37.rész
Harc a táncparketten
*Abby szemszöge.*
2 napja megállás nélkül próbálunk. Már 2 nap is iszonyatosan hosszú
időnek tűnik mintha már vagy 1 hét telt volna el. Több órás táncok majd 1-2 óra
pihenő mikor a fiúk énekpróbára mennek, aztán jön az éjszakai próba. Fogalmam
sincs mikor voltam utoljára otthon 1 óránál tovább. Fáradtat vagyok és
kimerült, de itt nem én vagyok, a lényeg a feladatomat kell végeznem, amit
elvállaltam. Csak is a fiúkért teszem. Be fogom bizonyítani nekik és mindenki
másnak is, hogy bírom a strapát. Nehéz dolgom van mivel Joon-nak vagyok táncos
párja pár lépés erejéig. Néha túlságosan
is zavarba hoz a kisugárzásával. Őszintén meg vallva nagyon féltem ettől az
egésztől, de kezdek hozzá szokni és megszokni, hogy ő párom. Néha túlságosan is
közel kell, kerüljek hozzá, amit az elején nem igazán tudtam leplezni, hogy
mennyire is zavarba ejtő, de szerencsére Joon türelmes volt velem. Nem igazán
az én világom ez a „táncoljunk párban, mert jó buli’ dolog. Sokkal jobban
szeretek egyedül táncolni, mert ott csak én irányíthatom saját magam és senki
nem szól rám, ha valamit nem helyesen csinálok.
Seungho egy Sam nevű lánnyal táncol, amit a kiscsaj igazán élvez, én már
nem annyira. De mit tehetnék, nem én választom a párokat. Ez a Sam nem igazán
szimpatikus nekem többször is okot adott arra, hogy megfojtsam. Van egy olyan
érzésem, hogy engem akar idegesíteni.
- Újra. – mondta Seungho fáradtan majd újra indította az zenét. Lassan már számolni is elfelejtem, hogy
hányszor is táncoltuk már el a koreográfiát. Mindenki fáradtan felsóhajtott
majd mindent bele adva táncoltuk el újra. Lassan éreztem, hogy ideje lesz már
végre egy kis szünetnek, mert kezdem érezni, hogy ki vagyok száradva.
- Na, jó ennyi elég. – csattantam fel majd oda sétáltam a zene
lejátszóhoz és kikapcsoltam a zenét.
- Nincs, időnk piheni. – szólt oda nekem Seungho fáradtan miközben leült
a földre.
- De van. – emeltem fel a hangom.
Vállat vont majd bele kortyolt a vízébe. Sam azonnal rá is vetette magát.
Ölelgette és a törölközővel az arcát törölgette miközben néha-néha rám
pillantott az kis szuka. Dühösen fújtattam egyet majd oda mentem a cuccaimhoz
és leültem a földre a falnak támaszkodva. Elő vettem a telefonomat majd zenét
kezdtem hallgatni kicsit sem voltam kíváncsi a kis szuka nyávogására. Hogy
lehet az ilyen embert elviselni? Kapnák az alkalmon megfojtanám egy kanál
vízbe. Meg töröltem az arcomat majd belekortyoltam a vizembe. Nem bírtam ülve
maradni ezért felálltam és sétálgatni kezdtem a teremben a zene ritmusára majd
elkaptam a zene ritmusát és lazán táncolni kezdtem rá. Meguntam majd kivettem a
fülhallgatót a fülemből majd ledobtam a székre.
- Hogy teszi már a fejét. –csaptam meg egy gúnyos megjegyzés a fülemet.
Nagy levegőt vettem és próbáltam nyugtatni magam, hogy ne vegyem fel a dolgot.
Ha tehetném már rég megszabadítottam volna pár felesleges hajszálától, de az
sem javítana a kinézetén. Lassan de biztosan ki ássa magának a sírját. Rossz
emberrel kezdet ki. Nem fogja el venni tőlem Seungho-t sem és engem sem fog ki
tűrni a csapatból, mert tudom, hogy minden erre megy ki.
- Gyerünk, kezdjünk. – ugrott fel Seungho. Mindenki fáradtan felsóhajtott és erőt vett
magán és beálltak helyükre én is követtem a példájukat. Újabb megállás nélkül
táncolás. Mindenki küzdött a fáradtság ellene az erőtlenség ellen. Senki sem
táncolt olyan erőteljesen, mint az elején. Küzdöttünk, hogy legalább talpon
maradjunk. Kezdtem érezni, hogyha így folytatom, itt fogok aludni a teremben,
mert, hogy én két lábon nem juttok haza akkor sehogy sem. Minden erőmön azon
voltam, hogy ne adjam fel. Egy valami biztos, hogy elég nagy akaraterőm van, és
nehezen tudom feladni, vannak esetek, amik miatt hamar csődöt mondok. A tánc
az, ami kitartást ad. Lassan az összeesés határán voltam alig bírtam már a
mozdulatokat rendesen meg csinálni éreztem, hogy itt baj lesz. Éppen a
formációnál tartottunk mikor fiúk az elviekben a színpadot járnák körbe, de
most a termet addig a lányok táncolnak közében. Koncentráltam, hogy pont oda
álljak ahova kell, de alig láttam, mert úgy folyt rólam víz, hogy minden
homályos volt. Így próbáltam kiokoskodni, hogy pont oda menjek, ahova kell.
- Menj már arrébb. – mondta valaki majd egy lökést éreztem és földön
landoltam. Egy percig fel sem tudtam fogni, hogy mi is történik velem annyira
fáradt voltam. Felnéztem és Sam-mel találtam magam szembe, aki ölbe tett kézzel
nézett le rám. A zene időközben megállt és mindenki levegő után kapkodva
figyeltek mindeket.
- Jól vagy? – jött oda Joon hozzám. Megfogta a karomat majd felsegített.
- Fogj le még mielőtt meg fojtom.. – suttogtam neki majd vette a lapot
és elkísért az egyik székhez és leültetett. Kezembe nyomott egy törölközött és
egy üveg vizet. Egy húzásra megittam az egészet.
- Nyugi én sem bírom. – fintorgott.
- Én egyszer kinyírom. – szorítottam össze kezem, amiben az üveg volt
majd dühösen elhajítottam.
- Kivételesen 10 perc pihenő. – mondta Seungho majd elvágódott földön.
Legszívesebben majdnem felrobbantam volna a méregtől. Neki futtásból
megfojtogattam volna. Hiába éreztem magam fáradtnak úgy éreztem, hogy valamit
csinálnom kell, mert nem tudok itt ülni és túltenni magam rajta. Zenét kezdtem
hallgatni majd észrevettem, hogy Seungho engem nézz és röhögnek rajtam
természetesen Sam-mel. Mióta ez a csaj itt van Seungho flegmázik velem, alig szól
hozzám, és ha teheti, levegőnek néz. Eddig csak annak tudtam be, hogy biztos a
fáradság és kimerültség miatt nincs kedve rám. Tévedtem.
- Mi van? – kérdeztem flegmán miközben ki vettem a fülhallgatót a
fülemből. Nem válaszoltak semmit. Seungho csak mosolygott, de Sam különösen jót
mulatott magában. Kezdet elszakadni a cérna és meg akartam kicsit leckézetni
Seungho-t, hogy így viselkedik velem. Felálltam majd felkaptam a vizes üveg
palackot, és míg oda értem kinyitottam. Bele kortyoltam majd mikor oda értem
Seungho-hoz leguggoltam elé majd egy hatalmas vigyorral a képemen a fejére
öntöttem a palack vizet.
- Nyugi holnap már nagyobb üveggel jövők. – mondtam gúnyosan miközben
finoman arcát csapkodtam. Seungho meglepettségében azt sem tudta mihez kezdjen
csak pislogott, mint hal a szatyorban. – Nesze. – álltam fel majd teljes erőből
hozzávágtam az üres üveget a kis szukához.
Ki húztam magam majd büszkén visszasétáltam a helyemre és leültem. Nem
könnyítik meg helyzetem nagyon nem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése