38.rész
Bizonyítás
*Abby szemszöge.*
- Újra. – kiabálta Seungho.
Fáradtan felsóhajtottam majd elmásztam a helyemre. Seungho elindította a zenét
és kezdetét vette az újabb megállás nélküli táncolás. Fáradt vagyok és
kimerült. Folyik, rólam a víz minden bajom van, de még itt vagyok és próbálom nem
feladni. Rátesz egy lapáttal Seungho bunkó viselkedése és Sam idétlen röhögése,
beszólogatásai. Nagyon unom, amit ez a csaj művel és már ha tehettem volna át
szabtam volna a kinézetét. Szerencsétlenségemre meg botlottam a saját lábamban
és orra estem. Elhasaltam és erőm nem volt felkelni onnan.
- Mekkora egy szerencsétlen vagy, hogy ezt sem tudom megcsinálni
rendesen. – mondta Seungho miközben kikapcsolta a zenét. Vérnyomásom kezdett az
egekbe szökni. Nem bírtam vissza tartani a bennem lévő dühöt.
- Tudod. – toltam fel magam majd nagy nehezen feltápászkodtam és
felé fordultam. – Jobb lenne, ha visszavennél magadból, mert kezdesz
idegesíteni. –indultam meg felé nagy léptekkel mire ő hátrálni kezdett. – Tudod, szívesebben lennék otthon és
pihennék ahelyett, hogy itt vagyok. – kezdem teljes erőből bökdösni a
mellkasát. – Miattatok csinálom csak is értettek.
- Senki sem kért, hogy állj be. –mondta flegmán. Meglöktem egy
kicsit mire leült a mögötte lévő székre.
- Rain. – mosolyogtam miközben lehajoltam hozzá, hogy szemébe
tudjak nézni. – Remélem ezzel mindent elmondtam. – mosolyogtam rá gúnyosan.
- Akkor sincs itt semmi keresnivalód. –szólalt meg a hátam mögül
egy nyávogó hang. Ökölbe szorított kézzel dühösen elfordultam. Sam ölbe tett
kézzel, egy fintorral a képén méregetett.
- Örülnék neki, ha nem szólnál bele a nagyok dolgába. – mondtam
flegmán. – És annak is, ha alapjáratra tennéd, magad vagy át szabom a képedet.
– mondtam neki gúnyosan egy hatalmas vigyorral kisérve.
- És mi van, ha nem? – kérdezte gonosz mosollyal a képén.
- Mondtam már átszabom a képe…
- Na, jól van elég volt. – csattant fel Seungho. Felállt, de
visszaültettem. Utoljára végig mértem az a pipiskedő barbie babát majd Seungho
felé fordultam.
- A koncertig bírt ki a jelen létemet utána eltűnök, és soha többé
nem látjuk majd egy mást. – mondtam neki komolyan. Ledöbbenve pislogott rám.
Fájt, hogy ilyet kellett mondanom neki, de azt hiszem így legalább egy kicsit
észhez tér.
- Mi?
- Táncoljunk. – fordultam a többiek felé és úgy csináltam mintha
nem is hallanám, hogy Seungho motyogott nekem valamit. Oda sétáltam a helyemre
majd vártam, hogy Seungho végre elindítsa zenét. Lassan kezdett visszatérni
belé az élet, ami az előbbi mondtatom miatt a sokk hatására eltűnt. Lassan
felállt kínosan mosolyogva majd elindította a zenét. Már csak azért is beakartam
bizonyítani, hogy itt a helyem. Mindent beleadva táncoltam teljesen lefárasztva
magam. Nem érdekelt Joon mennyire könyörög, hogy lassítsak. Azt akartam, hogy
lássak. Lássák, hogy nem feleslegesen vagyok itt. Ha kell, itt töltöm minden
időmet, de akkor is jobb leszek annál a szukánál. Kívülről szánalmasnak
tűnhetek, hogy olyas valakinek akarok bizonyítani, aki semmibe, vesz és olyas
valaki véleményével foglakozok, aki annyit sem érdemelne meg, hogy hozzá
szóljak. De ez egy lecke lesz. Lecke számomra, hogy mennyit bírok. Bírom-e a testi
és lelki terhelést a koncertig? Be tudom-e bizonyítani magamnak, hogy képes
vagyok rá? Befogom.
- Mára ennyi. – kapcsolta ki a zenét G.O. – Haza mehettek lányok. –
nézett végig rajtunk mosolyogva.
- Örülnék neki, ha haza mennél és nem maradnál itt. – ült le mellém
Joon.
- Nem kell értem aggódni. – vontam vállat. – Tudom, mit csinálok.
- Éppen eleget bizonyítottál azzal, hogy elvállaltad a munkát. –
mondta komolyan. Elfordultam, hogy jelezzem, hogy nem érdekel, mit mond.
Felsóhajtott majd felállt. – Menj haza. –jelentette ki miközben megfogta a
vállamat.
- Nem kell, aggódj értem. – néztem fel rá majd magamra erőltettem
egy halvány mosolyt. Joon reménytelennek titulált és inkább úgy volt nem
könyörög tovább nekem. Hibába mond bármit úgysem hallgattam volna rá. Időközben
a fiúk már összekészültek és indultak az énekpróbára. Már a lányok sem voltak a
teremben. Alig vártam, hogy a fiúk is kilépjenek az ajtón, de pechemre Seungho
távozott utoljára. Bűnbánó arccal lehajtott fejjel kullogott ki a teremből.
- Végre. – csattantam fel mikor becsukta maga után az ajtót. A zene
lejátszóhoz szaladtam majd gyorsan kapcsoltam valami zenét. Először csak
körbe-körbejártam a teremben majd táncolni kezdtem. Gyakoroltam pár akrobatikus
elemet is csak fejlesztés képpen, mert már elég rég nem foglalkoztam ilyennel.
Féltem, hogy már nem megy annyira, mint régen, de meglepődve tapasztaltam, hogy
ugyan olyan jól. Gyorsan telt az idő már lassan 2 órája itt vagyok a teremben
egyedül. Kihasználva, hogy egyedül vagyok szenvedtem látványosan egyet és
kidühöngtem magam. Életerőm fogyatkozóban volt. Teljesen lefárasztottam magam
már alig bírtam állni a lábamon. Tántorogtam ide-oda a teremben kábán.
- Te meg mit keresel még mindig itt? – kérdezte egy ismerős hang
lepetten.
- Mi? – nyögtem ki fáradtan miközben csigalassúsággal felé
fordultam.
- Neked otthon kéne lenned pihenni. – jelentette ki majd nagy
léptekkel meg indult felém.
- Nem vagyok fáradt. – mondtam kábán majd erőltettem magamra egy
mosolyt.
- Dehogy nem.
- Nem akarok haza menni. - kezdtem hisztizni miközben hátrálni
kezdtem.
- Pedig most haza viszlek. – kapott fel a vállára és meg indult
velem.
- Mir! – ütöttem a hátát. – Tegyél le! –sipákoltam kapálódzva.
- Nyugodj már meg úgy se engedlek el bármennyire is vergődsz.
- Szemét. –motyogtam.
Kocsihoz értünk Mir betuszkolt a kocsiba majd gyorsan ő is beszállt
nehogy véletlen meg tudjak szökni. Az ablakon kifelé kezdtem bámulni.
- Kérlek, ne szólj
Nicole-nak. – szólaltam meg hosszas csend után.
- Azt, hogy kimerültségig hajtottad magad? - Kérdezte Mir.
Felsóhajtottam majd bólintottam.
- Kérlek.
- Egy feltétellel nem fogok szólni neki. – mutatta fel mutató úját
miközben rám pillantott.
- Mi lenne az? – kérdeztem egy ásítás kíséretében.
- Ha nem csinálsz többet ilyet. – mondta komolyan. – Megígéred? Ha
nem tartod be Nicole-al gyűlik meg a bajod.
- Megígérem. – hunytam le szemem már alig bírtam éber maradni. Nyugtatott
a tudat, hogy Mir reményeim szerint nem szól Nicole-nak semmiről. Nem akarom,
hogy miattam kelljen idegeskednie elég neki a fiúk miatt is én csak púp lennék
a vállán. Jobb lesz így mindenkinek, hogy csak én és Mir tudunk róla…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése