23.rész
Vendég
*Nicole szemszöge*
- Meg fogok halni… - suttogtam miközben mint egy zombi lassan
vánszorogtam le a lépcsőn reggel 7-kor. Még senki sem kelt fel rajtam kívül ami
nem is baj. Nem véletlenül kelek ilyen korán….
Miközben tv-t néztem fél álomba Tiffany is kivonszolta magát a nappaliba.
- Mi volt tegnap? – ült le mellém.
- Semmi. – nyögtem ki nagy nehezen.
- Akkor miért vigyorog egyvégben Abby azóta mint akinek beragadtak
az izmai?
- Kibékültek Seungho-val.
- Szóval akkor te ezért vagy elkenődve.
- Nem erről van szó. De most ne beszéljünk erről.
- És… mihez akarsz most kezdeni?
- Mivel? – kérdeztek fájdalmasan nyögések közepette.
- Hát GD-vel.
Ahogy kimondta ezt felkaptam a fejem, a szemeim kipattantak a hajam
felállt mint akit megb*szott a 220.
- Nyugi úgyis szerzek tőle autogramot! – kiáltottam fel ál
vigyorral. Tiffany csak pislogott rám értetlenül.
- Miről be-
- Nem vagy éhes? – vágtam a szavába.
- De. Megyek is és csinálok valamit. – mondta majd bement a konyhába
én meg megkönnyebbülve hátra dőltem. Pár perccel később valaki csöngetett.
Nyugdíjas tempóba elvánszorogtam az ajtóig majd mikor kinyitottam rögtön be is
vágtam. Az ajtónak dőltem és levegő után kapkodtam. Pár perccel később újra
lassan kinyitottam majd újra bevágtam megrémülve a látványtól.
- Miért? – motyogtam az orrom alatt nyűgösen.
Újra kinyitottam lassan az ajtót.
- Mit keresel itt?! – böktem meg a mellkasát.
- Segítek. – vigyorgott rám nagy boldogan majd besétált mellettem a
házba én meg csak ledermedve álltam az ajtóba egy előre mutató mutatóujjal. 2
perc után grimaszoltam egyet majd bevágtam az ajtót és bementem a nappaliba.
Gyorsan elővettem a telefonom és írni kezdtem majd leültem Thunder mellé a
kanapéra.
- Nézd milyen üzenetet kaptam. – nyomtam a képébe amit írtam egy
jegyzetbe. Az „ üzenet” abból állt, hogy: „Menj haza!”
Thunder csak nevetett egyet majd rám nézett.
- Szerintem tévesen küldték neked. – vigyorgott.
- Komolyan beszélek. – néztem rá félig komoly félig dühös
ábrázattal.
Csak elmosolyodott és elégedetten hátradőlt majd nézni kezdte tv-t
miközben az én idegeim már cérna vékonyak voltak.
- Ha már itt vagy… - kezdtem bele a mondandómba mire kíváncsian rám
nézett. – Nem voltatok Mir-rel mostanában a parkba?
- Még a közelébe sem. Miért?
- Biztos?
- Szerintem emlékeznék rá. Főleg ha Mir-rel mentem volna. –
vigyorgott.
Lassan a fejemhez nyúltam és
gondolkodni kezdtem, hogy most akkor mégis mi van hiszen én láttam őket a
parkba. Az a nap nagyon furcsa volt, de ott voltak ennyire hülye nem lehetek.
Aztán bevillant.
- Hallucináció! – kiáltottam fel miközben felugrottam a kanapéról.
– GD … - morogtam magamba.
- Hát… oké… - bólogatott értetlen ábrázattal Thunder. - Biztos. - kacsintott amitől egy pillanatra leblokkoltam.
- Micsoda megkönnyebbülés… - dobtam vissza magam a kanapéra miután vissza tértem a valóságba majd
szétfolytam rajta nyugodtságomba.
- Abby még nem kelt fel? – sétált be a nappaliba Gikwang.
- Nem. – néztem rá mire a tekintete Thunder-re tévedt majd rám nézett
elképedve.
- Ne kérdezd. – intettem le.
Pár órával később már mindenki felébredt és a házban téblábolt. Én
meg Thunder még mindig a nappaliba ültünk. Sasszemmel figyeltem mindenkit a
„vendégem” meg előszeretettel röhögött ezen. Legszívesebben beletapostam volna
a szájába.
- Abby ráérsz most? – ment oda Gikwang Abby-hez.
Gyorsan felálltam, hogy meg akadályozzam a beszélgetést.
- Abby. – öleltem meg. Gikwang csak megint sóhajtott egyet. –
Délután majd elviszed helyettem sétálni egyet Rex-et? – néztem rá boci
szemekkel. – És majd akkor beszélgethettek. – mutattam Gikwang-ra vigyorogva. –
Akkor mindent kibeszélhettek. Akkor. Mindent. Akkor. – vigyorogtam ők meg csak
bambán bólogattak. – Szupi. – csaptam össze a tenyerem majd fáradtan ledobtam
magam a kanapéra.
- Meddig fogod még ezt csinálni? – kérdezte suttogva Thunder közbe
pedig kuncogott.
- Amíg vége nem lesz ennek az egész szutyoknak. – tettem ölbe a
kezem és duzzogtam.
- Abby hallom, hogy kibékültetek Seungho-val. – ment oda Abby-hez
Tiffany. – Azóta csak mosolyogni lát téged az ember. – Abby csak szégyenlősen
dőlingélt jobbra ballra miközben olyan piros lett mint egy rák. – Csak nem
szere-
Megragadtam a mellettem lévő párnát majd Tiffany-hoz vágtam.
- Nem! – kiáltottam rá mielőtt befejezhette volna a mondandóját.
- Ebből elegem van. – borult ki a bili Abby-nél. – Azt hiszem most
elmegyek.
- A-
- Nyugi viszem Rex-et is! – szakított félbe dühösen. – Gyere
Gikwang. – szólt rá majd kimentek az udvarra Rex-ért.
- Mi van veled? – nézett rám Tiffany.
- Felborult a hormon háztartásom. – fogtam a fejem dühösen. Tiffany
csak felnevetett.
- Pedig még Yoseob nincs is a közeledbe. Sőt még Mir se. – röhögött
Tiffany.
- Nem csak őt tudnak felidegesíteni! – próbáltam elterelni a gyanút
arról, hogy van valami komolyabb közöm bármelyikükhöz is közbe pedig a hajamat
téptem az idegességtől.
- Ha már arról az idiótáról van szó, hol is van? Nem láttam
egésznap… - gondolkodott el Tiffany majd elindult a lépcső felé.
Pár perces fázis késés után eljutott az agyamig aminek el kell és
gyorsan Tiffany után rohantam. Nem akartam, hogy lehívja Yoseob-ot így is elég
nehéz a helyzet nélküle.
- Biztos vissza feküdt aludni. – jött velem szembe Tiffany a
folyóson elgondolkodva.
- Hah… - könnyebbültem meg és kaptam a szívemhez.
Miután kifújtam magam elindultam a lépcső felé, hogy visszamenjek a
nappaliba de valaki utánam szólt. Megfordultam, ami hiba volt.
- Elmondtad már neki? – kérdezett Junhyung.
- Ne most. – kérleltem.
- Mikor szándékozol neki elmondani? – faggatott.
- Muszáj ezt most megbeszélni?
- Igen, mert ha rajtad múlik sose fogod neki elmondani.
- Honnan tudod?
- Ismerlek. – mosolyodott el.
- Ch.. – grimaszoltam. – Te nem ismersz engem.
- Meddig akarod eltitkolni előle, hogy mi volt köztünk? – kiáltott
utánam mikor megfordultam. Végig futott a hideg a hátamon és még a víz is
kivert. Lassan visszafordultam és azon gondolkoztam, hogy erre mit válaszoljak,
hogy jó legyen.
Már szólni készültem amikor valaki a vállamra tette a kezét.
- Arról az óvodás sztoriról van szó? – kérdezte Thunder
Junhyung-ot.
- Mi? – kérdeztünk vissza egyszerre Junhyung-al mire Thunder bokán rúgott.
- Ja.. – próbáltam röhögni. – I-Igen arról.
- Ugyan junhyung, az a kis semmiség már 10 éve volt, nem hiszem
hogy kihat a testvéri kapcsolatodra Abby-vel.
- Mi-
- Pontosan! – kezdtem bele én is. – Szóval ne aggódj! M-Most
megyünk. – mosolyogtam kínosan majd sebes léptekkel elindultam a lépcső felé,
Thunder pedig nyugodtan ballagott utánam.
- Én megyek is. – indult el Thunder az ajtó felé ahogy leért a lépcsőn.
Visszafordultam és elkísértem az ajtóig.
- Kösz. – vallottam be nagy nehezen, durcásan az ajtóba.
- Mi?
- Azt mondtam, hogy kösz. – húztam az orrom.
- Nem értem.
- Húzzá’ haza! – ordítottam rá mire lassan elmosolyodott. Intett egyet
majd elsétált. Miután elment elnevettem magam majd vissza mentem a házba.
Már csak 3 nap. Muszáj lesz kitartanom. Ha mindennek vége lesz beszélnem kell
Abby-vel, és Yoseob-al is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése