35.rész
A csapatban
*Abby szemszöge.*
- Szia. – szóltam bele a telefonba miközben a konyhában
pakolásztam.
- Örülök, hogy végre felvetted! –kiabálta le a fejemet Nicole.
- Jól van na, ne harapd le a fejem! –morogtam.
- Gyere a J. Tune Camp stúdiójába. MOST!
- Minek?
- Segítened, kell…
- Mindjárt ott vagyok. – nyomtam ki majd eldobtam minden és
kirohantam a konyhából egyenesen fel a szobámba. Miközben a dologiamat szedtem
össze végig azon kattogott az agyam, mégis vajon mi történhetett. Talán megint
Mir vagy esetleg valaki más?! Ahogy kész lettem már rohantam is lefelé. A
nappaliban Gikwang és Yoseob beszélgettek, de rájuk sem néztem csak rohantam a
célom felé.
- Hova mész? – kérdezte Gikwang.
- Nicole-hoz, megyünk vásárolni. –hadartam el majd kiviharoztam az
ajtón. Egy pillanatra megálltam, hogy összeszedjem magam. Aztán rá jöttem, hogy
nem hívtam taxi-t a nagy sietségben.
- Abby te szerencsétlen állat. – csaptam a homlokomra.
- Gikwang? – nyitottam be újra házba egy vigyorral a képemen.
- Kocsi kulcs kellene? – kérdezte vigyorogva.
- Megmentenéd az életem. - sóhajtottam fel. Felnevetett majd oda
dobta nekem a kocsi kulcsokat.
- Esküszöm, meghálálom. – intettem majd rohantam a kocsihoz.
Bepattantam a kocsiba és már indultam is. Még mindig azon kattogott az agyam,
hogy talán megint valakinek baja eshetett és nem voltam ott, hogy
megakadályozzam. Hülyén éreztem magam, hogy magamat hibáztatom, de úgy érztem,
hogy muszáj segítenem neki valahogy. Az út során a létező összes piros lápmába
bele futottam, ami csak lehetséges volt. Tiszta ideg voltam már saját magammal
veszekedtem annyira ki voltam. A
stúdiótól távolabb kellett le parkolnom. Ahogy meg bizonyosodtam róla, hogy
kocsit lezártam körül sem nézve szaladtam át az a forgalmas úttesten majd
szaladtam végig a járdán. Végig suhantam a folyóson majd berontottam a
táncterembe. Levegő után kapkodva meglepetten pislogtam a földön heverő fiúkra.
- Abby. – ugrott fel rémülten Nicole. – Gyerünk, Segíts
Seungho-nak! – mutatott Seungho-ra. Feleszméltem majd oda mentem Seungho-hoz. Földön kiterülve feküdt fején egy
törölközővel. Elmosolyodtam majd leültem mellé. Lehúztam a fejéről a
törölközött majd el kezdtem törölgetni az arcát.
- Hogy vagy?
- Fáradtan. – sóhajtott fel.
Én is felsóhajtottam miközben körbe néztem a teremben. Mindenki fáradtan
feküdt a padlón és próbálta összeszedni magát a próbára.
- Hova mész? –kiabáltam Nicole után, mikor észrevettem, hogy az
ajtó felé igyekszik.
- A Cube-hoz. – kiabált vissza majd kiviharzott az ajtón.
Értetlenül pislogtam utána.
- Gyerünk, folytassuk. – állt fel Seungho. Fáradtan mindenki oda
vonszolta magát a helyére. Seungho még magyarázott nekik valamit majd el
kezdték táncolni a koreográfiát. Mivel egyedül maradtam Nicole helyett is
tartanom kell a frontot és mindenkire figyelnem kell. Míg a fiúk táncoltak
összeszedtem az üres vizes üveg palackokat majd elvittem a kukába. Elmentem és
hoztam nekik még pár darab palack vizet. Mikor vissza értem még mindig
táncoltak. Oda sétáltam a zene lejátszóhoz és kikapcsoltam.
- Hey. – szólt rám Seungho.
- Most pedig mindenki szépen leül és pihen egy kicsit. –
jelentettem ki határozottan. A fiúk egymásra néztek. – Mondom, leül. – emeltem
fel a hangomat.
- De..
- Kuss. –vettem fel a földről Seungho törölközőjét majd a képébe
dobtam. Mindenkinek ki osztogattam egy-egy üveg vizet, amit azonnal meg is
ittak. Mindenkihez oda mentem és szemügyre vettem őket. Joon-t és Mir-t
alaposan szemügyre vettem de Thunder-t sem kíméltem. Úgy éreztem magam, mint
egy aggódó anyuka, akinek 5 gyerekre kell vigyáznia és figyelnie minden
lépésüket.
- Tudod, mindenkinek kijár egy kis pihenés. – ültem le Seungho
mellé, aki a falnak támaszkodva figyelte a többieket. – Miért kell ennyit
próbálnotok, ha minden tökéletesen megy? – fordultam felé.
- Mert a feladatunk. – hajtotta a fejét az ölembe majd
kinyújtózkodót és elterült.
- Most mit csinálsz? –
kérdeztem tőle mosolyogva.
- Pihenek, ahogy te az előbb utasítottál. – mosolygott rám majd
lehunyta szemeit. – De csak egy kicsit pihenek. – helyezkedet el, hogy
kényelmesen feküdjön.
- Rendben. - Nevettem fel.
Megtöröltem az arcát majd hajával kezdtem játszani. Közben le sem vettem
a szememet a többiekről. Mindenki a földön feküdt kiterülve.
- Ha ennek az egész fennforgásnak vége lesz minden szabad percemet
veled fogom tölteni. – szólalt meg hosszas csönd után Seungho.
- Mi? – pislogtam rá értetlenül. – Nem te napokig ki sem fog
szállni az ágyból és alaposan kipihened magad. – utasítottam.
- Majd azt én eldöntöm. – nevetett fel.
- De…
- Na, fiúk kezdjünk. – pattant fel Seungho. Nagy nehezen mindenki
feltápászkodott és elvánszorgott a helyére. Én pedig duzzogva ültem falnak
támaszkodva miközben Seungho néztem szúrós szemekkel, aki csak jót kuncogott
rajtam mikor néha-néha rám nézett. Mikor már kiduzzogtam magam felálltam és
megint elmentem pár üveg vizéért. Kezdtem fáradni pedig csak vizes üvege ért
szaladgálok meg lessem minden mozdulatukat. Egy percre megálltam majd figyeltem
a mit táncolnak. El voltam ámulva, hogy még így fáradtan is mennyi energia van,
bennük pedig már elég kifogyóba vannak. Kattogott az agyam, hogy vajon mit
tehetnék, most kihez kellene, forduljak. Aztán beugrott. Hát ennyire
szerencsétlen is csak én lehetek, hogy ez nem jutott előbb eszembe. A fiúk idő
közben megint tartottak egy kis pihenőt megint mindenkihez oda mentem és át
nyújtottam egy palack vizet.
- Olyan, vagy mint egy gondoskodó anyuka. – mondta fáradtan Joon
miután belekortyolt a vizébe.
- Akinek van 5 gyereke. – nevettem fel. Úgy döntöttem még a fiúk pihennek, addig
elmegyek és beszélek Rain-el. Ő az egyetlen, aki talán tud segíteni.
- Most hova mész? – Kérdezte Seungho.
- Cselekszem. –mosolyogtam rá majd ki mentem az ajtón. Ahogy a
folyóson kutattam, hogy megtaláljam. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak
tőle, ha elő adom az én ki kérésemet. Lehet, elküld melegebb éghajlatra vagy
talán megértő lesz és tényleg fog segíteni. Meg kell próbálnom beszélni vele.
Teljesen elmerültem a gondolataimban, amikor valakinek neki mentem. Felnéztem
rá és lefagytam.
- Ohh Abby hát végre találkozunk. – mosolygott rám kedvesen. –
Tudod ez furcsa pont téged kerestelek, mert halottam, hogy bent vagy a fiúknál.
- V-valami rosszat tettem? – dadogtam.
- Dehogy is. – nevetett fel.
- Rain. – nyögtem ki a nevét félve. – Az Az igazság hogy szeretnék
kérni tőled valamit. –nyeltem egy nagyot majd vártam a reakcióját.
- Én is szeretnék kérni tőled. – komolyodott el. Megijedtem, hogy
azt fogja kérni tőlem, hogy soha többé nem jöjjek a fiúkhoz. – Szeretném, ha
beszállnál csapatba, mint táncos. – mosolyodott el. Meglepettségemben nem
tudtam megszólalni csak pislogtam rá.
- Mi? – nyögtem ki végül hosszas hatásszünet után.
- Remélem, elvállalod mivel az egyik táncos lány megsérült és
kellene helyette másik. – magyarázta. -
Azt halottam te nagyon jó vagy.
- N-nem hiszem, hogy ez jó öltet. – motyogtam.
- Miért? – nézett rám lepetten. – A fiúkkal jól ki jössz nem lesz
probléma. – veregette meg a vállamat mosolyogva. – Kérlek te vagy az egyetlen
egy reményünk hamarosan koncert. – mondta. Egy percre elgondolkoztam minden
lehetséges dolgot jól át rágtam magamban. Ha beállok, tudok figyelni a fiúkra
így minden lépésüket nyomon tudom követni.
- Rendben....
- Remek. – csapta össze a két kezét. – Holnap már kezdhetsz
is. De most megyek, mert sok dolgom van
még. – Intett majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Felsóhajtottam majd
visszaindultam a fiúkhoz. Ezt nem így terveztem. Nem azért mentem, hogy
beálljak a csapatba, hanem azért, hogy kicsit legyenek figyelemmel a kimerült
fiúkra. De legalább így majd tudok rájuk figyelni.
- Holnaptól én is csapatban fogok táncolni. – kiáltottam el magam
miközben benyitottam az ajtón.
- Mi? – kérdezték összhangban. Mindenki lepetten pislogott rám.
- Rain megkért, hogy álljak be a lesérült lány helyére. –
magyaráztam.
- Remek. –csattant fel vigyorogva G.O majd tárt karokkal elindult
felém. Célba ért majd szorosan magához ölt. Azt hiszem, holnaptól a saját
bőrömön tapasztalhatom meg mit is élnek át ők nap, mint nap..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése