hangját majd csípőre tette a kezét. Összerezzentem, ahogy
hirtelen hangja egy oktávval feljebb lépet.. – Amúgy nem. – erőltetett magára
egy erőteljes mosolyt.
- Nicole én szerintem… - mondta
Gikwang de nem mertem oda nézni. Nicole bólintott egyet majd újra rám nézett.
- Nem igaz, hogy nem emlékszel a
pasidra! Ennyire fogyatékos nem lehetsz! –Kezdet el kiabálva fel állá járkálni
a szobában. Szememmel követni sem tudtam. Asszem hívnom, kéne neki egy orvost,
hogy adjon neki valami nyugtatott. Hirtelen megállt egy helyben vett egy nagy
levegőt magára erőltetett egy mosolyt majd felém fordult kezeit összetette maga
előtt. Most jön az a rész, hogy imádkozunk, együtt hátha történik valami csoda.
- Na, szóval. Taeyang-ra
emlékszel?- Kérdezte.
- Valami rémlik. –Mondtam el
gondolkodva, de nem voltam benne biztos, hogy tényleg az volt-e ami.
- Jártatok. Aztán szakítottatok.
GD-re emlékszel?- Tett fel egy újabb kérdést. Olyan érzésem van, mintha egy
vallatáson lennék és ő a nyomozó.
- Igen ezek nagyjából megvannak,
azt hiszem. – Ráncoltam össze a homlokomat.
- Akkor a Beast-re miért nem
emlékszel?! – akadt ki megint.
- Nem tudom.
-
Mindjárt jövök. –Emelte fel a mutató úját majd ki rohant a folyosóra
ahol Gikwang volt. Értetlenül néztem őket. Teljesen kétségbe vagyok esve. Ha Gikwang
valójában a barátom, akkor én miért nem emlékszek rá?! Ezt teljességgel
képtelesség. Bármennyire is próbálok vissza emlékezni semmi sem jut róluk
eszembe. De miért csak rájuk nem emlékszem? Taeyang-ra és GD-re is emlékszem
bár néhány dolog elég ködös. Nicole-ra is emlékszem. Miért nem emlékszem
Gikwang-ra és többiek-re? Miért…?!
Nicole elmesélt mindent, amit
csak tudott hátha valami is eszembe jut több-kevesebb sikerrel. Bármennyire is
próbáltam magamat megerőltetni semmi sem jutott eszembe. Fejem majd szétrobbant
annyira fájt. Pár orvos bejött megvizsgálni. Át cserélték a fejemen lévő kötést
és kaptam fájdalom csillapított, hogy elmúljanak, a fájdalmaim vagy legalább
enyhítse. Amit kétlek. Mikor végre magamra hagytak elhelyezkedtem az ágyba és
kifelé kezdtem bámulni az ablakon. Úgy döntöttem, hogy nem fogom erőltetni a
visszaemlékezést, dolgot visszatérnek az emlékeim maguktól idővel. Ha
erőltettem csak sokkal rosszabb lesz és fejem is bele fájdul. Felsóhajtottam.
-Abby ? – Suttogta valaki halkan
a nevem. Lassan a hang irányába fordultam. Akaratlanul is mosoly húzódott
arcomra mikor megláttam.
- Te mit keresel itt? – Kérdeztem
tőle miközben ő elindult felém lassú léptekkel. Oldalát fogta néha
felszisszent. – Seungho nem szabadna itt
lenned, hiszen nem vagy jól.
- Látni akartalak. – Ült le a
székre, ami az ágyam mellett volt. Közelebb húzta magát az ágyhoz.
– Amúgy is te sem vagy jól. –
Mondta szem forgatva.
- Jól vagyok, csak a fejem fáj
és… minden porcikám. – Erőltettem egy mosolyt az arcomra. Visszamosolygott rám
majd egymást bámultuk néma csendben. – Elmondod nekem mit történt pontosan
aznap este? –Törtem meg a csendet.
Meglepődve nézett rám. – Elég sok mindenre nem emlékszek, kérlek,
segíts.
- Nem emlékszel? - kérdezte meglepetten.
- Ugye te nem fogsz kiakadni,
mint Nicole? – Kérdeztem kétségbe eseten.
- Nem. – Nevetett fel. – Mire
emlékszel?
- A bandán és a velük kapcsolatos
dolgokra nem emlékszek azon kívül nagyjából mindenre. – Válaszoltam. – De
balesetre sem emlékszem tisztán. Mi történt?
- Hát… Szóval volt egy rendezvény
melyen bandák léptek fel te is felléptél aztán, ahogy vége lett valami vita
alakult ki nem tudom, hogy ki között én már végére fele csöppentem bele a
dologba aztán csak annyit vettem észre, hogy szaladsz kifelé és én utánad
rohanok, hogy beszéljek veled. Kiabáltam utánad, de nem is figyeltél rám
aztán…- Nyelt egy nagyot. Láttam rajta, hogy nem könnyű neki erről beszélni, de
folytatta. Az én szemben is megjelent pár könnycsepp.– jött az autó eszeveszett
sebességgel közeledet feléd, de te észre sem vetted. –Hangja elcsuklott.
- Te pedig meg mentettél. –
Fejeztem be a mondatott. Bólintott egyet majd lehajtotta fejét. – Köszönöm. –
Suttogtam. Felemelte fejt és rám nézett. Rám mosolygott majd meg fogta a kezem,
amin meglepődtem, de jól eset. Megnyugtató volt, hogy ott volt velem. Még
mindig sok mindent homály fed Gikwang-al és bandával kapcsolatban, de remélem,
hogy minden emlékem visszatér majd ami velük kapcsolatos..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése