2013. február 28., csütörtök

Blue Night 50.rész - Sebek


50.rész
Sebek



*Abby szemszöge.*
Fogalmam sincs, mióta vagyunk bezárva az időérzékem teljesen összezavarodott. Lehet csak pár napja, de nekem még is már éveknek tűnik. A feladatok teljesíthetetlenek, de bármennyire is nem akarom, meg kell tennem, amit kiad GD. A nappaliban ültünk, a fejemet Seungho vállára támasztottam és magam elé bámultam.
- Mikor lesz ennek már vége? – kérdeztem suttogva Seungho-t.
- Nem tudom. – sóhajtott fel. Lassan felültem majd felálltam és sétálgatni kezdtem a nappaliban. Bármelyik pillanatban elhangozhat a nevem, ami csak annyit jelent, hogy egy újabb feladat. Minden perc rettegés volt, hogy vajon most kit kell majd bántanom.
- Abby. – szólalt meg GD.
- Igen? – nyeltem egy nagyot.
- Menjetek a konyhába. – utasítatott. Bólintottam jelezve, hogy tudomásul vettem, amit mondott. Lassú léptekben indultam meg a konyha felé majd konyhába érve idegesen tördelni kezdtem a kezem. A fiúk is eközben beértek a konyhába. Gikwang az egyik oldalamon állt Seungho pedig a másikon. – Húzd ki a fiókot, ami előtt állsz.
- Mi? – kapkodtam ide-oda fejem majd az előttem lévő szekrényre tévedt a tekintettem.
- Nem kérdez. – förmedt rám. – Vagy szeretnéd, hogy a kezdő betűd valakire felkerüljön? – kérdezte gúnyosan. Biztos voltam benne, hogy mosolyog.
- N-Nem. – dadogtam idegesen, majd remegő kézzel nyúltam a fiók felé. Lassan kihúztam és nagyot nyeltem mikor megláttam a fiók tartalmát. Kések sorakoztak benne.
- Vedd ki az egyiket. – utasított GD. – Rád bízom, melyiket választod.
- Kösz ezzel most sokat segítettél. – morogtam az orrom alatt, majd a késeket kezdtem nézni. Szívem szerint egyiket sem választanám. Idegesen a számba haraptam, mert nem akart választani nem ment, hogy kinyújtsam a kezem és valamelyiket megfogjam.
- Nem érünk ám rá. – sürgetett GD.
- Francba már. – kaptam fel az egyik kést idegesen.
- Végre megszületett. – tapsolt meg GD. – Akkor most ejts valaki karján egy mély sebet.
- Hát te most csak viccelsz velem? – csattantam fel, miközben meglepetten pislogtam a kezemben lévő késre, majd a fiúkra.
- Gyerünk már! – förmedt rám mire összerezzentem. Gikwang közelebb lépett, hozzám és a karját nyújtottam felém.
- Felejtsd el!
- Akkor én. – lépett közelebb hozzám Seungho karját nyújtva.
- Felejtsétek el! – kiabáltam rájuk sírva.
- Nem lesz, semmi baj csak egy vágás nem fogok belehalni. – mosolyodott el Gikwang. Megfogta a kezemet, amiben kés volt és karjához emelte. Ki akartam rántani a kezem, de túl erősen szorított. Vészesen közeledet a kés pengéje a bőréhez és semmit sem tudtam tenni. Könnyeim végig folytak az arcomon, ahogy végig néztem, ahogy Gikwang egy elég mély sebet ejt magán. Egy szisszenés nélkül csinálta meg helyette nekem fájt a legjobban. Elengedte a kezemet, amiből a kés azonnal ki is eset. Dermedve álltam ott és könnyes szemmel néztem Gikwang-ot.
- Remek. Most menj a fűszer tartóhoz és vedd le a sót. – adta az újabb utasítást GD.
- Mi?
- Nem kérdez! Csinálja!
- Gyerünk, csináld. – bökött fejével Gikwang a polc felé. Fejemet ráztam jelezve, hogy nem csinálom meg. Újra a polc felé bökött majd egy nagy sóhaj kíséretében elindultam polc felé. Lekaptam a polcról a kis üveget majd az asztalra csaptam.
- Most pedig szórd be Gikwang sebét. – mondta GD. Gikwang-al egymásra néztünk. Ijedten pislogtam rá. Elmosolyodott majd bólintott egyet jelezve, hogy csinálhatom. Felsóhajtottam, megfogtam az üveget, majd lassan felemeltem és a seb fölé tartottam. Gyorsan elkaptam a fejem. Nem akartam látni Gikwang arcát. Könnyeimtől alig láttam. Gikwang felszisszenése jelezte, hogy só a sebet érte. Elkaptam a kezemet majd elhajítottam az üveget. Gikwang már nem bírta tovább a só egyre jobban marta sebét. Földre rogyott azonnal leguggoltam hozzá és nyugtatni próbáltam.
- Eleget szenvedett! – kiabáltam el magam. – Hadd lássam el a sebét.
 - Nem!
- Ne csináld ezt GD. Kérlek. – könyörögtem zokogva. Leültem a padlóra és közelebb húztam magamhoz Gikwang-ot.
- Majd szólok, addig pedig had szenvedjen, nem fog belehalni. – mondta gúnyosan GD.
- Te szemét. – mondtam dühösen. –Annyira sajnálom Gikwang. – kezdtem simogatni az arcát. Iszonyatosan szenvedett. Csendben próbálta tűrni a fájdalmat. Hosszú percek teltek el, amik éveknek tűntek.
- Most már elláthatod a sebét. – szólalt meg GD. Ahogy kimondta felálltam, magammal húzva Gikwang-ot egyenesen a fürdőbe vittem. Elláttam a sebét majd alaposan beközöztem.
- Köszönöm. – suttogta majd magához húzott. Szorosan öleltem magamhoz bármennyire is nem vagyunk, egy pár nem élném túl, ha történne vele valami. Szenvedni sem akarom látni egy pillanatra sem. Nem értem miért történik, ez velünk. Még mindig nehezemre esik felfogni…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése