Blue Night 13.rész - Ugyanúgy

13.rész

Ugyanúgy

*Nicole szemszöge*

- Sose fogunk innen kijutni. – jelentettem ki miközben a széken ültem Tiffany pedig az ablakban állt és fogta a fejét.

- A francba. – mérgelődött. – Még mindig pocsékul vagyok attól a szutyoktól amit GD beadott. – fogta a fejét.

- Nem tudod mit adott be? – fordultam felé.

- De biztos megmondta, hogy mit ad be nem?! – fordult felém Tiffany mérgesen.

- Ki tudja… - vontam meg a vállam.

Tiffany nagyon a szökésen gondolkodott. Mindenáron ki akart jutni nekem meg olyan mindegy alapú volt az egész. Egyedül kellett volna abba a szobába bezárva legyek, mint Yoseob. Tiffany-nak nem kellett volna ebbe belekeveredni. Mondjuk ő GD volt barátnője szóval így is úgy is valamilyen szinten köze van a dolgokhoz.

- Ma este elmegyünk innen. – támasztotta a párkányt Tiffany az ablakba és bámult kifelé.

- És mégis hogy? – dőltem hátra a széken.

- Nem is… csak te mész el. – fordult felém ölbe tett kézzel.

- Parancsolsz? – pislogtam rá röhögve.

- Lefoglalom GD-t te pedig szökj el. Ott az autó menj el és majd visszajössz valakivel értem! – magyarázott.

- Miért nem te mész el?

- Mert te nem tudod lefoglalni GD-t.

- Rendben. – álltam fel a székről.

Az ajtó mögé álltunk és ott vártunk. Falnak dőlve idegesen hallgattuk egymás lélegzését és vártuk, hogy GD mikor nyit be.

- Ez nem fog sikerülni. – fordultam felé unottan, de ő egyből lepisszegett, mire durcásan bámultam újra magam elé.

Órákig álltunk hátunkat a falnak döntve mikor az ajtó zárja hirtelen kattant egyet. Mindketten összerezzentünk az ijedtségtől. A sötétség mindent ijesztőbbé varázsolt, mint amilyennek mi elképzeltük az egészet nappal. Az ajtó lassan nyikorogva kinyílt mi meg az ajtó mögül vártuk, hogy GD felbukkan. Esti fuvallat süvített végig a szobán baljós hangulatot adva az estének.

Épphogy GD arca felbukkant az ajtó mögül Tiffany kiugrott az ajtó mögül arrébb lökte majd pofon ütötte.

- Menj már! – kiáltott Tiffany miközben próbálta GD-t visszafogni. Kirohantam az ajtón és mikor már a lépcsőn szaladtam lefelé nagy csattanást hallottam. Egy pillanatra visszafordultam majd szaladtam tovább. Mikor leértem a nappaliba az asztalon megláttam a telefonjainkat. Sietve mentem feléjük, hogy elvegyem őket és meglépjek, de amint hozzájuk akartam érni valaki megfogta a karom majd maga elé fordított és pofon vágott. Hátrébb léptem és a fájó arcomhoz kaptam. Mikor felnéztem Fifi állt előttem mérgesen és GD rohant le a lépcsőn. Megfogta a csuklóm majd visszarángatott a lépcsőn miközben én az arcomat fogtam. Nem is tudtam mi fájt jobban, a csuklóm a szorításától vagy az arcom Fifi ütésétől. Miközben mentünk a lépcsőn láttam, hogy a szobának az ajtaja nyitva van és Tiffany a földön térdel és próbálja összeszedni magát.

- Tiffany! – kiáltott oda neki mire felkapta a fejét. Mikor felértünk GD elindult velem a szomszéd szobába mire Tiffany kirohant a szobából és elkezdte GD-t rángatni.

- Ne csináld ezt! – kérlelte Tiffany GD-t. – Legalább őt hagyd békén! – rángatta a pólóját de GD nem is figyelt rá. Hirtelen Fifi hátra fogta a kezeim GD meg Belökte Tiffany-t a szobába és rá zárta az ajtót, majd bevittek a szomszédos szobába. Fifi a szoba közepén lefogott GD pedig a fiókokba kotorászott. 5 perces keresgélés után egy tű villant meg a kezébe mitől rémültem próbáltam kiszabadulni Fifi szorításából.

- Az mi? – kérdeztem GD-t de nem válaszolt. Fifi elengedte az egyik kezem de GD egyből megfogta míg Fifi egy kést fogott a torkomhoz, hogy ne mozgolódjak. A bal kezem kinyújtva kellett tartanom magam előtt, hogy GD beleszúrhassa a tűt.

- Nem akarom… - mondogattam magamnak közbe pedig elfordítottam a fejem, hogy ne lássam, ahogy belém szúrja a tűt. Ahogy a hideg tű a bőrömhöz ért végig futott a hideg a hátamon. Nagyon rossz érzés töltött el.

- Milyen érzés? – súgta a fülembe Fifi.

- Borzalmas… - mondtam, mikor már a beszélés is nehezemre esett.

- 1 hét után te is sírva kiáltanád a nevét, ahogy ő tette. – suttogta Fifi.

Felé kaptam a tekintetem ő meg csak kárörvendően mosolygott vissza rám.

- Hogy mi van? – nyögtem ki végül csiga lassúsággal. Éreztem, ahogy száll ki belőlem a lélek és, hogy elhagy az erőm. Fifi lassan elengedett én meg legyengülve a földre rogytam. Letérdeltem és az egyik kezemmel a fejemet fogtam a másikkal pedig oldalra dőlve a földet támasztottam. Nehezen kaptam levegőt és fájt a mellkasom. GD megfogta a karom majd felrángatott a földről és kivonszolt a szobából. Kinyitotta a másik szoba ajtaját majd nagy lendülettel hátra vágva, engem meg belökött. Erőtlenül a földre estem GD pedig visszazárta az ajtót. Tiffany oda sietett hozzám és próbált felsegíteni a földről, amiből az lett, hogy valahogy kikúsztam a falig és neki dőlve ültünk egymás mellett. Tiffany próbált megnyugtatni, hisz ő már keresztül ment ezen tudta milyen fájdalmas. Mikor először a falnál ülve ránéztem vettem észre az arcán egy nagy piros foltot. Csak is az a lehetőség jutott eszembe, hogy mikor próbáltam megszökni és hallottam azt a csattanást, az GD volt amint megütötte őt.  Aztán eszembe jutott, hogy ha ugyanazt kaptam, mint Tiffany akkor én is meg fogok bolondulni. Hallucinálni fogok, mint ő ki tudja mit. Ha megjelenik előttem Yoseob vagy más nem fogok meglepődni…

- Tiffany… - fordítottam lassan felé a fejem. – Vigyél oda a székhez. – mosolyogtam rá mire ő csak értetlenül pislogott rám.

- És mi lenne, ha a széket hoznám ide? – mutatott a székre.

- Nem. – röhögtem fáradtan.

Tiffany felállt majd felsegített. Odasegített a székhez én meg leültem majd a földön heverő kötélre néztem, amit eldobtam ijedtembe az első nap.

- Vedd azt fel. – mutattam a kötélre. Tiffany csak kikerekedett szemekkel lehajolt a kötélért majd odanyújtotta nekem.

- Kötözz meg. – mosolyogtam rá.

- Minek? – csapta homlokon magát.

- Légyszi. Csak csináld. – tettem hátra a kezeim.

Tiffany csak sóhajtott egyet majd mögém került és elkezdte kikötözni a kezeim.

- Szorosabbra. – szóltam oda neki.

- Idióta vagy. – mondta mérgelődve Tiffany majd jó erőset szorított a kötélen.

Azt, hogy ezt miért tettem csak én érthetem meg és senki más. Ők nem tudják milyen érzés itt lennem ebbe a szobába és az, hogy ugyanazokon kellett keresztül menjek, mint Yoseob. Ha már így alakult, úgy akartam átélni mindent, ahogy ő. Pontosan ugyanúgy…