73.rész
Tánc a naplementében
*Abby
szemszöge.*
A
világvége hangulat még mindig jelen van nálam.
Próbáltam leplezni, hogy nem vagyok fényes kedvemben mosolyogtam, hogy
ne legyen feltűnő. Olyan érzésem volt
mintha egy táblával szaladgálnék „Lőjétek már le” felirattal. Bűntudatom
hatalmas. Segítséget kell kérnem valakitől, mert, meg fogok őrülni. Miután
párszor elpróbáltuk a táncokat a többiek
megpihentek én meg párszor át vettem egy két lépést, hogy tényleg tökéletesen
menjen. Pár perc múlva arra eszméltem, hogy Nicole feltépi, az ajtót majd
valamit mond valami filmmel kapcsolatban és kiviharzik. Pislogtam párat majd
vállat vontam. Őrült egy nőszemély. Folytattuk a próbát mindent bele adva
próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Pár perccel később valakinek meg
szólalt a telefonja nem is foglalkoztam vele mindaddig még a zenét is le nem
állították. Megdermedve álltam ott várva, hogy végre valaki felvegye az
eszeveszetten csörgő telefont. Mindenki engem bámult. Nem értettem mi van.
-
Abby véletlen nem a tiéd? – Nézet rám Gikwang kérdően. Abban a szent
pillanatban tudatosult benne, hogy az én telefonom csörög ilyen eszeveszett módon.
-
A francba. – Szaladtam a táskámhoz, és mint egy örült turkálni kezdem a
táskában minden kidobáltam, de nem találtam. A csörgés megszűnt aztán újra
csörögni kezdett. – Azt a kitartó mindenedet. – morogtam az orrom alatt. Végre
megtaláltam a telefont. Gyorsan meg néztem , hogy ki hív. Szemeim ki
kerekedtek. Seungho? Mikor beleszólt a telefonba azt sem tudtam hova szaladjak,
hogy nehogy lebukjak. Meg sem meredtem szólalni csak nagyokat pislogtam és
fogtam magam és ki szaladtam a folyosóra.
-
Mond, de nagyon gyorsan. – Suttogtam a telefonba.
-
Van kedved eljönni velem a vidámparkba? – Kérdezte hangjából ítélve
mosolyogott.
-
Igen. – Vágtam rá gondolkozás nélkül.
-
Gyere be a stúdióba itt várlak. Szia. – Mondtam majd kinyomta a telefont. Nagy
levegőt vettem és az ajtó felé fordultam. Most valami nagyon hiteleset kell,
elő adjak valamit, hogy el tudjam húzni a csíkot innen. Seungho-nak nem kellett
sokat könyörögnie mivel egy percig se tudtam volna tovább maradni. Megfogtam a
kilincset és berontottam. Mindenki ijedten meredt rám.
-
Nicole-nak papír zsebkendőre van szüksége. – Vágtam póker arcot.
-
Minek az neki? – Nézet rám kérdően Yoseob.
-
Nyugalom semmi pánik csak az a film, amit magyarázott elbőgte magát rajta és az
összes zsebit, ami otthon volt
elhasználta és kért, hogy vigyek után pótlást és mondta, hogy nézzem vele.
–Erőltettem egy mosolyt az arcomra miközben reménykedtem, hogy ne kérdezgessen
tovább.
-
Ohh.értem..- Mondta Yoseob egy halvány
mosollyal az arcán. Megkönnyebbülve felsóhajtottam. Ez meleg helyzet volt.
–Menj nyugodtan mi meg leszünk.
-
Oké köszönöm. – Mondtam és gyorsan a cuccaim felé szaladtam össze szedtem
mindent, amit az előbb szanaszét dobáltam. Oda mentem Gikwang-hoz nyomtam egy
puszit a szájára majd amilyen gyorsan csak tudtam siettem az MBLAQ stúdiója
felé. Megint hazudtam. Milyen egy hülye vagyok. Fogalmam sincs, mostanában mi
van velem, de jobb ha vissza fogom magam mert rendesen pórul fogok járni. Ez
lesz az utolsó. Mikor a táncterem ajtajához értem fel téptem azt szó szerint
beestem rajta.
- Megjöttem. – Mondtam miközben levegő
után kapkodtam.
-
Észrevettük. – Mondta G.O nevetve. Szúrós szemekkel rá néztem mire ő maga elé
tartotta a kezét jelezve, hogy nem csinált semmi rosszat és inkább tovább állt.
Rá néztem Seungho-ra aki jót kuncogott az egészen.
-
Bocs. - Próbálta nem elröhögni magát.
-
Ezt megjegyeztem. – Vágtam be a durcit. Körbe néztem a teremben miközben
Seungho matatott valamit. Mir-t sehol sem láttam biztos megint megszomjazott,
de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
-
Gyere, menjünk. – Fogta meg a kezemet Seungho és húzni kezdet a kocsihoz. Nem
tudtam levenni a szemem a kezünkről. Furcsa érzés járta át az egész testem.
Fogalmam sincs mikor éreztem ilyet utoljára, de kellemes volt. Mire
feleszméltem már kocsinál voltunk és Seungho próbált be tuszkolni a kocsiba.
Aztán végre elindultunk. Már alig vártam, hogy meg érkezünk. Végre jobban
megismerhetem Seunghot és örülök, hogy végre eltölthetek vele egy napot. Mikor
meg érkeztünk már a kapunál folyt a tanakodás, hogy mivel is kezdjünk. Először
végig mentünk azokon, amik nem voltak annyira „durvák” aztán következtek azok,
ami igénybe vette az idegrendszerem és a torkomat. Életemben nem sikítoztam még
ennyit persze Seungho jól elszórakozott rajtam. Sétálgatunk mikor észrevettem,
hogy valami olyasmi felé közeledünk, amire nagyon nem akartam felülni. Szépen
lassan meg fordultam és lassan el akartam volna iszkolni onnan, hogy meg ússzam
ezt az egészet de Seungho utánam kiabált:
-
Ott meg áll! – Mondta határozottan. Éppen lépni akartam így teljesítve
parancsát megálltam abban a pozícióban.
– Visszajön. – Parancsolt rám. Robot
lassúságban visszafordultam felé majd egy hatalmas vigyort erőltettem magara.
-
Nem úszod meg. – Jött oda hozzám majd meg fogta a kezem és húzni kezdet a
hullám vasút felé.
-
De ne már. –Nyafogtam. Végül már nem érdekelt jöjjön, aminek jönni kell. Félve
be ültem a kis részbe majd Seungho is beült mellém. Szorongatni kezdtem az
előttem lévő vas rudat.
-
Még el sem indultunk, de te már be vagy rezelve? – Láttam rajta, hogy alig
bírja vissza fojtani a nevetést.
-
Csak szálljunk ki innen. –Néztem rá szúrós szemekkel. Kikerekedet szemekkel
meredt rám. Aztán jött az, amitől tartottam. Elindultunk. Torkom szakattából
sikítoztam.
-
Ki akarok szállni!- Üvöltöttem Seungho arcába.
-
Nem ajánlom. – Mondta halál nyugodtan. Legszívesebben a hajamat téptem volna,
de a kezeim foglaltak voltak. Egyszer
csak egy ismerős arc nézett vissza rám vagy is amennyit láttam az arcából. A
szél a hajába fújta az összes létező hajszálat, ami a fején volt található.
Kikerekedett szemekkel meredt rám. Pár perccel később a mellette ülő személy is
hátra fordult meglepődöttségem még nagyobb lett.
-
Anyád! – kiáltott fel Mir majd rámutatott Seungho-ra.
-
Apád! –Mondtam meg lepődve Seungho. Nicole meg fogta Mir pólóját és ide-oda oda
kezdte rángatni közben magyarázott neki valamit. Mir tátott szájjal meredt
ránk. Mi pedig kikerekedet szemekkel bámultuk őket, hogy még is mi a fészkes
francot keresnek ők is itt. Aztán lassan megálltunk. Nicole abba hagyta Mir
ráncigálást, de pólóját még mindig fogta felém fordult. Beállt a kínos csend
csak a hajunkat fújta a szél ide-oda. Pár perces néma csönd után:
-
Mi a vércsigolyás frászt kerestek itt?! – álltunk fel mind a négyen egyszerre
és mutattunk a másikra.
-
Hogy mi?! - mondtuk megint egyszerre.
-
Igen ti! – hangzott ismét összhangba.
-
Nicole..! – tettem ölbe a kezeim. Nicole lassan hátrálni kezdett majd megfogta
Mir pólóját.
-
Ez így ciki… - mondta Nicole vigyorogva.
-
Te nőszemély… - morgottam.
-
Ideje távozni. – fordult meg és azzal a lendülettel az első lépésnél eltűnt a
lába alól a talaj és felnyalta a padlót.
-
Nicole! – fordult utána Mir.
-
Hogy kerülsz ide?! – lépett mögé Seungho majd meglökte Mir-t amitől megcsúszott
a lépcsőn. Mir rá eset Nicole-ra de szerencsére ki tudta magát korrigálni így
négy kéz láb tartotta magát Nicole felett.
-
Ne lökdöss mást egy lépcsőnél, mert megcsúszik és ráesik egy ártatlan alanyra
gyökér! – mutatott rá Seungho-ra.
-
Őrültek háza… - fogtam fejem majd lassan hátrálni kezdtem. Még semmi nem késő még
eltűnhettek innen. Seungho miután magához tért követtett. Szépen lassan
elsétáltunk, de nem tudtam kiverni a fejemből, hogy Nicole mit keresett itt
Mir-rel. Ahogy lassan sétáltunk egymás mellett megfordult a fejemben, hogy
milyen jó lenne, ha kézen fogva sétálnánk és néznénk a nap lementét. Hamar el
is hessegettem ezt a gondolatot mivel nekem barátom van. Nem csinálhatok még
nagyobb hülyeséget. Olyan helyen jártunk ahol egyre kevesebben vannak nem is
csodálom, kezd sötétedni. Leültünk az egyik padra és onnan néztük a nap
lementét.
-
Van kedved táncolni? - Állt fel és kezét
nyújtotta felém.
-
De nincs zene.
-
Az nem probléma. – Fogta meg a kezem és felhúzott. Közelebb húzott magához.
Kezét derekamra csúsztatta én pedig át karoltam a nyakát. Édesen mosolyogott
rám én pedig viszonoztam. Ide-oda lépkedtünk. Zene nélkül is tökéletes volt az
összhang. Lehunytam szemem és élveztem minden percét. Nem akarom, hogy véget
érjen ez a pillanat. Tökéletes befejezése volt a napnak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése