66.rész
Titkolózás
*
Nicole szemszöge *
-
Szia. – mondtam mosolyogva Yoseob-nak mikor beléptem a szobába ahol „pihent”.
-
Szia. – válaszolt fáradtan.
-
Minden rendben? – ültem le az ágya szélére.
-
Persze csak… nehéz ez az egész. – hajtotta le a fejét.
-
Elhiszem. De majd segítek. – fogtam meg a kezét mire rám nézett, elmosolyodott
majd megszorította a kezem.
-
Többiek? – érdeklődött.
-
Hát…- húztam a szám majd elröhögtem magam.
-
Mi történt? – vigyorgott Yoseob.
-
Nem fogod elhinni de... – kezdtem a mondandóm de nem bírtam ki röhögés nélkül.
– Valamelyik nap, úgy volt, hogy átadtuk a tánctermünket a U-Kiss-nek, hogy
tudjanak próbálni. Csak Abby volt bent mielőtt megjöttek volna, és Eli-vel
beszélgettek. Mondjuk nem nevezném beszélgetésnek… A lényeg az, hogy Eli
rámozdult Abby-re és ami még jobb, hogy Gikwang és felbukkant szóval érdekes
szitu volt de nem lett baj. – mosolyogtam.
-
És még? – kuncogott Yoseob.
-
Hm.. lássuk csak… - vakargattam a fejem. Eszembe jutott Mir és a többiek de
róluk nem akartam beszélni. Végre úgy érzem, hogy minden olyan mint régen… Nem
akarom hogy félre értse és elrontsa ez újra a kapcsolatunk. Ha rákérdez nem
fogom tagadni, de ha lehet inkább nem beszélek róla. – Várunk vissza. – vigyorogtam.
-
Heh… Mindenki, vagy csak te? – nézett rám gyanakvóan.
-
Erre most nem tudom mit mondjak… - hajtottam le a fejem. – Mikor akarsz
beszélni Gikwang-al? – néztem fel rá.
-
Nem tudom. Amikor ő akar.
-
Akkor majd szólok neki. – kaptam fel a fejem.
-
Minden olyan lesz mint régen, csak legyek túl ezen. – ült még feljebb az
ágyába.
-
Biztos, hogy jól vagy?
-
Per-
-
Nem akarom, hogy azért mondd azt, hogy
jól vagy mert hogy erősnek akarsz tűnni vagy valami ilyesmi. – szakítottam
félbe. Yoseob csak elfordította a fejét majd mélyeket lélegzett.
-
Szóval? – vettem ki a haját az arcából.
-
Nagyon nehéz. Néha úgy érzem megőrülök. De valahogy kibírom. Nem hagyhatok
megint cserbe mindenkit.
-
Voltak rohamaid?
-
Igen. Nem is kevés…De nem adom fel. Olyan leszek mint régen. – mosolygott. –
Nem akarlak elveszíteni. – kezdte el vakargatni a tarkóját idegességében.
Nem
bírtam tovább. Megcsókoltam majd magamhoz szorítottam. Aztán lassan távolodni
kezdtem tőle. Felálltam és vettem egy mély levegőt.
-
Holnap találkozunk. – mosolyogtam rá, majd mikor az ajtó felé fordultam utánam
szólt:
-
Alig várom, hogy újra lássalak. – visszafordultam és azt hittem összeesek a boldogságtól. Újra azt
a régi aranyos mosolyt látom az arcán. Már szinte most olyan minden mint
régen…Eszméletlenül hiányzott. Még utoljára rámosolyogtam majd kisiettem az
ajtón, hogy ne lássa a könnyeim. Vigyorogva könnyes szemekkel siettem a
folyósón mikor megint ugyanott neki mentem egy ismerős alaknak.
-
Már megint? – sóhajtoztam miközben pislogtam.
-
Rég láttalak. – kacagott Mir. – Te meg miért sírsz? – komolyodott el.
-
Heh? – lepődtem meg.
-
Bántott valaki? Ki volt az? – indult be.
-
Hé nyugi nyugi ezek öröm könnyek. – fogtam meg a kezét amivel hadonászott majd
vigyorogtam.
-
Ja így már más. – mondta majd közelebb húzott magához és megölelt.
Belekapaszkodtam a pólójába és csak vigyorogtam mint egy idióta.
-
Haza vigyelek? – ajánlotta fel.
-
Ha akarsz. – engedtem el és néztem a szemébe.
A
háztól kicsit messzebb kértem, hogy álljon meg. Nem akarom, hogy a többiek ,
tudjanak róla hiszen biztos voltam
benne, hogy félreértenék az egészet. Mikor beléptem a házba Abby csípőre tett
kézzel toporzékolva állt előttem ijesztő arcot vágva. Megtorpantam majd félve
megszólaltam:
-
Őőő.. igen?
-
Hol voltál?
-
Yoseob-nál a kórházba. Miért mégis szerinted hol lettem volna? – csaptam
homlokon magam.
-
És egyedül? – csatlakozott Gikwang.
-
Igen. – mondtam egy kis gondolkozás után.
-
Értem. – válaszolt Abby sejtelmesen.
-
Amúgy Gikwang, mikor akarsz bemenni Yoseob-hoz? – léptem oda hozzá.
-
Miért kéne bemennem? – nézett rám nagy szemekkel.
-
Meg kéne beszélnetek a dolgot.
-
Nincs mit megbeszélnem.
-
Dehogy is nem! Úgyhogy még a héten bevonszolod magad a kórházba vagy én
húzlak be a lábadnál fogva!A takarítók
még hálásak is lesznek amiért felnyalatom veled a padlót. – fenyegettem.
-
Jó nyugi bemegyek-bemegyek csak ne fenyegess. – emelte fel a kezeit.
-
Én is így gondoltam! – bolinottam egyet elégedetten.
-
Nicole! – kiáltott rám Abby.
-
Mi az?
-
Nem akarsz mondani semmit sem? – nézett rám Abby kikerekedett szemekkel.
-
M-mire vagy kíváncsi?
-
Mindenre!
-
De nincs semmi!
-
Valamiről lemaradtam? – jött oda hozzánk Doojoon.
-
Nem tudom. – válaszolt kissé mérgesen Abby miközben végig csak engem nézett.
-
Nem értem mire vagy kíváncsi.
-
Beavatnátok? – emelte fel a hangját Doojoon.
-
Hagyjuk. – mondta Abby majd felszaladt a lépcsőn. Lehajtottam a fejem.
Bűntudatom volt amiért hazudtam neki. Azon gondolkoztam, hogy utána megyek és
elmondom neki az igazat, de ekkor lekiáltott a lépcsőről:
-
Akkor is elmondod hülye liba!
Elmosolyodtam
majd ránéztem Gikwang-ra aki fapofával állt előttem.
-
Azt hiszem megyek és lenyomok a torkán 2 nyugtatót. – mondta miközben
bólogatott magának.
-
Az jó lenne. – helyeseltem.
Leültem
a kanapéra. Már mindenki fent volt és pihent de én még a TV-t néztem. Rex
mellettem feküdt a kanapén. Igaz nem lenne neki szabad de most legyen ez egy
különleges nap. Aztán a nagy tévézésbe Rex-et párnaként használva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése