20.rész
Reménytelen beszélgetés
*Abby szemszöge*
Sötétben az ágyon fekve keresem a megoldást a javító kulcsot ahhoz,
hogy rendbe tudjam hozni az életemet. Én rontottam el mindent azzal, hogy
Junhyung-al kikezdtem. Bűntudatomat tetőzte, hogy még a saját barátnőmnek sem
mondtam el, amit el kellett volna. Nagy hiba volt, de valamiért nem tudok rá
haragudni, hiszen ő is és én is hibát követtünk el. Tudom, hogy még így sem
árulna el és én sem fogom megtenni. Igazából meg sem tudnám tenni az nem rám,
vallana. Nem mondta ki, hogy mi volt közte és Junhyung között, de tudom mi volt
és pont ezért érzem magam még rosszabbul. Azóta is úgy teszünk mintha semmi sem
történt volna, kerüljük a témát, aminek örülök is. Junhyung-ot próbálom kerülni
csak akkor beszélni vele, ha tényleg nagyon, muszáj, kínosan érzem magam, ha
egy kicsit is közel kerül hozzám. Szégyellem magam, hogy így kiszanáltam és ő
is engem. Hiszen nem is szeretem őt, mást szeretek csak próbáltam menekülni
magam elől. Napok óta csak ezek a gondolatok kavarognak fejemben. Erőt vettem
magamon kikászálódtam az ágyból elindultam fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.
Meg mostam az arcom majd kifésültem a hajam majd elindultam lefelé a konyhába.
A lépcsőről lelépve egy mosolyt erőltettem magamra, hogy ne keltsek feltűnést,
hogy életkedvem a béka feneke alatt van.
-Üdv mindenkinek! – köszöntem oda a nappaliban ülő Gikwang-nak és
Doojoon-nak. Felém fordultak és csak intettek egyet és folytatták a
beszélgetést, amit megzavartam. Fintorogva mentem a konyhába, hogy csináljak
magamnak egy teát. Miközben csináltam a teámat eszembe jutott, hogy Gikwang
egyik nap beszélni akart velem de Nicole furcsa viselkedése megzavart minket.
Azóta sem értem mi ütött belé, de változást nem tapasztalok nála, mint egy
elmebeteg úgy viselkedik. Tárgyakat dobál a másikhoz, ha pedig rá kérdez, az
ember mi fészkes menykő ütött belé dadog, és nem tudja, elmondani mit miért
csinál. Nem értem mi van vele. Mikor kész lettem a teámmal elindultam a
nappaliba Gikwang-ékhoz. Eközben Nicole vánszorgott le a lépcsőn elég meg
gyötört fejét vágott. Lehuppantam Gikwang mellé.
- Azt hiszem változtunk kéne, az egyik tánc mozdulat soron valami
nem stimmel vele. – mondta Gikwang Doojoon-nak aki csak helyeslően bólogatott.
- Bocsánat, hogy megzavarom ezt az izgalmas beszélgetést de Gikwang
nem beszélhetnénk most arról, amiről múltkor akartál? – tettem le a bögrémet a
dohányzó asztalra majd Gikwang felé fordultam.
- El is felejtettem ne haragudj. – nézett rám Gikwang majd Doojoon
felé fordult, aki azonnal vette a lapot és elhúzta a csíkot.
- Na, akkor arról lenne szó, hogy ni…..- kapott hirtelen a fejéhez
majd a tárgy amivel valaki fejbe küldte a földön landolt. Át hajoltam a kanapé
másik oldalára, hogy meg nézzem, hogy mi az. Csak egy újság hevert a földön.
- Nicole. – morogtam majd felnéztem rá szúrós szemekkel. Úgy
csinált mintha nem ő lett volna. Én is úgy tettem mintha semmi sem történt
volna, de közben nagyon idegesített a tudat, hogy Nicole ilyen furcsán
viselkedik.
- Nincs ke…- kapott újra a fejéhez. Szúrós szemekkel fordultam
Nicole felé aki megint színészkedet és
úgy csinált mint aki nem csinált az ég világon semmit. Nagy levegőt vettem és
próbáltam nyugodt maradni. Mosolyt erőltettem magamra majd szépen lassan
felálltam és Nicole felé fordultam.
- Ne csinálj úgy mintha ne te csináltad volna. Miért dobálózol?
- Nem tudom, miről beszélsz. – nézett fel rám és tette a hülyét.
- A francokat tudod, te miről beszélek. – néztem rá még mindig szúrós
szemekkel. Lassan visszaültem Gikwang mellé, aki nem is tudta mit szóljon csak
bámult maga elé.
- Abby nem akarsz ide ülni mellém? -kérdezte Nicole.
- Nem. –válaszoltam vissza neki unottan. Gikwang felé fordultam,
hogy végre szóra bírjam, és ki húzzam, belőle mit is akar mondani. Annyit
vettem észre, hogy valaki meg ragadja a karomat és felráncigál a kanapéról. Erősen szorította a karomat, amitől fel is
szisszentem.
- Hogy van benned ennyi erő? – néztem Nicole-ra kérdően mikor
elengedte a csuklómat. Reflexszerűen oda nyúltam ahol szorította a csuklómat.
Éretlenül pislogott rám.
- Ülj, le mellém beszélgessünk.
- Dehogy ülök, inkább felmegyek. Ez a viselkedésed kikészít. –
mondtam neki majd elindultam a szobám felé. Szobámba beérve bevágtam magam után
az ajtót majd bedőltem az ágyba és zenét kezdem hallgatni, hogy eltereljem a
gondolataimat erről az egész mindenségről. Egyszer szeretnénk Gikwang-al
beszélni és ő is velem és nem hagyja, de miért? Eddig teljesen azon volt, hogy
kibéküljek, vele bár ez nem történhet meg, de legalább beszélgetni próbáltunk
volna, ha hagyta volna. Fogalmam sincs mi ütött belé, de nagyon remélem hamar
meg változik, mert ez nem állapot..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése