Blue Night 29.rész - A sors majd eldönti

29.rész

A sors majd eldönti

*Nicole szemszöge*

El sem tudom mondani mekkora megkönnyebbülés volt ennek az egész műsornak a végére érni. Mintha újjászülettem volna. Abban biztos voltam, hogy nem akarom vissza nézni a bénázásom a tv-ben. A többiek viszont annál inkább meglepődtek mikor meglátták a műsort a tv-ben. Még így is, hogy ennyire igyekeztem jó pár dolgot félreértettek a „kedves tv nézők”. De már nem is érdekelt. Túl vagyok rajta és ez a lényeg. Thunder-nek viszont tartozom azért a mentőakcióért aminek először nem örültem.

Mindent megbeszéltem Yoseob-al, hogy miért kerültem és miért voltam olyan furcsa. Csak jót röhögött az egészen. Örültem, hogy újra minden olyan lett mint régen volt. A tudat, hogy bármikor megölelhettem és hozzábújhattam felemelő volt.

Amíg a Beast koncertekre járt, próbákra és fotózásokra sok időt töltöttem az MBLAQ-el. Valahogy sosem tudtam tőlük elszakadni hosszabb időre. Az összes taggal egyre jobban kijöttem, egyedül Seungho-t hanyagoltam ha tehettem. Viszont elég hamar belopta ő is magát a szívembe. Mindenki valamilyen úton módon elérte, hogy megszeressem őket. Mir az ügyetlen idióta, Joon a „férfinak mutatom magam közben pedig érzékeny vagyok”, G.O a perverz, Thunder a kis aranyos és Seungho, a legbolondobb leader akit eddig láttam. Az állandó nevetésével mégis csak valamennyire megkedveltem.

De még ez sem változtatott azon, hogy a legtöbb időt Mir-rel töltöttem. Amikor csak tudtam vele voltam. Azt hittem Joon a másik személy akivel még több időt töltök de végül rájöttem, hogy Thunder volt az. Észre se vettem mikor vele voltam pedig sokszor meg történt. Sosem gondoltam, hogy ilyen közel kerülök hozzá.

- Nagyon romantikus. – jegyeztem meg vigyorogva miközben Joon-t néztem ahogy Mir-t átöleli hátulról.

- Féltékeny vagy? – mosolygott rám Joon miközben fejét Mir hátának döntötte.

- Maximum rád, de Mir-re nem. – kacsintottam mire lefagyott a mosoly az arcáról és duzzogva odébb állt.

- Puding! – kiáltottam utána mire megfordult.

- Nem vagyok puding! Én egy kőkemény szikla vagyok! – háborodott fel, de ekkor G.O oda ment hozzá kacsaszájjal és dadogni kezdett neki valamit amit nem értettem. Joon elröhögte magát én meg csak kuncogva figyeltem a földön ülve.

Felálltam majd Mir-hez sétáltam aki szintén G.O-n röhögött.

- Nagyon ráértek a hülyeségekre. – böktem oldalba.

- Ez csak természetes. – mosolygott rám.

- Nem kéne többet gyakorolnotok meg minden? Mármint a próba ¾-ét elhülyéskeditek.

- Ne törődj ezzel. – fordult el.

- Holnap elmegyünk valahová? – markoltam bele a pólójába mire rám nézett én meg vigyorogva néztem vissza rá.

- Hova? – bökött felém a fejével.

- Bárhova.

- Jó akkor a régi szép idők emlékére elviszlek vacsorázni. – vigyorgott.

- Joon és Thunder is jön? – lepődtem meg.

- Kéne?

- Hm… - forgolódtam. – Csak a Mennydörgést vigyük, Puding maradjon. – vigyorogtam.

- Jól van. – lépett oda hozzám majd megölelt.

Miután elengedtük egymást belekaroltam Thunder-be aki lepetten nézett rám.

- Holnap ráérsz? – vigyorogtam elégedetten.

- Attól függ mire. – mosolygott.

- Holnap. Mir. Te. Én. Vacsora. – tagoltam.

- P-persze. – válaszolt pár perces gondolkozás után.

- Helyes. – adtam egy puszit az arcára majd vissza siettem Mir-hez. Mikor oda értem hozzá csücsöríteni kezdett.

- Én is. – motyogtam mire én képen tenyereltem és kiröhögtem.

- Majd ha kiérdemelted. – tettem csípőre a kezem.

- Szia. – ütögette meg valaki a vállam. Mosollyal az arcomon fordultam meg de utána az arcom elkomolyodott.

- Sz-szia. – dadogtam.

- Beszélhetnék veled négyszemközt?

- I-Igen – dadogtam majd egy pillanatra Mir-re néztem és követtem Dara-t aki a táncterem legnyugisabb pontjába vezetett. Hátát a falnak támasztotta, majd én is követtem a példáját.

- Jól kijössz velük. – nézegette a fiukat.

- Ki az aki nem? – mosolyogtam miközben én is a fiúkat néztem.

- Keményen dolgoznak azért, hogy minden elvárásnak megfeleljenek…

- Büszke lehetsz az öcsédre. – mosolyogtam rá.

- Szeretnék kérni valamit. – arca végig komoly volt. Már majdnem hogy ijesztő.

- Mi lenen az? – komolyodtam el én is.

- Szégyellem magam, hogy ilyet kell kérnem, de… szeretném, ha többet nem találkoznál az öcsémmel. – nézett rám semmit mondó arccal.

- Tessék? – pislogtam lepetten mert azt hittem rosszul hallok.

- Sőt az lenne a legjobb ha az egész bandát elfelejtenéd. – nézett újra a fiúkra. – Nem veszik komolyan azt ami a kötelességük. Elvonod a figyelmüket és nem hagyod, hogy azt tegyék ami a dolguk. Akárcsak a barátnőd.

- Na őt hagyd ki ebből. – emeltem fel a hangom mire lepetten felém fordult.

- Nem értem mi bajod van azzal, hogy Abby és Seungho jóba vannak. – idegesen forgolódtam és a szavakat kerestem. – Ha velem van bajod azt mondd, de Abby-t és Seungho-t hagyd ki ebből.

- Nem veled van bajom. – folytatta nyugodtan. – Csak, szeretném, ha azt tennék amit tenniük kell és nem egy lánnyal hülyéskednék el az időt.

- De-

- Barátod van nem? Akkor miért nem inkább vele foglalkozol? Csak Thunder-t hagyd békén. Ennyit kérek.

- T-Te most elakarsz tiltani az öcsédtől? – pislogtam rá.

- Csak megkérlek, hogy hagyd békén. Sajnálom, úgy érzem ezt kell tennem, hogy megvédjem őt.

- Ezt úgy mondtad mintha bántanám. – emeltem fel a hangom felháborodva.

- Azt hiszem elég jól ismerem őt, hogy ilyesmit észre vegyek anélkül, hogy kimondaná.

- Miről beszélsz? – fogtam a fejem.

- Ha egy kicsit is számít neked felejtsd el. Kérlek.

- Mi-

- Rég láttalak. – ment oda Thunder Dara-hoz mire Dara elmosolyodott és megölelte.

- Igen. – mosolygott rá Dara. – Remélem minden rendben van.

- Miért ne lenne? – vigyorgott Thunder.

Dara tényleg nagyon aggódik Thunder miatt. Egy percig se merem kétségbe vonni azt, hogy ő jobban ismeri Thunder-t nálam.

- Mindjárt jövök. – simogatta meg Dara Thunder karját majd egy pillanatra rám nézett és kiment a teremből.

- T-Thunder… - dadogtam.

- Hm? – fordult felém.

- A-Azthiszem a holnapi vacsorát el kell halasszuk. – vigyorogtam kínosan.

- Miért? – lepődött meg.

- K-Közbe jött valami. – magyarázkodtam.

- Értem… Pedig szívesen elmentem volna. – mosolygott.

- Én is. – kaptam fel a fejem.

- Akkor ma este ráérsz?

- Ige…. Nem. Sajnálom. – szomorkodtam.

- Akkor majd bepótoljuk. – tette egy pillanatra a kezét az arcomra majd elment.

Tényleg ez volt az utolsó alkalom, hogy láthattalak? Nem akartam elengedni. Sem őt sem a többieket. De mikor megláttam Dara aggódó arcát kénytelen voltam így tenni. Vigasztalhatatlanul szomorú voltam de úgy voltam vele, hogy ha találkoznunk kell akkor úgyis találkozni fogunk a sors által. Legyen az Mir, Joon, G.O Seungho vagy Thunder…