2013. február 10., vasárnap

Blue Night 35.rész - A csapatban


35.rész
A csapatban



*Abby szemszöge.*
- Szia. – szóltam bele a telefonba miközben a konyhában pakolásztam.
- Örülök, hogy végre felvetted! –kiabálta le a fejemet Nicole.
- Jól van na, ne harapd le a fejem! –morogtam.
- Gyere a J. Tune Camp stúdiójába. MOST!
- Minek?
- Segítened, kell…
- Mindjárt ott vagyok. – nyomtam ki majd eldobtam minden és kirohantam a konyhából egyenesen fel a szobámba. Miközben a dologiamat szedtem össze végig azon kattogott az agyam, mégis vajon mi történhetett. Talán megint Mir vagy esetleg valaki más?! Ahogy kész lettem már rohantam is lefelé. A nappaliban Gikwang és Yoseob beszélgettek, de rájuk sem néztem csak rohantam a célom felé.
- Hova mész? – kérdezte Gikwang.
- Nicole-hoz, megyünk vásárolni. –hadartam el majd kiviharoztam az ajtón. Egy pillanatra megálltam, hogy összeszedjem magam. Aztán rá jöttem, hogy nem hívtam taxi-t a nagy sietségben.
- Abby te szerencsétlen állat. – csaptam a homlokomra. 
- Gikwang? – nyitottam be újra házba egy vigyorral a képemen.
- Kocsi kulcs kellene? – kérdezte vigyorogva.
- Megmentenéd az életem. - sóhajtottam fel. Felnevetett majd oda dobta nekem a kocsi kulcsokat.
- Esküszöm, meghálálom. – intettem majd rohantam a kocsihoz. Bepattantam a kocsiba és már indultam is. Még mindig azon kattogott az agyam, hogy talán megint valakinek baja eshetett és nem voltam ott, hogy megakadályozzam. Hülyén éreztem magam, hogy magamat hibáztatom, de úgy érztem, hogy muszáj segítenem neki valahogy. Az út során a létező összes piros lápmába bele futottam, ami csak lehetséges volt. Tiszta ideg voltam már saját magammal veszekedtem annyira ki voltam.  A stúdiótól távolabb kellett le parkolnom. Ahogy meg bizonyosodtam róla, hogy kocsit lezártam körül sem nézve szaladtam át az a forgalmas úttesten majd szaladtam végig a járdán. Végig suhantam a folyóson majd berontottam a táncterembe. Levegő után kapkodva meglepetten pislogtam a földön heverő fiúkra.
- Abby. – ugrott fel rémülten Nicole. – Gyerünk, Segíts Seungho-nak! – mutatott Seungho-ra. Feleszméltem majd oda mentem Seungho-hoz.  Földön kiterülve feküdt fején egy törölközővel. Elmosolyodtam majd leültem mellé. Lehúztam a fejéről a törölközött majd el kezdtem törölgetni az arcát.
- Hogy vagy? 
- Fáradtan. – sóhajtott fel.  Én is felsóhajtottam miközben körbe néztem a teremben. Mindenki fáradtan feküdt a padlón és próbálta összeszedni magát a próbára.
- Hova mész? –kiabáltam Nicole után, mikor észrevettem, hogy az ajtó felé igyekszik.
- A Cube-hoz. – kiabált vissza majd kiviharzott az ajtón. Értetlenül pislogtam utána.
- Gyerünk, folytassuk. – állt fel Seungho. Fáradtan mindenki oda vonszolta magát a helyére. Seungho még magyarázott nekik valamit majd el kezdték táncolni a koreográfiát. Mivel egyedül maradtam Nicole helyett is tartanom kell a frontot és mindenkire figyelnem kell. Míg a fiúk táncoltak összeszedtem az üres vizes üveg palackokat majd elvittem a kukába. Elmentem és hoztam nekik még pár darab palack vizet. Mikor vissza értem még mindig táncoltak. Oda sétáltam a zene lejátszóhoz és kikapcsoltam.
- Hey. – szólt rám Seungho.
- Most pedig mindenki szépen leül és pihen egy kicsit. – jelentettem ki határozottan. A fiúk egymásra néztek. – Mondom, leül. – emeltem fel a hangomat.
- De..
- Kuss. –vettem fel a földről Seungho törölközőjét majd a képébe dobtam. Mindenkinek ki osztogattam egy-egy üveg vizet, amit azonnal meg is ittak. Mindenkihez oda mentem és szemügyre vettem őket. Joon-t és Mir-t alaposan szemügyre vettem de Thunder-t sem kíméltem. Úgy éreztem magam, mint egy aggódó anyuka, akinek 5 gyerekre kell vigyáznia és figyelnie minden lépésüket.
- Tudod, mindenkinek kijár egy kis pihenés. – ültem le Seungho mellé, aki a falnak támaszkodva figyelte a többieket. – Miért kell ennyit próbálnotok, ha minden tökéletesen megy? – fordultam felé.
- Mert a feladatunk. – hajtotta a fejét az ölembe majd kinyújtózkodót és elterült.
 - Most mit csinálsz? – kérdeztem tőle mosolyogva.
- Pihenek, ahogy te az előbb utasítottál. – mosolygott rám majd lehunyta szemeit. – De csak egy kicsit pihenek. – helyezkedet el, hogy kényelmesen feküdjön.
- Rendben. - Nevettem fel.  Megtöröltem az arcát majd hajával kezdtem játszani. Közben le sem vettem a szememet a többiekről. Mindenki a földön feküdt kiterülve.
- Ha ennek az egész fennforgásnak vége lesz minden szabad percemet veled fogom tölteni. – szólalt meg hosszas csönd után Seungho.
- Mi? – pislogtam rá értetlenül. – Nem te napokig ki sem fog szállni az ágyból és alaposan kipihened magad. – utasítottam.
- Majd azt én eldöntöm. – nevetett fel.
- De…
- Na, fiúk kezdjünk. – pattant fel Seungho. Nagy nehezen mindenki feltápászkodott és elvánszorgott a helyére. Én pedig duzzogva ültem falnak támaszkodva miközben Seungho néztem szúrós szemekkel, aki csak jót kuncogott rajtam mikor néha-néha rám nézett. Mikor már kiduzzogtam magam felálltam és megint elmentem pár üveg vizéért. Kezdtem fáradni pedig csak vizes üvege ért szaladgálok meg lessem minden mozdulatukat. Egy percre megálltam majd figyeltem a mit táncolnak. El voltam ámulva, hogy még így fáradtan is mennyi energia van, bennük pedig már elég kifogyóba vannak. Kattogott az agyam, hogy vajon mit tehetnék, most kihez kellene, forduljak. Aztán beugrott. Hát ennyire szerencsétlen is csak én lehetek, hogy ez nem jutott előbb eszembe. A fiúk idő közben megint tartottak egy kis pihenőt megint mindenkihez oda mentem és át nyújtottam egy palack vizet.
- Olyan, vagy mint egy gondoskodó anyuka. – mondta fáradtan Joon miután belekortyolt a vizébe.
- Akinek van 5 gyereke. – nevettem fel.  Úgy döntöttem még a fiúk pihennek, addig elmegyek és beszélek Rain-el. Ő az egyetlen, aki talán tud segíteni.
- Most hova mész? – Kérdezte Seungho.
- Cselekszem. –mosolyogtam rá majd ki mentem az ajtón. Ahogy a folyóson kutattam, hogy megtaláljam. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak tőle, ha elő adom az én ki kérésemet. Lehet, elküld melegebb éghajlatra vagy talán megértő lesz és tényleg fog segíteni. Meg kell próbálnom beszélni vele. Teljesen elmerültem a gondolataimban, amikor valakinek neki mentem. Felnéztem rá és lefagytam.
- Ohh Abby hát végre találkozunk. – mosolygott rám kedvesen. – Tudod ez furcsa pont téged kerestelek, mert halottam, hogy bent vagy a fiúknál.
- V-valami rosszat tettem? – dadogtam.
- Dehogy is. – nevetett fel.
- Rain. – nyögtem ki a nevét félve. – Az Az igazság hogy szeretnék kérni tőled valamit. –nyeltem egy nagyot majd vártam a reakcióját.
- Én is szeretnék kérni tőled. – komolyodott el. Megijedtem, hogy azt fogja kérni tőlem, hogy soha többé nem jöjjek a fiúkhoz. – Szeretném, ha beszállnál csapatba, mint táncos. – mosolyodott el. Meglepettségemben nem tudtam megszólalni csak pislogtam rá. 
- Mi? – nyögtem ki végül hosszas hatásszünet után.
- Remélem, elvállalod mivel az egyik táncos lány megsérült és kellene helyette másik. – magyarázta. -  Azt halottam te nagyon jó vagy.
- N-nem hiszem, hogy ez jó öltet. – motyogtam.
- Miért? – nézett rám lepetten. – A fiúkkal jól ki jössz nem lesz probléma. – veregette meg a vállamat mosolyogva. – Kérlek te vagy az egyetlen egy reményünk hamarosan koncert. – mondta. Egy percre elgondolkoztam minden lehetséges dolgot jól át rágtam magamban. Ha beállok, tudok figyelni a fiúkra így minden lépésüket nyomon tudom követni.
- Rendben....
- Remek. – csapta össze a két kezét. – Holnap már kezdhetsz is.  De most megyek, mert sok dolgom van még. – Intett majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Felsóhajtottam majd visszaindultam a fiúkhoz. Ezt nem így terveztem. Nem azért mentem, hogy beálljak a csapatba, hanem azért, hogy kicsit legyenek figyelemmel a kimerült fiúkra. De legalább így majd tudok rájuk figyelni.
- Holnaptól én is csapatban fogok táncolni. – kiáltottam el magam miközben benyitottam az ajtón.
- Mi? – kérdezték összhangban. Mindenki lepetten pislogott rám.
- Rain megkért, hogy álljak be a lesérült lány helyére. – magyaráztam.
- Remek. –csattant fel vigyorogva G.O majd tárt karokkal elindult felém. Célba ért majd szorosan magához ölt. Azt hiszem, holnaptól a saját bőrömön tapasztalhatom meg mit is élnek át ők nap, mint nap..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése