24.rész
El kell, hogy engedjelek..
*Abby szemszöge*
- Rex! – kiáltottam el magam miközben a kert felé tartottam ahol
reményeim szerint Rex tartózkodott. Lassan sétáltam a kertben mikor megláttam
Rex-et az egyik fa alatt és a kedvenc játékát rágcsálta.
- Rex. – szólítottam meg újra mosolyogva majd leguggoltam. Rám
nézett majd gyorsan felugorott és már szaladt is felém. Pillanatok törtrésze
alatt termet ott előttem majd leterített és az arcomtól pár centire liheget. –
Nicole-al miért nem csinálsz ilyeneket? – kérdeztem tőle miközben szúrós
szemekkel néztem, de ő egy tapodtat sem mozdult ugyan úgy lihegett az arcomba.
Halk kuncogást halottam. – Ne nevess, inkább segíts. - utasítottam.
- Rex. – szólt neki Gikwang. Rex oda szaladt Gikwang-hoz én pedig
feltápászkodtam a földről és leporoltam magamról a koszt. Gikwang közben Rex-re
tette a nyakörvet és várt, hogy elindulhassunk. Oda trappoltam Gikwang-hoz és
Rex-hez.
- Köszönöm Rex ez kedves volt tőled. – guggoltam le Rex-hez aki válaszképp
végig nyalta az arcomat. Fintorogva fel álltam majd meg töröltem az arcomat. –
Inkább menjünk. – mondtam Rex-nek miközben ki kaptam Gikwang kezéből a pórázt.
Elindultunk a parkba. Egy percig sem volt nyugtom Rex-től mindig futott valaki
után engem meg maga után ráncigálva. Persze Gikwang ezen jót mulatott, de én
nem annyira élveztem. Nem értem mi ütött ebbe, kutyába sose csinált ilyet velem
vagy is ennyire még nem futatott még meg.
Lassan már a tízedik kört futottam Rex-el a park körül mikor végre
megállt. Leült, én pedig levegő után kapkodva próbáltam össze szedni magam.
Térdemen támaszkodtam és próbáltam végre egyenletesen levegőt venni. Szívem
majd kiugrott a helyéről.
- Sok volt ez nekem. –motyogtam.. Valaki oda jött hozzám és finoman
kihámozta a kezemből a pórázt.
- Gyere, most már üljünk, le azt hiszem Rex már elfáradt. – mondta
Gikwang hangjából ítélve mosolygott.
- A-Azt hiszem, én nem tudok meg mozdulni. – mondtam hatalmas
nyögések közepette. Gikwang felnevetett majd meg fogta kezem és finoman húzni
kezdem maga után az egyik közeli padhoz. Leültet majd ki kötötte Rex-et a
padnak a lábához, amiért kicsit furcsán néztem rá.
- Most mit nézel így, ha nem kötöm ki, akkor futhatsz még pár kört,
ha gondolod. – pislogott rám lepetten.
- Na, azt már nem. – mondtam. Gikwang felnevetett, de nekem csak
mosolyogni volt erőm. Lefárasztott Rex röpke percek alatt. Kezdtem kicsit végre
megnyugodni szívem sem vert olyan hevesen már és levegőt is rendesen vettem.
Bámultam ki a fejemből néztem a parkban sétáló embereket. Gikwang Rex-et
simogatta majd ő is nézelődni kezdet. Kicsit kínosan éreztem magam, hiszen a
volt barátommal vagyok itt és fogalmam sincs, mit mondjak neki. Ilyenkor ki
fogyok a szavakból és teljesen meg kukulok.
- Hiányzol. –suttogta Gikwang.
- Kérlek Gikwang. – szóltam rá finoman.
- Semmi sem változott egy picit sem?- fordult felém. Tekintetünk
össze akadt. Fájdalmat, keserűséget olvastam ki belőle szemeiből.
- Sajnálom. –hajtottam le a
fejem. Nagyot nyeltem, hogy a torkomban lévő gombóc eltűnjön. Sajnálom, hogy
ezt kellett tennem vele. – Azt hiszem, te sokkal jobb lányt érdemelsz nálam.
- Nálad soha életemben nem fogok jobbat találni. – hangjából
érződött a csalódottság. Felsóhajtottam. Nem tudtam mit mondani.
- Gikwang. –ennyi telet tőlem, szavak helyet magyarázkodás helyet
csak ennyit tudtam ki nyögni. Sírni volt kedvem nem akartam őt így látni. Bár
mit is vártam én tettem ezt vele. Az én hibám, hogy most így látom őt, de mit
tehetnék, ha az érzéseim már nem olyanok, mint régen voltak iránta?! Szeretem,
de már nem úgy, mint az előtt. Annyira sajnálom.
- Emlékszel még az együtt töltőt percekre a nevetésekre, a csókokra
és hosszú ölelésekre? – nevetett fel halványan. Egyre jobban éreztem a
torkomban a gombóc egyre nagyobb lesz.
- Igen. – nyögtem ki halkan.
- Minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött.
Soha nem felejtem el egyetlen percét sem. - csuklott el a hangja. Nem nézett
rám, de tudtam szemei könnyesek. Bűn tudatott akar ébreszteni bennem? Sikerült!
- Az, hogy nem vagyunk már
együtt, nem azt jelenti, hogy nem szeretlek. – néztem rá és reménykedtem benne,
hogy ő a szemembe nézz. Egy pillanatig habozott majd felém fordult és a
szemembe nézett. Halványan elmosolyodott.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy végleg elengedjelek. – simogatta
meg az arcomat. Érintésétől még mindig kiráz a hideg még mindig olyan gyengéd,
mint régen. Lehunytam a szemem, de mikor kinyitottam a szemem Gikwang már
előttem állt. – Azt hiszem, ideje lenne, vissza menünk majd én viszem Rex-et.
–mondta miközben kioldozta Rex pórázát. Rex már indult is volna de Gikwang
vissza tudta fogni így szépen nyugodtan tudtunk sétálni. Persze nálam nem
tudott volna ilyen nyugodtan sétálni. Kellemetlenül éreztem magam miközben
sétáltunk vissza Gikwang-al.
- Gikwang. –torpantam meg hirtelen. Ő is meg álltam majd lepetten
felém fordult. – Bármit is hozz a sors akkor is szeretni foglak, mint egy
barátot. Tudom nem ezt akartad hallani, de ne hidd, azt kérlek, hogy nem
szeretlek. – próbáltam értelmesen és meggyőzően beszélni hozzá.
- Így döntöttél elfogadom és
tiszteletben tartom a döntésedet. – mosolygott rám majd elindult Rex-el.
- Köszönöm. – indultam meg én is utánuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése