39.rész
"Vesztettél."
* Nicole szemszöge *
- Hova készülsz? – szólt oda nekem Dongwoon.
- Mi? Sehova. – kaptam fel a fejem.
- Akkor miért nézegeted folyton az órád?
- Semmi különös… - motyogtam az orrom alatt.
- Dongwoon jössz már? – kiabált oda neki Doojoon.
A zene újra elindult és kezdték előröl a táncukat. Abby nagyon
sokat gyakorol az MBLAQ-el és nagyon keveset van otthon csak akkor amikor olyan
koreográfiákat tanulnak amibe nincs benne. Azt mondta, hogy ma 4-körül megy el
és én akkora menjek oda, hogy figyeljek a fiukra. Amíg 4-et nem ütött az óra a
Beast-re figyeltem.
- Mennem kell! – ugrottam fel a székről és rohantam ki a teremből.
- Mikor érsz majd haza? – kiabált utánam Yoseob.
- Őm… - fordultam vissza lassan. – Megpróbálok minél előbb. –
mosolyogtam rá mire bólintott egyet.
Rohantam be a stúdióba, nem is néztem merre megyek csak futottam
mikor valamibe megbotlottam és elvágódtam a földön.
- Ajjajajaj… - hadartam el fájdalmasan majd lassan feljebb
emelkedtem és leültem.
- Oh Nicole pont időben. Ez nem vall rád. – szólalt meg egy ismerős
hang.
- Keresel valamit? – kérdezte meg egy kis idő után.
- Igen, a boldogságot! – néztem fel rá hisztisen.
- Én most haza megyek pihenni addig tartsd a frontot. – segített
fel a földről Abby.
- Valami fejlemény? – kérdeztem tőle.
- Van egy szuka akit legszívesebben megfürdetnék egy kád maró
savban, más nem nagyon. – vigyorgott.
- Együtt érzek. – tettem a kezem a vállára. – Na de megyek is majd
elmeséled részletesebben. – mentem el mellette majd vissza fordultam és
intettem neki egyet.
- I’m back bitches! – törtem be az ajtón.
Ledobtam a cuccaim az egyik székre majd leültem és csöndbe
figyeltem mikor valaki elém sétált eltakarva a kilátást.
- Hé! – csattantam fel. – Ne haragudj. – néztem fel rá. – De
takarod a kilátást. – próbáltam mosolyogni de az előttem álló lány fa pofával
állt tovább előttem és meredt rám. – Kimásznál a képből? – mutogattam oldalra
miközben kínosan mosolyogtam. – Arrébb vonszolnád a túlpúderezett farpofádat?!
– mondtam egy kicsit hangosabban levéve arcomról a kamu mosolyt. Nem reagált
erre semmit csak szúrós szemekkel nézett tovább. – Na akkor majd én! – álltam
fel majd elmentem mellette mire kitette a lábát az enyém elé garantált
tanyálást eredményezve. Rácsaptam a tenyeremmel a parkettára mérgembe majd felemeltem
a fejem.
- Mi van ma?! A „ Gáncsoljuk ki Nicole-t” nap vagy mi?! – siránkoztam
miközben a plafont bámultam.
- Ki vagy te? – szólalt meg a lány.
- Miért érdekel? – fordultam a hátamra, hogy ránézhessek.
- Én kérdeztem előbb. – tette csípőre a kezét.
- „Én kérdeztem előbb” – utánoztam elváltozatott hangon. – Mi ez, óvoda?!
- Minden rendben? – guggolt le mellém Mir majd a kezét nyújtotta.
- Persze. – sóhajtottam egyet majd megfogtam a kezét mire
felhúzott.
- Ki ez a lány? – szólalt meg újra.
- A barátunk, Nicole. Abby barátnője. – ölelt meg Mir majdnem megfojtva
engem.
A lány arcára hirtelen gonosz vigyor húzódott.
- Ohh. – tolt el magától Mir majd a lányra mutatott. – Ő itt Sam.
Az egyik háttértáncosunk.
- Részemről a szerencse… - mértem végig az orromat húzva.
- Na mindegy. – fordultam el majd csaptam össze a tenyerem. – Akkor
5 perc pihenő! – kiáltottam mire Seungho odaballagott a zene lejátszóhoz és
kikapcsolta a zenét. – Remek. – mosolyogtam rá mikor hirtelen fájni kezdett a
fejem. Automatikusan a fejemhez kaptam.
- Már megint… - nyöszörögtem.
- Mi az? – nézett rám lepetten Mir.
- Mostanában folyton fáj a fejem és rosszul vagyok. – intettem le.
- Voltál már orvosnál?
- Dehogy voltam.
- Olyan hülye vagy… - sóhajtozott Mir.
- Na te csak kussolj! – kiáltottam fel és böktem orrba a mutató ujjammal.
- Hogy-hogy megvan neked az összes Beast tag telefonszáma? –
szólalt meg Sam.
Felé fordultam és láttam ahogy a telefonommal ügyköd.
- Hé! – kiáltottam el magam majd kikaptam a telefonom a kezéből. –
Semmi közöd hozzá! És ne nyúlj a cuccaimhoz!
- Azért van meg neki mert ő Yoseob ba-
Gyorsan Mir felé fordultam és azzal a lendülettel gyomron vágtam
mire összegörnyedt. – Azért mert ő a Beast stylist-ja. – mondta nyögve
fájdalmak közepette.
- Pontosan. – bólintottam.
- Értem. – mosolygott. – Tessék. – nyújtotta felém a telefonom amit
dühösen kaptam ki a kezéből. – Ne haragudj. – nézett kedvesen.
- Felejtsük el. – mértem végig gyanúsan.
- Az esti próbán találkozunk fiuk! – intett majd kisétált a
teremből.
- Hát jó… - néztem utána kiábrándulva. – Furcsa egy szerzet…
- Nicole-
- Hozom máris a törülközőket. – szakítottam félbe Mir-t.
Épp Seungho-nak adtam oda egy törülközőt mikor megint szédülni
kezdtem. Gyorsan a kezébe nyomtam majd a fejemhez kaptam.
- Hé, minden oké? – ugrott fel a földről Seungho.
- Igen-igen hagyjál! – intettem le a kezemmel hadonászva.
- A fenébe már. – mérgelődtem és fogtam a fejem. Seungho a vállamra
akarta tenni a kezét amikor gyorsan elfordultam és sietve elindultam az ajtó
felé. – Kimegyek a friss levegőre. – morogtam az orrom alatt mérgesen.
Mostanában mindennap rosszul vagyok. Hiába szedek rá gyógyszert csak egyre
rosszabb. Fáradtan a falnak dőltem majd lassan egyre lejjebb csúsztam a talajhoz
míg végül leültem. Fejemet a falnak döntöttem és néztem ki a fejemből. Hirtelen
a telefonom csörögni kezdett a zsebembe. Rémültem a szívemhez kaptam majd
kivettem a telefont a zsebemből. Egy ismeretlen szám volt az. Felvettem majd a
fülemhez emeltem a telefont.
- Igen? – szóltam bele unottan.
- Nem tudtad teljesíteni a feladatod. – morgott valaki a telefonba kárörvendően.
- Mi? – kérdeztem vissza értetlenül.
- Nem voltál egyedül… - suttogta vészjóslóan.
- Szerintem téves… - néztem furcsa arckifejezéssel magam elé a
számat húzva majd mikor épp elakartam emelni a telefont a fülemtől újra
beleszólt a telefonba:
- Elmondtad valakinek. Nem bírtad titokban tartani. – kuncogta el
magát.
Arcom hirtelen elsápadt majd felugrottam a földről és idegesen
forgolódni kezdtem.
- GD te vagy az?! – kiabáltam a telefonba.
- Vesztettél. – nevetett.
- Várj! – kiáltottam a telefonba de letette.
Idegesen zsebre vágtam a telefonom majd szédelegve visszamentem a
táncterembe.
- Folytathatjátok. – szóltam fáradtan mikor beléptem.
- Kérsz egy kis vizet? – nyújtott felém Joon egy flakon vizet.
- Nem, köszi. – erőltettem mosolyt az arcomra mire Joon gyanakodva
majd letettem mellém a vizet.
- Azért ha meggondolnád magad… - mosolygott majd beállt a helyére.
Pár percig a vizet bámultam a földön majd egyre jobban éreztem,
hogy kezdek rosszul lenni. Ideges voltam GD miatt, hogy mit tervez már megint.
Ezek szerint megtudta, hogy elszóltam magam Thunder előtt…
Kudarcot vallottam és fizetnem kellett érte. Akkor még nem tudta, hogy közel
sem annyit mint amennyire számítottam…
Émelyegni kezdtem és forgott velem a világ. Éreztem, hogy nem lesz
ez így jó. Gyorsan kirohantam a mosdóba. Épphogy elértem a wc-t már hányni is
kezdtem. Fél órát időztem benn a mosdóba mire összeszedtem magam. Arcom fal
fehér volt mint egy vámpírnak és úgy éreztem magam mint aki a halálán van. Lassan
kinyitottam a mosdó ajtaját mire Mir-rel találtam szembe magam. Lassan
ránéztem, de ő csak kiábrándulva meredt vissza rám. Ahogy néztem őt kezdtem
megijedni, hogy miért néz így rám. Pár perccel később megszólalt. Hangja félig
csalódott félig rémült volt mégis határozottan beszélt.
- Terhes vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése