Blue Night 16.rész - Eltévedt hercegnő

16.rész

Eltévedt hercegnő

*Nicole szemszöge*

Kora délben az idegesítő napfényre keltem ami beszűrődött az ablakokon. Mir még mindig aludt. Lassan felkeltem és 10 percet ültem a kanapé szélén mire az elmém is felébredt.

- Hé, Mir. – kezdtem el lökdösni de nem reagált. – Hallod, Mir! – lökdöstem még mindig de semmi haszna nem volt.

Fél óra múlva miután rendbe szettem magam még mindig húzta a lóbőrt. Kimentem a konyhából és lerántottam róla a takarót.

- Mir kelj már fel! – szóltam rá. Mir drága fogta magát és átfordult a másik oldalára. Ledobtam a pokrócot a földre majd bementem a konyhába töltöttem egy pohár vizet majd vissza mentem Mir-hez.

- Felkelnél végre? – kérdeztem, de  most se változott semmi. Meglendítettem a kezem és a fejére öntöttem a pohár vizet mire felkapta a fejét és felült.

- Üdv a valóságba. -  mondtam neki miközben ő még mindig rémültem bambult a semmibe és próbált rájönni, hogy mi is történt. Én visszamentem a konyhába, letettem a poharat majd visszamentem. Mir még mindig rémülten ült a kanapén.

- Szedd össze magad és tűnj el mielőtt a többiek haza jönnek. – vettem fel a pokrócot a földről majd ledobtam az egyik fotelbe. Mir megrázta a fejét mint egy kutya és a haján lévő víz fele rajtam landolt.

- Mikor jönnek haza? – nézett rám.

- Úgy nézek ki mint aki tudja? – tártam szét a karjaim és mosolyogtam.

Mir lehajtotta a fejét majd hirtelen felkapta és felcsillantak a szemei.

- Nem jössz velem? – vigyorgott mint egy kisgyerek.

- Mi? Nem! – lepődtem meg. – Napokig abba a szobába voltam bezárva ahol Yoseob nem vagyok valami jól szeretnék pihenni.

- Ó na lécii – kérlelt.

- Nem. – vágtam rá.

- Olyan rég láttad a többieket. – nyöszörgött duzzogva. – Figyelj! – kapta elő a telefonját majd ügyködött rajta valamit és a füléhez emelte.

- Szia! – szólt bele nagy boldogan.

- Ki az? – kerekedtek ki a szemeim.

- Mi lenne ha ma Nicole átugrana?

- Hogy mi van?! – háborodtam fel miközben ő telefonált.

- Mondd el neki is! – nyújtotta felém a telefonját Mir vigyorogva.

- Mi? Nem! Ki az? – tettem fel sorba a kérdéseket.

- Joon!

- MI VA-

Kezdtem felháborodva de Mir a fülemhez  nyomta a telefont mire kénytelen voltam stílust váltani.

- Nem sokára ott vagyok. – kedveskedtem a telefonba, majd Mir kinyomta.

- Te maga vagy az ördög. – néztem rá szúrós szemekkel de ő csak büszkén mosolygott vissza rám.

- Áh. Ni….cole…. – jött be a nappaliba Abby de mikor meglátott minket lefagyott.

- Te? – mérte végig Mir-t. – Itt? – grimaszolt.

- Itt aludt. – mutattam Mir-re és vágtam unott fejet.

- Miért is? – nézett nagyokat Abby.

- Mert szerencsétlen most miért lepődsz meg ezen? – forgattam meg a szemeim.

Abby vállat vont majd keresztül ment a nappalin és bement a konyhába.

Mir felé fordultam és dühösen mutogatni kezdtem neki, hogy ezt jól elintézte de nem értette mit akarok mondani vagyis elmutogatni neki.

- Amúgy Nicole mára ígértél nekem egy kis beszélgetést! – szólt ki Abby a konyhából mire abbahagytam a mutogatást és a konyha felé hajoltam.

- Tudom! – kiabáltam vissza.

Mir hadonászni kezdett a kezével jelezve, hogy gyorsan közöljem Abby-vel, hogy elmegyek.

- Őm, Abby, este beszélünk, mert most… el.. kéne.. menjek. – bizonytalanodtam el és néztem grimaszolva Mir-re, mire ő egy széles vigyorral egy „oké” jelet mutatott.

- Hova? – jött ki a konyhából Abby meglepődve.

- Hát izé.. – röhögtem el kínomba magam mert nem tudtam mit mondjak.

- Thunder meg akarja neki mutatni a macskáját. – segített ki Mir magabiztosan.

- De hát te utálod a macskákat. – grimaszolt Abby.

- T-Tudom, és szeretnék ezen változtatni. – dőlingéltem előre-hátra.

- És Yoseob?

- Mondd neki, hogy Tiffany barátjánál vagyok és, hogy amint tudok jövök. – intettem le majd magam után vonszolva Mir-t elindultam a szobám felé.

- De…. – kezdte Abby de mire befejezhette volna már az emeleten jártam. Tudom mit akart mondani… azt hogy miért teszem ezt, mikor Yoseob napok óta nem látott engem…

- Nem maradok sokáig. Nincs kedvem hülyéskedni. – mondtam Mir-nek az ajtóba mire ő csak bólintott egyet majd benyitott.

- Mir! Hol a fenébe voltál?! – állított elénk Seungho csípőre tett kézzel de mikor meglátott engem engedett haragjából.

- Ti… - mutatott hol rám hol Mir-re. – Kibékültetek?

- Hát azt azárt ne-

- Ja! – vágta rá Mir vigyorogva félbeszakítva engem.

- Nicole! – Szaladt oda hozzánk Joon és megölelt. Mikor elengedett tátott szájjal bámultam rá.

- Azta! – ámultam el az izmain amik jól látszódtak egy szál izompólóba.

- Bizony. – feszített büszkén Joon.

- Igen… A kis izompacsirta. De legbelül mind tudjuk, hogy lágy vagy mint a puding. – kócoltam össze a haját mire felháborodott.

- Rég láttalak. – mosolygott G.O.

- Jó újra látni. – intettem neki mire ő a szokásos félig orrba dugott béke jellel válaszolt.

Beljebb mentem a házba és akkor vettem észre Thunder-t aki kis szerényen meghúzta magát a nappali közepén és csöndbe figyelt.

Ő nálam tipikusan olyan embernek számított aki elég ha rám mosolyog és elolvadok. Kitűnt a többiek közül, de nem azzal, hogy hülyébb volt, izmosabb vagy jobb volt a hangja. Ő csak egyszerűen egy kicsit hülye volt, izmos, és jó hangja viszont mind ez cukisággal párosult amivel engem pár perc alatt padlóra lehetett küldeni. A jelenlétébe mindig elbizonytalanodtam…

- Szia! – mosolygott rám amit én csak egy mosolygással tudtam viszonozni. A szavak cserben hagytak.

Csak leültem hozzájuk és hallgattam ahogy beszélgetnek ökörködnek. Meglepően jól éreztem magam. Ők a legidiótább emberek akiket ismerek és ezért már díjat érdemelnének. Több órát ültem ott és hallgattam őket mikor G.O kitalálta, hogy főzzenek valamit. Első gondolatom az volt, hogy Mir-t semmi féle képen be ne engedjék a konyhába mert annak csúnya vége lesz. Mindenki felpattant a kanapéról és berohant a konyhába én meg egy nagyot sóhajtva ott maradtam a kanapén.

- Mérföldes barmok… - motyogtam magamban mosolyogva.

- Ne hízelegj. – szólalt meg valaki velem szemből. Felkaptam a fejem és Thunder ült velem szembe egy fotelbe.

- Csak nem fáj az igazság? – mosolyogtam rá.

- Az csak G.O-nak fáj amikor lebukik. -  nevetett magába.

- Lebukik? – keltette fel az érdeklődésem amiről beszél. – Mivel? – ültem közelebb hozzá.

- Miket hallottál már róla? – nézett rám kíváncsian.

- Hát ezt azt.

- Egy szó. – emelte fel a mutató ujját. – Galamb. – Mindketten röhögni kezdtünk.

Galamb. Ez a neve annak a mappának G.O számítógépén amibe a vágyai kielégítésére használt videóit tárolja.

- A perverz… - röhögtem.

- Valakinek annak is kell lennie. – mosolygott amitől biztos vagyok benne, hogy olyan vörös lettem mint egy rák. – Tényleg találkoztál már Dadoong-al?

- Kivel? – lepődtem meg.

- Gyere. – állt fel majd elindult én meg követtem. A szobájába vezetett ahol az ágyon egy macska pihent.

- Ohh… - ez volt a reakcióm mikor leesett a szitu.

Thunder felvette a macskát majd az ölébe vette és leült vele az ágyra én meg mellé.

Barátkozni kezdtem a macskájával míg nem már majdnem, hogy megszerettem. Még is azt szerettem a legjobban amikor Thunder foglalkozott vele. Nagyon aranyosak voltak együtt.

- Bocs, hogy megkérdem. – szólalt meg Thunder majd letette Dadoong-ot a földre és rám nézett. – Mit csináltatok tegnap este Mir-rel? – próbált mosolyogni.

Elvörösödtem majd idegesen kapkodtam a tekintetem ide-oda.

- Semmi érdemlegeset. Miért? – néztem rá mire ő zavarodottan kerülte a tekintetem és halványan mosolygott.

- Csak kérdeztem. – szégyellte el magát.

- De cuki… - kuncogtam magamba amit szerencsére nem hallott meg.

- Nicole! Szólítgatott valaki majd nem sokkal később Joon rontott be a szobába a telefonommal a kezembe ami csörgött. – Téged keresnek. – nyújtotta felém én meg elvettem és félve néztem a képernyőre. Joon kiment én meg felvettem a telefont és a fülemhez emeltem.

- Hol vagy?! – szólt bele Yoseob.

- Mindjárt otthon vagyok. – rezzentem össze.

- Remélem is. Hyunseung valami fontosat akar mondani és jó lenne ha minél előbb haza jönnél.

- Sietek. – mondtam majd kinyomtam a telefont és egy nagyot sóhajtottam.

- Yoseob? – mosolygott rám Thunder.

- Ki más? – fordultam felé nevetve. – Mennem kell. – álltam fel az ágyról.

Sokat nem búcsúzkodtam senkitől, Mir-t megkértem, hogy vigyen haza. Berohantam a házba a többiek már mind a nappaliba vártak.

- Nicole! – fordult felém lepetten Junhyung mire mosolyogtam egyet.

- Na végre. – rázta a fejét Doojoon.

Yoseob oda sietett mellém majd megfogta a kezem és odahúzott a többiekhez.

- Nos az a helyzet, hogy van itt valaki… - kezdte Hyunseung mosolyogva. Nagyon boldognak látszott amitől én is fényre derültem. – akit már amúgy ismertek… - folytatta de mindig elakadt a nagy mosolygástól. Hirtelen bejött még valaki a konyhába. Hangos kopogás és bizsuk csilingelésének zaja kísérte. Mikor megláttam azt hittem felnyalom a padlót. Legszívesebben fejen rúgtam volna magam mikor megláttam – de mostantól úgy ismerhetitek, mint a barátnőm – mondta Hyunseung boldogan majd megfogták egymás kezét. A többiek tapsoltak Abby, Tiffany meg én csak kikerekedett szemekkel néztük egymást. A mi kis hercegnőnk irányt tévesztett…