2013. január 17., csütörtök

Blue Night 21.rész - Százszor


21.rész
Százszor




*Nicole szemszöge*
Másnap kora reggel felkeltem, hogy szemmel tarthassam a többieket. A korán kelés nem az én szakterületem ezért nagyon nehezen ment. Miután összeszedtem magam mint egy zombi levánszorogtam a lépcsőn és láttam, hogy Abby és a fiúk az ajtó felé tartanak.
- Hát ti? – mondtam egy nagy ásítás közepette utána meg a fejemet vakargattam.
- Megyünk a stúdióba. – válaszolt Dongwoon.
A szemeim kipattantak és a vér is megfagyott bennem.
- Én is megyek! – mondtam határozottan.
Tiffany-t egyedül hagyva otthon elindultam a többiekkel a stúdióba. Mivel az is be van kamerázva ott sem hagyhatom őket egyedül. Nagyszerű.
Mind bementünk a táncterembe és én meg Abby figyeltük a fiúkat ahogy próbálnak. Néha beszálltunk ha hülyéskedésről volt szó. Lassan azt is kezdtem elfelejteni, hogy figyelnek minket. Biztos voltam benne, hogy GD mindent kitalált. Hogy én meg Abby azért élünk velük mert gyerekkori barátok vagyunk Tiffany meg csak egy vendég. A fejemet tettem volna rá, hogy valami hasonló sztorit talált ki.
A hülyéskedés kellős közepén mikor már végre jól éreztem magam, hirtelen kinyílt a táncterem ajtaja.
- Abby!! Nicole! – kiabált lelkesen G.O.
- Wut? – nyögtem ki reflex szerűen ledöbbenve háttal egy érdekes pózba megállva mint egy szobor. Oda se néztem a hangjából felismertem.
- Uram.. miért? – motyogtam az orrom alatt közbe pedig lassan a plafonra néztem.
- Hát ti? – kérdezte meg Abby. Mindenki lepetten állt a terembe és figyelte, ahogy az MBLAQ besétál a táncterembe.
- Mi a kásás ló tökért jöttetek ide? – fordultam lassan feléjük szúrós szemekkel.
- Talán baj? – torpant meg G.O.
- Dehogy. – válaszolt Doojoon.
- Zsír. – vigyorgott Joon.
- Folytassátok csak, mi a lányokhoz jöttünk. – intett G.O.
A fiúk újra beálltak a helyükre de látszott az arckifejezésükön, hogy zavarja őket a „mérföldes barmok” jelenléte.
Joon elégedetten nézegette magát a tükörbe, G.O és Thunder valami idióta táncot próbáltak összehozni Mir mellettem figyelt és közbe röhögött, Seungho meg a falat támasztva ölbe tett kézzel duzzogott. Gondolom nem akart eljönni de a többiek elrángatták.
Megragadtam Mir pólóját majd odébb rángattam ahol nem volt senki.
- Mi a francot kerestek itt?! – suttogtam dühösen.
- Miért suttogsz?
- Nem kérdez, válaszol! – hadartam el megint suttogva.
- Csak úgy. – vágta zsebre a kezeit és vigyorgott.
- Valami baj van? – jött oda hozzánk Yoseob.
- Ne gyere ide! – mutattam rá és kiáltottam el magam mire megtorpant.
- Mi van? – meredt rám értetlenül.
- M-menj táncolni, a végét mindig elrontod!
- Nem is rontottam el.
- D-de mert a többiek lába 70 fokos szögbe találkozik a talajjal de a tiéd van vagy 80 fok és nagyon látszik és elrontja az egész koreográfiát.
- Hogy mi-
- Hajlítsd be a lábad!! – kiabáltam rá.
- Jó… - mondta zavarodottan majd elfordult.
Megkönnyebbülve a falnak dőltem és nagyokat sóhajtottam.
- Nem is csinálta rosszul a ko-
- De rosszul csinálta! – csaptam rá a vállára.
- Mi van veled? Olyan vagy mint aki bedilizett…
- Ugyan má-
Kezdtem unottan de akkor észrevettem, hogy Joon a fiúkkal valami őrült táncot jár, Gikwang meg Seungho-val szemezget. Arréb löktem Mir-t majd meg markoltam Joon pólóját és arrébb rángattam miközben ö habogott meglepettségében.
- Joon. – löktem neki a falnak majd a mellkasát kezdtem bökdösni. – Fogadok, hogy nem tudsz megcsinálni 100 fekvőtámaszt.
- M-Mi? – dadogott lepetten.
- Csináld! – mutattam a földre.
Joon csak furcsa szemekkel rám nézett majd neki állt fekvőtámaszozni.
- Na ez egy időre leköti… - mondtam halkan majd vettem egy nagy levegőt és elindultam Seungho felé. Félúton megtorpantam és körül néztem. Az agyamba forogtak a kerekek, hogy hogy csaljam el onnan vagy Seungho-t vagy Gikwang-ot.
- Gikwang! – sétáltam oda hozzá. – Segíts Yoseob-nak a táncba!
- Miért? Tökéletesen tudja.
- Nem! Gikwang! Nem! – hadonásztam a kezemmel.
- Mi van már megint? – jött oda Yoseob.
- Behajlítottad a lábad?! – fordultam felé.
- Mikor bolondult meg? – nézett Seungho Gikwang-ra aki szúrós szemekkel nézett vissza rá. Izzott köztük a levegő.
- Seungho! – szólt rá Abby majd ő is odajött hozzánk.
Én csak forgolódtam idegesen és gondolkodtam hogy most mihez kezdjek. A helyzet egyre rosszabb lett én meg nem tudtam, hogy mit tegyek. Végül végső megoldásként a földre estem és a fejemhez kaptam. A többiek rémülten szólítgattak de legalább végre nem egymásra figyeltek amitől ijesztővé vált volna a hangulat.
- Fáj a fejem. – mondtam.
- Gyere, kiviszlek a friss levegőre.
Nem is figyeltem ki volt az, csak próbáltam hitelesen játszani a szerepem mi szerint rosszul vagyok. Megfogta a vállaim és úgy kísért ki a stúdióból. Mikor kiértünk megkönnyebbülve a falnak dőltem.
- Ez nem megoldás… - motyogtam magamnak.
- Mi van veled? – kérdezett Thunder.
- Semmi. – vágtam rá unottan.
- Olyan vagy mint aki bolond gombát evett.
- Még 1 hétig olyan leszek jobb ha hozzászoktok. – mosolyogtam rá gúnyosan.
- Miért pont egy hétig? – kezdett gyanakodni.
- M-Mert csak. – dadogtam.
- Miért nem hagyod, hogy mások beszéljenek? Mi ütött beléd?
- Nem jó kedvemből csinálom! – emeltem fel a hangom.
- Akkor mégis miért?!
- Mert ha nem teszem annyi a titkainknak! – amint kimondtam gyorsan lenyugodtam még mielőtt még jobban el szólnám magam.
- Mi? – kérdezett vissza kiábrándulva.
- Nem hallottál semmit. – mondtam neki határozottan.
- Jó. Akkor visszamegyek és megkérdezem a többieket. – mondta majd elindult az ajtó felé.
- Várj! – kiáltottam utána mire komoly arc kifejezéssel vissza fordult.
- Figyelnek minket! A házat, a stúdiót… És ha valaki elszólja magát vagy úgy viselkedik ami sok mindent elmondd nagy árat fogunk fizetni érte! Csak én tudok róla és más nem tudhat, úgyhogy elégedj meg ennyivel és csinálj úgy mint aki nem tud semmiről és ne foglalkozz semmivel!
- Rendben. – mondta ki végül tétovázva.
- És… sajnálom ami a múltkor történt.
- Mi? – lepődött meg.
- A parkba. N-Ne haragudj azt hittem… mindegy.
- Miről beszélsz? Akkor találkoztunk utoljára amikor Mir áthozott. – mosolygott.
- De…
- Nem voltam semmilyen parkba és veled se találkoztam. – nevetett.
Én csak bamba fejjel néztem ahogy Thunder visszamegy a stúdióba én meg ez idő alatt próbáltam rendezni a gondolataimat. Végül megráztam a fejem és én is visszamentem. Mindenki a táncterem előtt beszélgetett. Lepetten láttam, hogy Mir és Dongwoon milyen jól kijönnek egymással.
- Minden rendben? – jött oda hozzám Gikwang.
- Persze. – intettem le egyszerű mosollyal az arcomon.
Odamentem a többiekhez és beszélgetni kezdtem velük. Átmentünk egy másik szobába ahol leültünk és szórakoztunk. Egy óra után feltűnt, hogy nem látom sehol Seungho-t meg Abby-t.
- Abby hol van? – tettem fel a kérdést.
- Bezártuk Seungho-val a táncterembe. – mondta büszkén Joon majd lepacsizott G.O.-val.
- Normális vagy?! – álltam fel és üvöltöttem a képébe.
Még olyat mondanak egymásnak amit nem kéne. Végül is egyedül vannak.. vagyis azt hiszik. Bepánikozva idegesen siettem a táncterem felé majd miután kinyitottam a zárat feltéptem az ajtót.
- Ott maradsz ahol vagy és nem szólsz semmit!!! – ezzel a csata kiáltással léptem be a terembe. Velem szembe Abby és Seungho ült egymás mellett.
- Végre. – mosolygott Seungho.
- Bizony. – lihegtem. – Tünés kifelé. – mutattam az ajtóra.
Seungho felállt majd ki is sétált a teremből. Boldognak látszott. A szívem majd kiugrott a helyéről hogy mi történhetett. Abby csak ült ott tovább és mosolygott. Valami történt. Gyorsan Seungho után siettem majd megfogtam a karját mire ő vissza fordult.
- Mit mondtál neki?
- Semmi különöset miért?
- P-Pontosan mit?
- Nyugi. – mosolygott majd összekócolta a hajam és tovább ment.
„Nyugi.”?! Hogy lehetnék nyugodt?!
- Mi történt? – jött oda Thunder.
- Semmi. – adtam egyszerű választ.
- Akkor mi-
- Azt hittem megegyeztünk! – emeltem fel a hangom. Nem tudtam mit mondjak neki hiszen azt nem mondhatom hogy ő ne folyjon bele a dolgokba ebből GD egyből rájönne h ő tudja. – Nem akarok veled beszélni. – mondtam neki majd elviharzottam mellette közben pedig fejbe 100-szor bocsánatot kértem tőle és a megértéséért könyörögtem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése