Blue Night 46.rész - NANA

46.rész

NANA

*Nicole szemszöge*

Az egész napot Yoseob-al töltöttem hála Tiffany-nak. Ő is Abby elmentek „kikapcsolódni” Yoseob-ot meg haza rángatták,  hogy ne legyek egyedül itthon. Nem lett volna egyszerűbb ha velük megyek és akkor Yoseob is csinálhatná ami a dolga..?

- Sosem érnek már haza?! – mérgelődtem miközben dühösen doboltam a lábammal és ölbe tett kézzel bámultam ki az ablakon. – Nem tudod hová mentek? – fordultam hátra a kanapén tv-t néző Yoseob-hoz.

- Nem. – adott egyszerű választ.

- Csak nem titkolsz valamit? – néztem rá gyanúsan.

- Nem. – mondta nyugodtan.

- Helyes. – bólintottam majd visszafordultam az ablakhoz.

- Én miért nem mehettem velük? – motyogtam az orrom alatt duzzogva.

- Mert te vonzod a bajt.

- Mit mondtál?! – fordultam vissza mérgesen.

- Semmit-semmit. – kapálózott a kezével Yoseob.

- Remélem is! – fenyegetőztem.

Már este volt mikor megint az ablak elé sétáltam fáradtan. Mikor elhúztam a függönyt Tiffany-t láttam a ház előtt állni. Meg se mozdult csak bámulta maga előtt a semmit. Ijesztő volt. Pár percre én is lefagytam.

- Mi az? – fogta meg a kezem Yoseob ami vissza hozott a valóságba.

- Olyan mint akiből kiszállt a lélek… - suttogtam miközben Tiffany-t figyeltem. Még csak nem is pislogtam.

- Ugyan már biz-

- Valami nem stimmel. – engedtem el a kezét majd kisiettem az ajtón.

- Tiffany. – szaladtam felé majd a vállára tettem a kezem.

- Jól vagy? – integettem az arca előtt mire párat pislogott és rám mosolygott.

- Persze csak elbambultam.

- Biztos? Elég sápadtnak tűnsz. – mondtam majd a kezem a homlokára tettem.

- Biztos, nyugi. – vette el a kezem a homlokától.

- Abby? – néztem körbe.

- Seungho-nál van. – mosolygott.

- Értem… - mondtam csalódottan.

- Örülnöd kéne neki.

- Én örülök! – förmedtem rá.

- Tudom-tudom. – ütögette meg a vállam majd elégedetten besétált a házba.

- Miről maradtam le? – fordultam Yoseob felé aki csak mosolyogva vállat vont.

- Olyan furcsák vagytok… - nyafogtam mire Yoseob megfogta a kezem és elindult vele a házba.

Másnap mikor megjött Abby nem kérdeztem semmit. Úgy voltam vele, hogy csak el mondja ha történt valami érdemleges. Ha meg nem mondd semmit akkor nincs semmi amiről tudnom kéne. 

Ebben hittem.

Végre mindenki otthon volt és pihent. Rég volt már ilyen. Olyan volt minden mint régen, olyan nyugodt, békés és vicces.

- Mi történt a karoddal? – vettem észre Abby kezét ami be volt kötve.

- Ja, semmi csak az egyik próbán történt egy kis baleset. – intett le vigyorogva.

- Mesélj még róla. – ültem oda mellé mosolyogva.

- Miért? – vigyorgott kínosan.

- Mert érdekel.

- Ennyi a történet.

Hirtelen szédülni kezdtem és émelyegni. Mikor körbe néztem a házba mintha a konyhából füstöt láttam volna kijönni. Felálltam, hogy megnézzem de ekkor megszédültem.

- Hé jól vagy? – kapott el Yoseob.

- Te nem érzed? – néztem rá.

- Mit?

Újra megindultam lassan a konyha felé de a kép kezdett összefolyni. 

- De fáj a fejem. – fogta a fejét Doojoon.

Lassan visszafordultam. Az egész világ forgott velem és éreztem, hogy nemsokára összesek. Láttam ahogy egyre többen fogták a fejüket. Valami nem stimmel. Yoseob is lassan a fejéhez nyúlt majd a falnak támaszkodott.

- Yoseob… - fordultam felé de épphogy ránéztem és minden eltűnt.

- Mi történt? – motyogtam miközben fáradtan keltem fel a kanapéról. Lassan felültem és a fejemet fogtam. – Csak álmodtam?

A konyhába felé fordultam. Az egyetlen gyanús dolog a csend volt.

- Yoseob? – szólítottam de senki sem válaszolt. 

Lassan felálltam majd mikor megfordultam megláttam Yoseob-ot a földön feküdve.

- Jézusom! – hökkentem meg majd odarohantam  hozzá. – Yoseob! – rángattam ide-oda. – Kellj fel! Hallod?! 

Lassan kinyitotta a szemét amitől megkönnyebbültem. Megöleltem majd segítettem neki felkelni a földről.

- Mi történt? – motyogott miközben az arcát fogta.

- Nem tudom. – karoltam át majd odasegítettem az egyik fotelhez.

- Megkeresem a többieket.

Felmentem az emeletre majd benyitottam Dongwoon szobájába.

Senki sem volt benn.

Benéztem Hyunseung-hoz, de az ő sem volt sehol.

Ugyanez fogadott Junhyung-nál és Doojoon-nál.

- Mi a fene? – vakargattam a fejem majd benyitottam Gikwang-hoz aki az ágyán aludt.

- Hé. – sétáltam be majd óvatosan mozgatni kezdtem. – Ébresztő.

Lassan ő is felkelt majd értetlenül rám nézett.

- Nem tudom mi történt. – emeltem fel a kezeimet magam mellé.

Csak sóhajtott egyet majd kiment a szobájából, le a nappaliba.

Benyitottam Tiffany szobájába de őt nem találtam.

- Hova tűntél jég hercegnő? – csodálkoztam miközben a szobája ajtajában álltam.

Mikor benyitottam Abby-hez kisebb szívroham kapott el.

- Azonnal szálljatok ki! – üvöltöttem el magam mire az ágyban fekvő Abby és Seungho felugrott.

- Mit műveltek?! – akadtam ki.

- Mi? – csodálkozott félkómásan Abby.

- Hogy kerültem ide? – nézett körbe csodálkozva Seungho.

- Én ezt ne értem… - fogtam a fejem majd lassan kisétáltam a szobából magára hagyja a csodálkozó „párocskát”.

Egy szoba maradt hátra. Az enyém. Üresnek kell lennie.

Benyitottam majd azonnal be is vágtam az ajtót ijedtembe. Levegő után kezdtem kapkodni majd újra lassan benyitottam.

- Szállj ki az ágyamból!! – üvöltöttem el magam.

Semmi reakciót nem kaptam.

- Idióta! – ragadtam meg a takarót amin feküdt majd kirántottam alóla amitől Mir a földre esett és lassan kezdett felébredni.

- Mit keresel itt?! Eltévedtél? – böktem meg a vállát.

- Huh? – nyögte álmosan miközben a földön fetrengett.

- Ez az én szobám. – jelentettem ki csípőre tett kézzel mire Mir szemei kipattantak majd rémültem felült és körbe nézett.

- Tudtam… - nézett rám gyanúsan.

- Ehh? – grimaszoltam neki vissza.

- Tudtam, hogy akarsz de azért nem kellett volna elrabolj! – nézett rám huncutan.

- Befejezted te perverz?! – vágtam hozzá az egyik párnát. 

Felráncigáltam a földről majd levonszoltam a nappaliba.

- Ülsz! – parancsoltam rá majd belelöktem az egyik fotelbe és vissza mentem az emeletre Abby-ékhez szólni,  hogy jöjjenek le. 

Mindenki kétségbe volt esve és nem értette mi történik velük.

Hogy került ide Mir és Seungho? És mi lett azokkal akik nincsenek itt?!

- Jó, nyugodjunk meg. – járkált fel s alá a házban Abby idegesen. 

Én Yoseob kezét szorongatva ültem mellette Mir pedig szúrós szemekkel nézett rám.

- Hol voltatok tegnap? – néztem Seungho-ra.

- Otthon. – vont vállat.

- Jó, én visszamegyek… - jelentette ki Mir majd felállt és a bejárati ajtóhoz sétált. Pár perc után mikor már azt hittük elment kiabálni kezdett.

- Miért nem nyílik az ajtó?! – sipákolt.

- Hogy mi van?! – ugrottam fel a kanapéról majd Yoseob-ra néztem aki szintén egyre jobban kezdett bepánikolni.

- Ez nem jó nem jó nagyon nem jó… - kezdtem egyre jobban félni.

- Milyen szép kis összejövetel. – szólalt meg egy ismerős hang. Fogalmam sem volt honnan. Hangja az egész házban szétterjedt mintha mindenhol ott lett volna.

- Ne…  - motyogta Abby.

Félve belekaroltam Yoseob aki csak értetlenül forgolódott. Ő sem értette honnan jön a hang.

- Mir vissza jönnél? – szólalt meg újra.

- Mi van? – háborodott fel Mir.

- Mir tedd amit mondd! – kiáltottam mire Mir idegesen trappolt vissza a nappaliba.

- Ki ez? – suttogta Seungho.

- GD, ki más? – mérgelődött Abby.

- Hol vannak a többiek? – kérdezte Yoseob.

- Az egyik házamban. 

- Kik azok a többiek? – tette fel a kérdést Mir.

- A többi Beast tag. – nézett rá Abby.

- Téves. – mondta GD. – Nem csak ők vannak ott. 

- Tiffany. – emeltem fel a fejem majd Abby-re néztem.

- És még 3 ember. – kuncogott GD.

- Seungho! – állt fel a kanapéról Mir majd kétségbeesetten Seungho-ra nézett.

- Csak nem? – néztem Mir-re.

- De. – mondta elégedetten GD.

- És ők miért vannak itt? – mutattam Mir-re majd Seungho-ra.

- És mi miért vagyunk itt? – nézett Abby hol rám és Yoseob-ra hol Gikwang-ra.

- Mert te és Nicole vagytok a megbélyegzők. – mondta nyugodt hangon.

- Hogy mi-

- Nicole emlékszel arra a műsorra? – kérdezte GD.

- I-Igen.

- És arra, hogy azt mondtam, hogy 1 hét  után eltűntetem a kamerákat?

- Nem. – csodálkoztam.

- Pontosan. – kuncogott. – Mindent látok és hallok. Megszökni nem tudtok. Most az én szabályaim szerint fogunk játszani. – mondta boldogan.

- Te még is hány éves vagy?! – háborodott fel Seungho.

- Abby, Nicole. – szólított minket. – Én a helyetekbe erősen elkezdenék gondolkozni azon, hogy a játék végén kit mentek meg és kit hagyok meghalni. – mondta önelégülten.

- Mi? – néztem Yoseob-ra majd Mir-re. Ugye nem azt kéri, hogy köztük válasszak Abby meg Gikwang és Seungho között? Mi ez a hülye játék?

- Hamarosan kezdődik a játék. Remélem hamar sikerül felfognotok a játékszabályokat. – nevetett.

Abby, Seungho és Gikwang. 

Yoseob, Mir és Én.

A többiek egy másik házban tőlünk elzárva. Nem mehetünk sehová nem tudunk megszökni és GD parancsol nekünk. 

Miért utalgatott a halálra..? Az első dolog amit közölt velünk:

- A játék neve: NANA.