50.rész
Sebek
*Abby szemszöge.*
Fogalmam sincs, mióta vagyunk bezárva az időérzékem teljesen
összezavarodott. Lehet csak pár napja, de nekem még is már éveknek tűnik. A
feladatok teljesíthetetlenek, de bármennyire is nem akarom, meg kell tennem,
amit kiad GD. A nappaliban ültünk, a fejemet Seungho vállára támasztottam és
magam elé bámultam.
- Mikor lesz ennek már vége? – kérdeztem suttogva Seungho-t.
- Nem tudom. – sóhajtott fel. Lassan felültem majd felálltam és
sétálgatni kezdtem a nappaliban. Bármelyik pillanatban elhangozhat a nevem, ami
csak annyit jelent, hogy egy újabb feladat. Minden perc rettegés volt, hogy
vajon most kit kell majd bántanom.
- Abby. – szólalt meg GD.
- Igen? – nyeltem egy nagyot.
- Menjetek a konyhába. – utasítatott. Bólintottam jelezve, hogy
tudomásul vettem, amit mondott. Lassú léptekben indultam meg a konyha felé majd
konyhába érve idegesen tördelni kezdtem a kezem. A fiúk is eközben beértek a
konyhába. Gikwang az egyik oldalamon állt Seungho pedig a másikon. – Húzd ki a
fiókot, ami előtt állsz.
- Mi? – kapkodtam ide-oda fejem majd az előttem lévő szekrényre
tévedt a tekintettem.
- Nem kérdez. – förmedt rám. – Vagy szeretnéd, hogy a kezdő betűd
valakire felkerüljön? – kérdezte gúnyosan. Biztos voltam benne, hogy mosolyog.
- N-Nem. – dadogtam idegesen, majd remegő kézzel nyúltam a fiók
felé. Lassan kihúztam és nagyot nyeltem mikor megláttam a fiók tartalmát. Kések
sorakoztak benne.
- Vedd ki az egyiket. – utasított GD. – Rád bízom, melyiket
választod.
- Kösz ezzel most sokat segítettél. – morogtam az orrom alatt, majd
a késeket kezdtem nézni. Szívem szerint egyiket sem választanám. Idegesen a
számba haraptam, mert nem akart választani nem ment, hogy kinyújtsam a kezem és
valamelyiket megfogjam.
- Nem érünk ám rá. – sürgetett GD.
- Francba már. – kaptam fel az egyik kést idegesen.
- Végre megszületett. – tapsolt meg GD. – Akkor most ejts valaki
karján egy mély sebet.
- Hát te most csak viccelsz velem? – csattantam fel, miközben
meglepetten pislogtam a kezemben lévő késre, majd a fiúkra.
- Gyerünk már! – förmedt rám mire összerezzentem. Gikwang közelebb
lépett, hozzám és a karját nyújtottam felém.
- Felejtsd el!
- Akkor én. – lépett közelebb hozzám Seungho karját nyújtva.
- Felejtsétek el! – kiabáltam rájuk sírva.
- Nem lesz, semmi baj csak egy vágás nem fogok belehalni. –
mosolyodott el Gikwang. Megfogta a kezemet, amiben kés volt és karjához emelte.
Ki akartam rántani a kezem, de túl erősen szorított. Vészesen közeledet a kés
pengéje a bőréhez és semmit sem tudtam tenni. Könnyeim végig folytak az
arcomon, ahogy végig néztem, ahogy Gikwang egy elég mély sebet ejt magán. Egy
szisszenés nélkül csinálta meg helyette nekem fájt a legjobban. Elengedte a
kezemet, amiből a kés azonnal ki is eset. Dermedve álltam ott és könnyes
szemmel néztem Gikwang-ot.
- Remek. Most menj a fűszer tartóhoz és vedd le a sót. – adta az
újabb utasítást GD.
- Mi?
- Nem kérdez! Csinálja!
- Gyerünk, csináld. – bökött fejével Gikwang a polc felé. Fejemet
ráztam jelezve, hogy nem csinálom meg. Újra a polc felé bökött majd egy nagy
sóhaj kíséretében elindultam polc felé. Lekaptam a polcról a kis üveget majd az
asztalra csaptam.
- Most pedig szórd be Gikwang sebét. – mondta GD. Gikwang-al
egymásra néztünk. Ijedten pislogtam rá. Elmosolyodott majd bólintott egyet
jelezve, hogy csinálhatom. Felsóhajtottam, megfogtam az üveget, majd lassan
felemeltem és a seb fölé tartottam. Gyorsan elkaptam a fejem. Nem akartam látni
Gikwang arcát. Könnyeimtől alig láttam. Gikwang felszisszenése jelezte, hogy só
a sebet érte. Elkaptam a kezemet majd elhajítottam az üveget. Gikwang már nem
bírta tovább a só egyre jobban marta sebét. Földre rogyott azonnal leguggoltam hozzá
és nyugtatni próbáltam.
- Eleget szenvedett! – kiabáltam el magam. – Hadd lássam el a
sebét.
- Nem!
- Ne csináld ezt GD. Kérlek. – könyörögtem zokogva. Leültem a
padlóra és közelebb húztam magamhoz Gikwang-ot.
- Majd szólok, addig pedig had szenvedjen, nem fog belehalni. –
mondta gúnyosan GD.
- Te szemét. – mondtam dühösen. –Annyira sajnálom Gikwang. –
kezdtem simogatni az arcát. Iszonyatosan szenvedett. Csendben próbálta tűrni a
fájdalmat. Hosszú percek teltek el, amik éveknek tűntek.
- Most már elláthatod a sebét. – szólalt meg GD. Ahogy kimondta
felálltam, magammal húzva Gikwang-ot egyenesen a fürdőbe vittem. Elláttam a
sebét majd alaposan beközöztem.
- Köszönöm. – suttogta majd magához húzott. Szorosan öleltem
magamhoz bármennyire is nem vagyunk, egy pár nem élném túl, ha történne vele
valami. Szenvedni sem akarom látni egy pillanatra sem. Nem értem miért
történik, ez velünk. Még mindig nehezemre esik felfogni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése