Blue Night 27.rész - Az utolsó nap

27.rész

Az utolsó nap

*Nicole szemszöge*

Utolsó nap. Megfogadtam, hogy ha éjfélt üt az óra pezsgőt nyitok és megünnepelem magam. Boldogan ballagtam le a nappaliba és vigyorogtam. Egyszer csak megszólalt a csengő. Megdöbbenve a többiekre néztem.

- Vártok valakit? – néztem rájuk.

- Hyunseung. – fogta rövidre Doojoon.

- Jaaa. – könnyebbültem meg és vigyorogva emeltem fel a hangom. Aztán mikor kis topogás hangjára lettem figyelmes kiesett a kanál a kezemből és belül 5-ször felrobbantam. Gondolhattam volna, hogy Hyuna lesz az…

- Nem mosom el. – nézett rám duzzogva Gikwang.

- Mi? – kérdeztem vissza lepetten.

- Semmi. – intett le.

Vállat vontam majd lehajoltam a kanálért. Kimentem a nappaliba és ott találkozott a tekintetem Hyuna-val amint kézen fogva kísérte be Hyunseung. A számat húzva néztem vissza rá majd ölbe tettem a kezeim. Szégyenlősen lehajtotta a fejét. Biztos vagyok benne, hogy azért imádkozott, hogy ne mondjak semmit Hyunseung-nak.

- Chh… - grimaszoltam majd elindultam Hyuna felé. – Remélem nem felejtettél el semmit. – álltam meg mellette. – Mert én nem. – néztem rá majd felmentem a lépcsőn. Bekopogtam Abby-hez majd benyitottam és duzzogva sétáltam oda elé. 

Amit mondani akartam az az volt, hogy : „Megint itt ez a k*rva. „

Amit pedig igazából mondtam:

- Vendégünk van. – döntöttem a fejem a vállamra és vigyorogtam.

- Ohh… - gondolkodott el Abby. – Hyuna?

- Az. – vigyorogtam még mindig.

- Nem mondod el Hyunseung-nak. Hogy Hyuna és Le-

- Fogd már be! – ragadtam meg az egyik párnát majd nyomtam a képébe.

Az ajtó felé fordultam majd egy nagy sóhajt követve elindultam felé.

- Megyek is. Nem akarok lemaradni semmiről. – intettem neki majd kimentem.

Fáradtan a falnak dőltem és sóhajtoztam. Tudtam, hogy minél előbb vissza kéne mennem, hogy figyeljek rájuk de nem volt hozzá erőm. 7 nap óta ez az első alkalom, hogy pár percre egyedül hagyom őket. Csak nem lesz baj.

- Mit csinálsz itt egyedül? – szólt oda nekem a folyosó másik végéről Yoseob.

- Keresem a lelki békém. – adtam egyszerű választ.

- Akkor miért nem hozzám jöttél?

- Heheh.. – röhögtem kínosan. – Nem… tudom… - erre tényleg nem tudtam mit válaszolni.

- Miért kerülsz?

- Ahj… - kaptam az arcomhoz egy fáradt sóhajjal. – Uram miért csinálod ezt velem? – motyogtam keservesen.

- Én nem kerüllek. De most, ha nem baj mennék. – indult meg gyors léptekkel felé majd miután elmentem mellette utánam kiáltott.

- Szeretsz még egyáltalán?

Hirtelen megtorpantam, behúztam a nyakam és becsuktam a szemem. Mintha villám csapott volna belém. Kétségbeesetten pislogtam és remegett a szám. Ha most azt mondom, hogy igen, minden kiderül, ha úgy teszek mint aki nem tud erről semmit, lehet elveszítem őt.

- Persze, hogy szeretlek te idióta… - motyogtam az orrom alatt kétségbeesetten miközben a kezemmel a szám előtt babráltam.

- Yoseob. – fordultam felé hirtelen. – Ha ez egy párhuzamos univerzum lenne akkor azt mondanám, hogy talán és ha ez egy elektorsztatikailag  semleges világ lenne akkor azt mondanám igen, de mivel ez szőnyeg, szomjas vagyok. – mutattam a padlóra és mosolyogtam majd gyorsan lesiettem a lépcsőn még a pici agya feldolgozza az új információkat.

- De ez parketta! – kiáltott utánam Yoseob értetlenül mikor már leértem a lépcsőn.

Mikor meghallottam őt a földre rogytam és a fejemhez kaptam.

- És tényleg… - sírtam kínomba. Kiröhögtem magam,  majd felálltam és bementem a nappaliba ahol Hyuna és Hyunseung állt egymással szembe. Hyunseung kiábrándult arcot vágott Hyuna lehajtott fejjel állt előtte a többiek pedig ledöbbenve néma kussban figyelték őket.

- H-Hogy mit mondtál? – dadogott Hyunseung.

- Sajnálom. – pityergett Hyuna.

- Úristen… - kaptam a fejemhez és kerekedtek ki a szemeim. – Idióta!! – kiáltottam oda Hyuna-nak mire mindenki rám nézett. – Mit mondtál neki?! – téptem a hajam.

- T-Tényleg m-megcsaltad? – nyelt nagyokat Gikwang és nézte Hyuna-t. Hyuna csak bólintott egyet.

- K-Kivel? – kérdezte Gikwang Hyunseung helyett. Szegény a sokk miatt teljesen leblokkolt.

- Ki ne mondd! – mutattam Hyuna-ra, de annak ellenére, hogy hallotta mit mondok láttam, hogy szólásra nyitja a száját. – Süket vagy?! – háborodtam fel.

- Le-

- Én elköltözöm! – kiáltottam jó hangosan mire mindenki rám meredt.

- H-Hova? – akadt ki Dongwoon.

- És miért? – kérdezte Junhyung.

- É-Én … izé… Hyuna menj el! – ragadtam meg a karját majd elkezdtem az ajtó felé ráncigálni de ő ellenkezett.

- Hyunseung! – kiabált utána.

- Fogd be! – szóltam rá de nem figyelt.

- Szeretném ha tudnád ki volt az! – kiabált miközben vonszoltam őt magam után az ajtó felé.

- Nem,nem szeretnéd! – kiáltottam rá.

- Akivel megcsaltalak a-

- Menj már haza te Isten csapása! – löktem ki az ajtón majd bezártam és az ajtónak dőltem. Nagyot sóhajtottam majd próbáltam megnyugodni. Hyunseng még mindig bambulta a semmit amitől nagyon megijedtem.

- Hyunseung… - szólítottam meg mire hirtelen felém kapta a tekintetét.

- Te tudod igaz?

- Mi…? – kérdeztem vissza ráncolt szemöldökkel mint aki a sírás szélén van.

- Ki volt az?! – emelte fel a hangját.

Nem mondtam semmit csak pár perces gondolkozás után megiramodtam és felszaladtam a lépcsőn. Ahogy szaladtam fel a lépcsőn megláttam Yoseob-ot aki még mindig ott áll ahol hagytam és a fejét vakargatta. Megragadtam a kezét és húztam magam után miközben szaladtam. Beráncigáltam a szobámba majd bevágtam az ajtót és leültem a földre.

- Mi történt? – lihegett Yoseob.

- Holnap… - kapkodtam a levegő után. – Rex mutat majd neked valamit. – mosolyogtam rá, de láttam rajta, hogy nem érti miről beszélek. Végül mégis elmosolyodott. Nem mondhattam azt neki, hogy holnap beszélünk, vagy holnap menjük el ide vagy oda. Ez egy kódolt üzenet volt tőlem, hogy tudja, nem azért kerültem mostanában mert bármi változott volna az érzéseimmel kapcsolatban.