Blue Night 9.rész - Rabság

9.rész

Rabság

*Nicole szemszöge*

- Hányszor jártál már ott? – kérdeztem Tiffany-t mikor már az autóban ültünk és félúton jártunk GD házához.

- Csak egyszer. – mosolygott.

- Messze van még? – sóhajtoztam.

- Nincs. – rázta a fejét.

Már Seoul szélén jártunk ahol már nem volt zsúfoltan építve rengeteg ház hanem, csak szétszórtan. Nyugis hely volt ahol csak az fordult meg, aki ott lakott. Egy hatalmas, vár szerű házon akadt meg a szemem, ami egy tó mellett ékeskedett. Nem nagyon volt rendben tartva falai mohásak voltak, kapuját benőtte a gaz. Pedig gyönyörű lehetne, ha rendben lenne tartva. Megálltunk a hatalmas kapuja előtt majd Tiffany kiszállt az autóból én meg követtem. Ledermedve álltam a nagy vaskapu előtt, amin alig lehetett belátni a sok felkúszott növénytől.

- Van nálad gyomirtó? – fordultam Tiffany-hoz.

- Minek az neked? – húzta fel a szemöldökét.

- Be szeretnék jutni. – mutattam a kapura.

Tiffany csak elmosolyodott majd elment a kapu előtt én meg pislogva néztem aztán utána siettem.

- Hova mész? – fogtam meg a pólóját.

- Mindig van egy 2. bajárat. – mosolygott rám. – Egy hátsó kiskapu.

Én csak elhittem neki azt, amit mondd végül is ő volt már itt én meg nem. Próbáltam vele tartani a lépést mikor, félig megkerülve a hatalmas házat egy résnyire nyitott kiskapu előtt álltunk meg.

- Látod? – nézett rám elégedetten.

- Ámen. – húztam a számat. Kezdtem beparázni az egésztől.

A gazos kerten végig szenvedtük magunkat, míg nem elértünk a ház ajtajához.

- És most? – fordultam Tiffany felé, aki rögtön ezután lehajolt majd felemelte a földön lévő virágcserepet és odébb tette. A cserép alatt egy kis kulcs csillant meg a napfényen.

- Más a szőnyeg alá rejti a kulcsot. GD-nek ez túl sablonos volt szóval a virágcserép alá rejti. Páratlan a logikája nem? – mosolygott rám Tiffany.

- Inkább elmaradott… - grimaszoltam.

A hatalmas ajtó lassan nyikorgások közepette kinyílt, ahogy Tiffany elfordította benne a kulcsot. Ő lépett be elsőnek én meg félve követtem majd becsuktam magunk után az ajtót.

- Mikor itt jártam, még kinézett valahogy ez a hely. Azóta GD teljesen elhanyagolta… - indult meg a nappali felé Tiffany, miközben alaposan szemügyre vette a ház minden egyes négyzetméterét. A padlót por borította, pókhálók és kosz volt mindenhol. Mint egy rossz horror filmben. Szerencse, hogy nappal volt, ha éjjel mentünk volna tuti a hajamat tépve rohantam volna ki a félméteres gazba. Tiffany-t követve nézelődni kezdtem. Poros szekrények és fotelek, szőnyegek, dísztárgyak. Gyönyörű lakás lenne, ha foglalkozna vele az a gyökér. Családi fotók díszelegtek a falakon és festmények. Ha keresztülsétált az ember hatalmas nappalin egy lépcsővel találja szembe magát. Megálltam az alján és az emeleten 3 ajtót pillantottam meg. Lassan elindultam a poros lépcsőn, ami minden egyes lépésemnél nyikorgó hangot adott mintha bármelyik pillanatba leszakadhatna. Mikor felértem elsőnek bementem a jobb oldali szobába. Teljesen üres volt. Sötétszürke falak, amik csak kosztól voltak olyanok, és ablakok függönnyel. Nem sokat időztem benn. Bementem a középső szobába ahol egy hatalmas tükör volt pont úgy elhelyezve, hogyha belépsz, rögtön meglásd magad benne. Egy pillanatra megijedtem a saját tükörképemtől, ahogy visszanézett rám a semmiből aztán mélyeket lélegezve beljebb sétáltam a szobába. Ott se volt sokkal több. Egy szék, szőnyeg meg egy íróasztal 2 fiókkal. Elbambultam az íróasztalon és nem tudtam róla levenni a szemem. Furcsa érzés járt át és csak néztem az asztalt várva a csodára.

- Nicole? – kiabált lentről Tiffany.

- I-igen? –ráztam meg a fejem, hogy magamhoz térjek.

- Találtál valamit?

- Még nem. – kiáltottam vissza neki miközben elhagyni készültem a poros szobát.

Becsuktam magam után az ajtót majd nagyot sóhajtva fordultam az utolsó ajtó felé. Lassan kinyitottam az ajtót majd a küszöbnél megtorpantam. Az a szoba is üres volt. Csak egy ablak volt az is nyitva. A szél a függönyt csapkodta. Csak álltam ledermedve, nem mertem mozdulni. Nem is tudtam. A szoba üres volt. Majdnem teljesen üres. A szoba közepén volt egy szék. Kísértetiesen hasonlított a szoba az álmomba lévő szobára. Túlságosan is. Lassan remegve beljebb merészkedtem majd megálltam a szék előtt. Nem mertem elképzelni, hogy mik történtek ebbe a szobába. Azt meg pláne nem, hogy kivel.

- Minden rendben? – tette a kezét a vállamra Tiffany, amitől ijedtembe felsikítottam majd gyorsan odébb ugrottam. A szívemhez kaptam és levegő után kezdtem kapkodni.

- Nem… - néztem fel rá, amitől teljesen lesokkolt. Átrohantam a szomszéd szobába majd kinyitottam az ott lévő asztal egyik fiókját.

- Mit keresel? – szaladt be utánam a szobába Tiffany.

- Bármit, ami jó bizonyítéknak. – mondtam miközben sietve a fiókba kotorásztam. Bevágtam majd odébb álltam a másik fiókhoz. Mikor kinyitottam sok rongyot és cérnákat láttam benne. Keresgélni kezdtem köztük idegesen, amikor valami keményhez ért a kezem a sok puha rongy és cérna között. Gyorsan megfogtam majd kivettem.

- Mi a…? – rémült meg Tiffany.

- Nem csak álom volt. – fordultam felé ijedten levegő után kapkodva.

- Pedig jobb lett volna, ha az marad. – szólalt meg egy mély hang Tiffany mögül majd rátette a kezét a vállára mire Tiffany rémülten fordult felé. Remegni kezdtem a félelemtől és még levegőt venni és alig mertem. Tiffany pár perces hatásszünet után pofon vágta GD-t amit GD fapofával tűrt.

- Mit tettél?! – kiabált a képébe Tiffany.

- Inkább te mit tettél… - nézett rá GD szúrós szemekkel.

- Azt hittem megértetted, hogy nekik semmi közük nem volt ahhoz, ami kettőnk közt történt! Hogy lehetsz ilyen seggfej?! – akadt ki teljesen Tiffany.

- Miért jöttél vissza? – kérdezte őt fapofával GD.

- Nicole és miattad!

- Hiba volt.

- Az csak ne akarja meg mondani, hogy mi hiba és mi nem, aki elrabol másokat! – álltam oda Tiffany mellé.

- Arról nem is beszélve, hogy drogoztad… kinek képzeled magad?! – folytatta Tiffany.

- Amíg nem tudjátok bizonyítani, nincs okom egy percig se aggódni.

- Ez a tű. – emeltem fel a kezembe lévő tűt. – Ezzel drogoztad őt. Valamit csak tudunk kezdeni vele, ho-

- Ha bármi hülyeséget teszel, megöllek! – akadt ki GD.

- Nem hiszem el, hogy a kérésem ellenére sem tudtál leszállni róluk… - mérgelődött Tiffany.

- Csak ne menj többet Yoseob közelébe. Sőt, az egész Beast-et kerüld el! – kiabáltam a képébe, majd félre lökve őt leviharzottam a lépcsőn. Mikor a nappaliba értem GD megfogta a karom majd visszarántott. A fájdalom miatt felkiáltottam, de ő csak még jobban szorított. Tiffany a segítségemre sietett mikor valaki elrohant mellettem és GD mellett majd egy pisztolyt fogva Tiffany-hoz megállította.

- Ha ennyire holtan akartok látni miért nem inkább te lősz le?! – nézett Tiffany GD-re aki lassan felé fordult elengedve a karom.

- Tiffany!

- Maradj ott! – kiáltott oda nekem miközben pár centire volt a fejétől a pisztoly.

GD lassan elé sétált majd kivette a zsebéből a kezét.

- Add ide. – mondta annak a szőke hajú lánynak aki Tiffany-ra szegezte a pisztolyt.

Miután jobban megnéztem a szőke lányt a vér is megfagyott bennem. Még nem láttam az arcát, de tudtam, hogy ha megfordul és hideg fog végig futni a hátamon a rémülettől.

- Rendben. – beszélték meg szépen a dolgot majd óvatosan GD kezébe tette a pisztolyt majd felém fordult.

- Rég láttalak. – mosolygott rám szelíden mégis fenyegetően. Meg se szólaltam a sokktól, ami ért akkor.

Lassan felém indult, majd megállt előttem és a fülemhez hajolt.

- Meg kellett volna halnod azok közt a lángok közt. – suttogta.

- Te voltál az?! – löktem el magamtól.

- Kezeltetned kéne magad Fifi! – kiáltott oda neki Tiffany. Fifi elégedett mosollyal az arcán fordul felé egy pillanatra majd elsétált mellettem és átsétált a konyhába.

- Mióta szervezkedtek ti együtt?! – ütötte vállba Tiffany GD-t.

- Mi nem szervezkedünk. – mondta határozottan GD. – Mi csak együtt vagyunk. – vágta zsebre a kezét.

- Hogy mit tetszik mondani? – húztam fel a szemöldököm és meredtem GD-re kikerekedett szemekkel. GD egy pillanatra rám nézett majd újra Tiffany felé fordult.

- Nem csak te léptél túl, hanem én is. – jelentette ki.

- Te nem túlléptél, te megőrültél! – magyarázott Tiffany.

- Hogy tudtál olyan könnyen itt hagyni? – tárta szét a karjait GD.

- Muszáj volt! Nem azért mentem el, mert akartam hanem mert muszáj volt és ha tényleg szerettél volna akkor megértetted volna! – kiabált Tiffany.

- Én szerettelek, de te őket választottad! – mutatott rám GD mire a pofám leszakadt.

- B*szd meg magad! – mondta Tiffany majd elindult felém dühösen, hogy végre hazamenjünk. Mikor már kezdtem megnyugodni, hogy elmehetünk innen GD megragadta Tiffany karját és visszarántotta.

- Nem mentek sehova, csak ha én azt megengedtem! – kiabált.

- Mi va-

- Addig meg ugyanott fogtok raboskodni, mint Yoseob! – nézett rám majd újra Tiffany-ra miután sikeresen félbeszakított. Fifi és GD felcibáltak minket az üres szobába ahol az az egy szék árválkodott a szoba közepén. GD elvette tőlünk a telefonunk majd zsebre vágta és ránk zárta az ajtót. Félig rémültem félig dühösen álltunk a szoba közepén Tiffany-val.

- Remélem Yoseob is meg álmod téged, minél hamarabb és cselekszik is… - nézett rám Tiffany.