43.rész
"Elég volt a titkokból..."
*Nicole szemszöge*
- Mikor végeztek már? – nyafogtam a fejemet Yoseob vállára téve
miközben egymás mellett ültünk.
- Az még odébb lesz. – sóhajtott majd átölelt.
- Mennyire? – emeltem feljebb a fejem, hogy ránézhessek. Lassan
felém fordult majd elmosolyodott.
- Ne mosolyogj így rám. – toltam a tenyerem a képbe mire
felnevetett.
- Naaa… - vette el a kezem majd csücsöríteni kezdett.
- Hülye majom. – pöcköltem meg a homlokát majd elmosolyodtam.
Yoseob megvakargatta a homlokát majd kis durcásan nézett rám.
Megforgattam a szemeim majd a kezem az arcára tettem és megcsókoltam.
- De az én hülye majmom. – simogattam meg az arcát.
- Menj haza ne várj rám. – ölelt meg.
- Jó. – álltam fel majd összekócoltam a haját.
- Akkor majd otthon találkozunk fiuk! – intettem nekik majd
utoljára ránéztem Yoseob-ra majd kimentem a stúdióból.
Mikor beléptem a házba síri csend fogadott pedig Abby-nek és
Tiffany-nak otthon kellett volna lennie. Reménykedtem benne, hogy csak
elugrottak az egyik boltba pár percre és nem sokára haza érnek. Nem akartam
egyedül lenni abba a nagy házba.
Ledobtam a cuccaim a kanapéra majd elindultam a konyha felé de
ekkor furcsa hangokat hallottam. Megálltam majd hallgatózni kezdtem. Mintha
valahol folyt volna valamelyik csapból a víz. Benéztem a konyhába de a csap el
volt zárva. Lassan járkálni kezdtem a házba majd végül a lépcsőnél lyukadtam
ki. Óvatosan felmentem majd tovább hallgatóztam. Úgy véltem, hogy a hang a
fürdőből jön.
- Tiffany? – nyitottam be lassan a fürdőbe. – Abby?
Senki sem válaszolt. Teljesen hátra nyitottam az ajtót. Csak álltam ott és
néztem ahogy a kád lassan megtelik vízzel. Nem rég engedhették meg a csapot de
mégis már majdnem tele volt.
- Mi a-
Fordultam meg értetlenül mikor valaki befogta a szám majd erősen
belelökött a kádba. Mikor belestem a vízzel teli kádba megütöttem a hátam és a
könyököm. Teljesen elmerültem a jéghideg vízben majd mikor rémültem felakartam
ülni, hogy kiszálljak valaki megfogta a nyakam és a víz alá nyomott.
Kétségbeesetten kapálózni kezdtem mindenfelé vizet fröcskölve de nem értem el
vele semmit. A víz zavaros volt, és nem láttam ki az aki a víz alatt tart. Levegőért
küzdöttem de csak vizet nyeltem. Éreztem, hogy nem bírom már sokáig. Tudtam,
hogy már nincs sok hátra mégis próbáltam valahogy kiszabadulni. Megfogtam a
karját majd megmarkoltam és amennyire tudtam belevájtam a körmeim.
Sosem gondoltam volna, hogy megmenti majd az életem az, hogy megszoktam
növeszteni a körmeim.
Elkaptam a kezét és felszisszent én meg fulladozva ültem fel a
kádba. Rengeteg vizet kezdtem felköhögni. Azt hittem megfulladok a sok víztől.
- Hülye kis ribanc. – szólalt meg.
Felé fordultam és láttam ahogy a karját fogja ami véres akárcsak a
körmeim.
- Fifi! – rémültem meg.
Gyorsan megfogtam az egyik sampont majd kinyitottam, felé fordítottam és a
képébe nyomtam az egészet. A sampon csípni kezdte a szemét én pedig
kihasználtam az alkalmat és kifutottam a fürdőszobából. Leszaladtam a lépcsőn
majd idegesen forgolódni kezdtem mikor a bejárati ajtó egyszer csak kinyílt és
Abby meg Tiffany lépett be nevetgélve.
- Nicole? – nézett rám furcsán Abby mikor meglátott talpig ázva,
ruháson a nappaliba.
- Akkor is megöllek! – kiabált Fifi miközben a lépcsőn viharzott
le.
- Mi a franc?! – kiáltott fel Tiffany.
Megfogtam a kezüket majd gyorsan behúztam őket a konyhába.
- Beszélek vele! – löktem el őket a konyha legtávolabbi pontjába
majd kisiettem a konyhából.
- Egy: Miért akarsz megölni? – kérdeztem miközben dühösen lépkedett
felém. – Kettő: Nem lehetne megbeszélni? – reménykedtem, hogy erre reagál
valamit de nem úgy lett. – És három. – emeltem
fel a mutató ujjam majd lepetten a falra néztem. – Úristen! – kiáltottam el
magam a falra mutatva majd mikor Fifi oda nézett elszaladtam a nappali másik
végébe. Ki akartam menni a házból. Az
utcán csak nem öl már meg. Jó terv lett volna. Csak nem tudtam megvalósítani.
Megelőzött engem és az ajtóhoz állt. Rémültem felsikítottam majd megfordultam
és futni kezdtem. Hirtelen Tiffany kiszaladt a konyhából egy késsel a kezében.
- Feküdj! – kiáltotta el magát majd lendíteni kezdte a kezét.
- Mi? – pattantak ki a szemeim.
- Azt mondtam félre idióta! – kiáltott de mire befejezte már a kés
nem volt a kezében.
- Baszki! – kiáltottam miközben hasra vetettem magam a nappali
közepén. A fájdalmas landolás után a hátamra fordultam majd visszanéztem. A kés
a falba állt meg Fifi pedig mellette állt és szikrázó szemekkel nézett minket.
- Olyan szerencsétlen vagy! – fordultam Tiffany felé.
- Bocs, ha így tudom gyakoroltam volna főzés közben! – tárta szét a
karjait.
Fifi kivette a kést a falból majd felénk indult.
- Tyűha bazdmeg. – ugrottam fel a padlóról.
- Telefon, telefon! – kiabált Abby.
- Nincs nálam nincs nálam! – sipákoltam miközben beszaladtam a
konyhába.
- Nálam van nálam van! – ugrándozott Tiffany majd odadobta a
telefonját Abby-nek.
- Stop, stop stop! – szaladtam ki a konyhából 4 késsel a kezembe
mire Fifi egy pillanatra megdermedt.
- Stop girl, in the name of looove.. – énekelgetett Tiffany.
- Befejezted?! – förmedtem rá.
- Rendőrség? – szólt bele a telefonba ABby kétségbeesetten.
Fifi megállt majd pár perc alatt ki is rohant a házból.
Bőrig ázva fáradtan rémülten fulladozva a földre rogytam majd
köhögni kezdtem.
- Majdnem meghaltam… - fordultam feléjük rémülten.
- Tudtam, hogy ez lesz… - mérgelődött Tiffany majd dühösen kikapta
a telefonját Abby kezéből.
- Most mit csinálsz? – nézett rá lepetten Abby.
- Megmondom a fiuknak, hogy jöjjenek haza!
- És mégis mit mondasz nekik miért kell haza jöjjenek?! – kérdezte
Abby.
- Az igazat!
- Ne mondd el nekik! – pattantam fel a földről majd rángatni
kezdtem a karjánál fogva.
- Ne mondd el Yoseob-nak! – kérleltem.
- Miért ne?! – akadt ki Tiffany. – Azt hiszed azzal megvédheted ha
mindent eltitkolsz előle?! Majdnem meghaltál! Majdnem meghaltunk! – magyarázott
idegesen. – Elég volt a titkokból…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése