Blue Night 26.rész - A hercegnő és a Puding

26.rész

A hercegnő és a Puding

*Nicole szemszöge*

A tegnapi kis incidenst követő napon Abby, Tiffany és Én egyedül maradtunk otthon mert a fiuknak fellépésük volt. Kihasználtam ezt az időt egy kis pihenésre. Már csak pár napot kéne túlélnem és akkor megtapsolhatom magam.

Az ágyon heverésztem mikor mellettem a telefonom csörögni kezdett. Fáradtan érte nyúltam majd a fülemhez emeltem.

- Ki vagy és mit akarsz? – szóltam bele unottan a plafont bámulva.

- Nicole nem megyünk el valahova? – szólt bele a telefonba Abby.

Gyorsan felültem az ágyon.

- He, lusta vagy átjönni a szomszéd szobába?! – ordítottam a telefonba.

- Menjüüüünk. – kérlelt Abby.

- Hova akarsz te ennyire menni? – álltam fel az ágyamról majd kinyitottam a szobám ajtaját és Abby-vel találtam szembe magam. Meglepettségembe hátrább léptem és kikerekedett szemekkel meredtem rá ahogy hatalmas vigyorral az arcán a telefonjával a fülénél néz vissza rám.

- Ezt azért mondom, mert szeretlek. – mosolyogtam rá majd kinyomtam a telefont. – Menj orvoshoz!! – üvöltöttem a képébe mire kicsit meglepődött de utána vigyorgott tovább mintha mi sem történt volna. Én meg csak mint egy veszett gorilla lihegtem a képébe.

- Menjünk. – vigyorgott.

- A napi szókincsed csak ebből az egy szóból áll?

- Olyan mint aki be van szívva. – jött oda hozzánk Tiffany.

- Megártott neki a sok levegő. – húztam a számat miközben végig mértem Abby-t.

Olyannak láttam mint egy pitiző kiskutyát.

- És hova akarsz menni. – adtam fel és sóhajtottam egy nagyot miközben a falakat nézegettem.

- Az MBL-

- Ó, hát akkor menjünk. – fogtam be gyorsan a száját és kezdtem el kínosan röhögni.

- Azt hiszem lemaradtam. – vakargatta a fejét Tiffany.

- Csak készülődj aztán menjünk. – böktem felé a fejemmel miközben még mindig Abby szája előtt tartottam a kezem.

Egy órával később már az utcákat jártuk. Nagyon idegesített, hogy miért kapta el ennyire Abby-t a „menjünk az MBLAQ-hez” láz és nem bírtam sokáig szó nélkül.

- Miért akarsz elmenni hozzájuk? – tettem fel a kérdést az előttem boldogan sétáló Abby-nek.

- Rég láttuk őket. – fordult vissza miközben ment és mosolygott.

- Tegnap. – javítottam ki miközben enyhén oldalra döntöttem a fejem.

- Tök mindegy. – intett le egy vigyorral a képén.

- Ennyire szereted Seungho-t? – nézett rá Tiffany a mellette sétáló Abby-re aki hirtelen megállt én meg neki mentem. Szerencsére az ütközést az orommal tompítottam. Megráztam a fejem majd figyeltem Abby-t, hogy mit válaszol.

- Igen. – mondta pár perces gondolkozás után. – Tudom, hogy nem ezt akartátok hallani. – nézett hol rám hol Tiffany-ra mosolyogva.

- Én örülök. – ölelte meg Tiffany Abby-t.

- Én meg fázok. – mentem el mellettük. – Siessünk. – mondtam miközben gyors léptekkel haladtam előttük.

Ha őszinte akarok lenni azt kell mondjam, hogy különösebben nincs bajom Seungho-val. Kedvelem Seungho-t, elviselem. Itt nem Seungho a baj hanem Seungho és Abby. Ezt még mindig nem tudtam elfogadni, hogy őket akár egy párként emlegessem. Tudom, hogy ez fájna Abby-nek ha megmondanám neki ezért nem mondok ilyenkor semmit, viszont mosolyt sem tudok erőltetni az arcomra egy „ Minden rendben” felirattal a homlokomon.

Mikor elértük a célunk a kaput nyitva találtuk. Furcsán egymásra is néztünk de nem tulajdonítottunk neki nagyobb figyelmet. Bementünk majd pár percet álltunk az ajtó előtt.

- Akárhányszor voltam itt, ilyen csend még nem volt. – nézett rám Abby elképedve.

Kopogni kezdtem az ajtón de nem nyitott senki ajtót.

- Nincsenek itthon. – állapította meg Tiffany.

Lassan felé fordultam szúrós szemekkel majd elmosolyodtam.

- Ne b*ssz fel, komolyan? – játszottam a meglepetett.

Hirtelen furcsa hangok csapták meg a fülem. Gyorsan Abby-re és Tiffany-ra néztem akik szintén megilletődve meredtek egymásra amiből arra következtettem, hogy ők is hallják amit én. Ahogy egyre jobban elkezdtem figyelni annál biztosabb lettem benne, hogy ezek a hangok pornó filmbe illőek.

- Erre. – intett nekünk Abby majd a falhoz lapulva elindult. Csak egy gyors szemkontaktust váltottam Tiffany-val akinek szintén olyan lepett feje volt mint nekem. Elindult Abby után, aki úgy tűnt jó fele megy mert a hangokat egyre jobban lehet hallani.

Végül egy ablak alá értünk ahonnan tisztán lehetett hallani mindent. Az ablak alatt guggoltunk és hallgatóztunk. Abby a kezét harapdálta, hogy valahogy kibírja azt a minek fültanúja, Tiffany már a sírás határán volt én meg a hajamat téptem.

Egyszer csak Tiffany bökdösni kezdett mire én is meg Abby is ránéztünk. Az ablakra kezdett mutogatni. Vagyis nézzünk be. Abby-vel mindketten bólintottunk egyet majd a fal felé fordultunk. Lassan elindultunk felfelé. Először csak a szoba falait láttam majd ahogy egyre feljebb emelkedtem a többiekkel együtt megláttam a lényeget. A pofám leszakadt ahogy a 2 barátnőmnek is.

- E-Ez az. – nyögdécselt hercegnőnk Joon-on.

A fejemhez kaptam és visszakúsztam közbe pedig a szám végig tátva volt. Nem sokkal később ABby és Tiffany is csatlakozott hozzám ugyanolyan arckifejezéssel.

- Ez. – emeltem fel a mutató ujjam. – Mondtam, hogy egy ribanc! – suttogtam dühösen.

- Joon… - sírt Abby. – Azt hittem jobb ízlésed van.

- Én bemegyek. – álltam fel és indultam tovább a fal mentén.

- Te is be akarsz szállni? – jött utánam Tiffany.

- Mi? Nem! – fordultam felé.

Mikor végre megtaláltam a nappali ablakát amint most is ahogy általában nyitva hagytak összetettem a két kezem, hogy ezek ilyen idióták.

- Tarts bakot! – hadonásztam a kezemmel Tiffany-nak.

- És velünk mi lesz? – tette csípőre a kezét Tiffany.

- Ha bejutottam kiadok egy széket. Nektek sokkal könnyebb lesz bejönni. – tártam szét a karjaim.

- Jó. – sóhajtott Tiffany majd bakot tartott.

Mikor végre felküzdöttem az egyik lábam az ablak párkányra Tiffany hirtelen felállt meglökve a másik lábammat, ezáltal a lendület túlságosan is bevitt a házba. Felnyalva a fél nappalit kiterülve mint egy döglött béka landoltam az MBLAQ rezidencia nappalijába.

- Ahjj… - nyögdécseltem miközben próbáltam magam felvakarni. Kiadtam Abby-éknek egy széket majd ráálltak és lazán, kényelmesen bejutottak a házba. Nem úgy mint én.

- Most balhét csinálok. – kezdtem el tördelni az ujjaim és döntöttem jobbra ballra a fejem.

- Őőő… - kezdte Abby de mire bejezhette volna már messze jártam.

Nagy határozott léptekkel tartottam Joon szobája felé. Olyan voltam mint egy bulldózer. Vittem mindent ami az utamba került. Feltéptem az ajtót és beléptem. 2 másodpercet alatt 20 féleképpen nyírtam ki azt a szukát a fejembe.

- Hyuna, te nem ribanc vagy, csak egy sűrűn baszott hercegnő! – mutattam rá és kiabáltam mikor  benyitottam.

Mindketten lepetten meredtek rám. Hyuna gyorsan leszállt Joon-ról majd eltakarta magát a takaróval.

- Mi a gyapjú herét keresel itt?!

- É-én-

- Nem volt más férfinak látszó puding amin ugrálhatsz?!!?! Hyunseung csak dísznek van neked?! – ordibáltam.

- Hyunseung… - gondolkodott el Hyuna pár perc után és elszégyellve magát hajtotta le a fejét.

- Puding?! – kérdezett vissza Joon felháborodva.

- Yoghurt most ne beszélj! – fordultam felé majd újra Hyuna-ra néztem.

- Kérlek ne mondd el neki. – nézett fel rám Hyuna könnyes szemekkel.

Oda trappoltam az ágyhoz majd megragadtam az egyik párnát és Hyuna-hoz vágtam.

- Ne, hogy azt hidd, hogy megérdemled, hogy ennyire megkönnyítsem a dolgod! – ordítottam rá. – Majd elmondod te!

Pár perces néma csönd következett. Csípőre tettem a kezem és idegesen sóhajtoztam míg Abby meg Tiffany próbáltak komolyak maradni.

- Nem gondolod, hogy menned kéne? – szólt oda Abby Hyuna-nak.

- D-de. – motyogta majd felkapta a ruháit és bement a fürdőbe. Miután felöltözött el is hagyta a házat.

- Neked az agyad helyén is rizs van?! – kiáltott oda Tiffany Joon-nak.

Joon csak szégyenlősen hajtotta le a fejét. Odaléptem az asztalához és kotorászni kezdtem míg végre nem találtam egy ollót. Felemeltem majd Joon felé fordultam vele.

- És amúgy élvezted? – mosolyogtam rá.

- Mi? – nézett rám bambám.

- Jó volt? – ismételtem meg magam.

- I-Igen. – mosolyodott el szégyenlősen.

- Remek. – vigyorogtam. – Mert ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyen örömbe volt részed. – üvöltöttem el a végét majd az ollóval a kezembe neki rontottam Joon-nak aki rémültem kapálózott.

- M-Mit akarsz azzal az ollóval? – húzódott el Joon az ágy legtávolabbi pontjába miközben kinyújtotta felém a kezét, hogy távol tartson magától.

- Mégis mit gondolsz?! – fújtattam dühösen mint egy ló. – Levágom a töködet! – ordítottam majd nagy lendülettel elindultam felé de Abby és Tiffany elkaptak és vissza rántottak.

- Nyugodj meg. Lélegezz mélyeket. Tedd le az ollót. – sorolta Abby szép lassan, hogy még én is fel tudjam fogni. Óvatosan ki vette az olló a kezemből majd ki rohant vele a szobából.

- Ezért még kiheréllek Lee Changsun! – ordítottam oda neki.

- S-Sajnálom. – mentegetőzött.

- Rizzsel tömött elmaradott idióta hormon túltengéses etióp majom! – mérgelődtem majd kiviharzottam a szobából és nem messze az ajtótól megálltam.

- Hé Joon. – hallottam ahogy oda szól Tiffany Joon-nak.

- Megmentettük a kisagyad. Ezért tartozol.

- Ch… - nevettem el magam ölbe tett kézzel miközben a lábammal idegesen doboltam.

Már akkor elhatároztam, hogy én nem mondok Hyunseung-nak semmit. És ha Hyuna se fog akkor  valaki át lesz operálva általam.