2012. november 7., szerda

Blue Midnight 66.rész - Titkolózás


66.rész
Titkolózás








* Nicole szemszöge *
- Szia. – mondtam mosolyogva Yoseob-nak mikor beléptem a szobába ahol „pihent”.
- Szia. – válaszolt fáradtan.
- Minden rendben? – ültem le az ágya szélére.
- Persze csak… nehéz ez az egész. – hajtotta le a fejét.
- Elhiszem. De majd segítek. – fogtam meg a kezét mire rám nézett, elmosolyodott majd megszorította a kezem.
- Többiek? – érdeklődött.
- Hát…- húztam a szám majd elröhögtem magam.
- Mi történt? – vigyorgott Yoseob.
- Nem fogod elhinni de... – kezdtem a mondandóm de nem bírtam ki röhögés nélkül. – Valamelyik nap, úgy volt, hogy átadtuk a tánctermünket a U-Kiss-nek, hogy tudjanak próbálni. Csak Abby volt bent mielőtt megjöttek volna, és Eli-vel beszélgettek. Mondjuk nem nevezném beszélgetésnek… A lényeg az, hogy Eli rámozdult Abby-re és ami még jobb, hogy Gikwang és felbukkant szóval érdekes szitu volt de nem lett baj. – mosolyogtam.
- És még? – kuncogott Yoseob.
- Hm.. lássuk csak… - vakargattam a fejem. Eszembe jutott Mir és a többiek de róluk nem akartam beszélni. Végre úgy érzem, hogy minden olyan mint régen… Nem akarom hogy félre értse és elrontsa ez újra a kapcsolatunk. Ha rákérdez nem fogom tagadni, de ha lehet inkább nem beszélek róla. – Várunk vissza. – vigyorogtam.
- Heh… Mindenki, vagy csak te? – nézett rám gyanakvóan.
- Erre most nem tudom mit mondjak… - hajtottam le a fejem. – Mikor akarsz beszélni Gikwang-al? – néztem fel rá.
- Nem tudom. Amikor ő akar.
- Akkor majd szólok neki. – kaptam fel a fejem.
- Minden olyan lesz mint régen, csak legyek túl ezen. – ült még feljebb az ágyába.
- Biztos, hogy jól vagy?
- Per-
- Nem akarom,  hogy azért mondd azt, hogy jól vagy mert hogy erősnek akarsz tűnni vagy valami ilyesmi. – szakítottam félbe. Yoseob csak elfordította a fejét majd mélyeket lélegzett.
- Szóval? – vettem ki a haját az arcából.
- Nagyon nehéz. Néha úgy érzem megőrülök. De valahogy kibírom. Nem hagyhatok megint cserbe mindenkit.
- Voltak rohamaid?
- Igen. Nem is kevés…De nem adom fel. Olyan leszek mint régen. – mosolygott. – Nem akarlak elveszíteni. – kezdte el vakargatni a tarkóját idegességében.
Nem bírtam tovább. Megcsókoltam majd magamhoz szorítottam. Aztán lassan távolodni kezdtem tőle. Felálltam és vettem egy mély levegőt.
- Holnap találkozunk. – mosolyogtam rá, majd mikor az ajtó felé fordultam utánam szólt:
- Alig várom, hogy újra lássalak. – visszafordultam és  azt hittem összeesek a boldogságtól. Újra azt a régi aranyos mosolyt látom az arcán. Már szinte most olyan minden mint régen…Eszméletlenül hiányzott. Még utoljára rámosolyogtam majd kisiettem az ajtón, hogy ne lássa a könnyeim. Vigyorogva könnyes szemekkel siettem a folyósón mikor megint ugyanott neki mentem egy ismerős alaknak.
- Már megint? – sóhajtoztam miközben pislogtam.
- Rég láttalak. – kacagott Mir. – Te meg miért sírsz? – komolyodott el.
- Heh? – lepődtem meg.
- Bántott valaki? Ki volt az? – indult be.
- Hé nyugi nyugi ezek öröm könnyek. – fogtam meg a kezét amivel hadonászott majd vigyorogtam.
- Ja így már más. – mondta majd közelebb húzott magához és megölelt. Belekapaszkodtam a pólójába és csak vigyorogtam mint egy idióta.
- Haza vigyelek? – ajánlotta fel.
- Ha akarsz. – engedtem el és néztem a szemébe.
A háztól kicsit messzebb kértem, hogy álljon meg. Nem akarom, hogy a többiek , tudjanak róla  hiszen biztos voltam benne, hogy félreértenék az egészet. Mikor beléptem a házba Abby csípőre tett kézzel toporzékolva állt előttem ijesztő arcot vágva. Megtorpantam majd félve megszólaltam:
- Őőő.. igen?
- Hol voltál?
- Yoseob-nál a kórházba. Miért mégis szerinted hol lettem volna? – csaptam homlokon magam.
- És egyedül? – csatlakozott Gikwang.
- Igen. – mondtam egy kis gondolkozás után.
- Értem. – válaszolt Abby sejtelmesen.
- Amúgy Gikwang, mikor akarsz bemenni Yoseob-hoz? – léptem oda hozzá.
- Miért kéne bemennem? – nézett rám nagy szemekkel.
- Meg kéne beszélnetek a dolgot.
- Nincs mit megbeszélnem.
- Dehogy is nem! Úgyhogy még a héten bevonszolod magad a kórházba vagy én húzlak  be a lábadnál fogva!A takarítók még hálásak is lesznek amiért felnyalatom veled a padlót. – fenyegettem.
- Jó nyugi bemegyek-bemegyek csak ne fenyegess. – emelte fel a kezeit.
- Én is így gondoltam! – bolinottam egyet elégedetten.
- Nicole! – kiáltott rám Abby.
- Mi az?
- Nem akarsz mondani semmit sem? – nézett rám Abby kikerekedett szemekkel.
- M-mire vagy kíváncsi?
- Mindenre!
- De nincs semmi!
- Valamiről lemaradtam? – jött oda hozzánk Doojoon.
- Nem tudom. – válaszolt kissé mérgesen Abby miközben végig csak engem nézett.
- Nem értem mire vagy kíváncsi.
- Beavatnátok? – emelte fel a hangját Doojoon.
- Hagyjuk. – mondta Abby majd felszaladt a lépcsőn. Lehajtottam a fejem. Bűntudatom volt amiért hazudtam neki. Azon gondolkoztam, hogy utána megyek és elmondom neki az igazat, de ekkor lekiáltott a lépcsőről:
- Akkor is elmondod hülye liba!
Elmosolyodtam majd ránéztem Gikwang-ra aki fapofával állt előttem.
- Azt hiszem megyek és lenyomok a torkán 2 nyugtatót. – mondta miközben bólogatott magának.
- Az jó lenne. – helyeseltem.
Leültem a kanapéra. Már mindenki fent volt és pihent de én még a TV-t néztem. Rex mellettem feküdt a kanapén. Igaz nem lenne neki szabad de most legyen ez egy különleges nap. Aztán a nagy tévézésbe Rex-et párnaként használva aludtam el. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése