Blue Midnight 97.rész - Három hét

97.rész

Három hét

* Nicole szemszöge *

Nehezen, de kezdem megszokni az életem Abby nélkül. Sok depressziós napom volt, de valahogy mindig összeszedtem magam némi segítséggel. Mielőtt Abby elment megkért, hogy beszéljek Seungho-val. Napok nem tudtam magam rávenni arra, hogy meglátogassam. Nem sokkal a barátnőm távozása után ő is hazament. Kimentem a nappaliba ahol Gikwang a kanapén ülve a fejét támasztotta. Olyan volt, mint aki épp készül meghalni. Elvettem egy párnát az egyik fotelből majd hozzá vágtam, de nem reagált rá semmit.

- Szedd már össze magad! – szóltam rá majd besétáltam a konyhába. Nagyokat sóhajtottam miközben kerestem magamnak egy kis csokit. Mikor kiléptem a konyhából megálltam majd körbe néztem

- A többiek? – lepődtem meg.

- Doojoon szobájába karaokéznak. – válaszolt unottan. Kicsit meglepődtem, hiszen semmit nem hallottam abból a bizonyos karaokéból. Már pedig ha azt csinálják hallanom kellett, volna. Felvontam az egyik szemöldököm majd nagy léptekkel felmentem az emeletre. Betörtem az ajtón majd meghökkenve megálltam az ajtóba és pislogtam. 5 szempár nézett rám rémülten. Az ágyon ültek középen a laptoppal. Valami videót vagy filmet néztek, de gyorsan megállították, nem a legjobb pillanatban. Vettem egy mély levegőt, majd felemeltem a mutató ujjam.

- Kaptok 5 percet, hogy azt kikapcsoljátok és neki fogjatok a karaokénak. – mondtam majd lassan kisétáltam. Azt hiszem, nem akarom tudni, hogy mit néztek…

Lesétáltam a nappaliba majd leültem Gikwang mellé a kanapéra. Egy darabig tűrtem a kínos csendet, de nem bírtam sokáig.

- Mikor leszel végre hajlandó feltápászkodni a padlóról? – kérdeztem tőle unott fejjel.

- Nem vagyok padlón. – válaszolt egyszerűen.

- Igaz. A kanapén vagy. De a lelked a padlót ölelgeti.

- Abby…

- Elég. TE engedted őt el akkor most ne depizz! Vagy tovább lépsz vagy felkapod az aszott segged és visszahozod. Téma lezárva. – vágtam a szavába felháborodva. Felálltam mire ő rám szegezte a tekintetét nagy boci szemekkel.

- Szedd össze magad. – bólogattam helyeslően. – Az élet megy tovább. – mondtam majd elfordultam és felsétáltam a szobámba. Nem sokkal az után, hogy leültem az ágyam szélére már hallottam is a szomszéd szobából szóló muzsikát. Elnevettem magam. Hátradőltem az ágyon majd a plafont kezdtem el bámulni. Amióta Abby nincs itt unalmasak a napok. Kivettem a telefont a zsebemből majd lassan a fülemhez emeletem.

- Szia. – szóltam bele.

- Végre eszedbe jutottam! – háborodott fel Tiffany.

- Hülye.

- Helyzet? – érdeklődött boldogan Tiffany.

- Abby hazament. – jelentettem be.

- Hogy-hogy? –lepődött meg. – Miről maradtam le?

- Elég sok mindenről. Gikwang és Abby szakítottak. – a hasamra fordultam és az egyik kezem lelógott az ágyról.

- Mi az, hogy szakítottak?!  - akadt ki Tiffany.

- Seungho… van valami köztük. Vagy ha nincs is, majd lesz. – bámultam búsan magam elé.

- Hogy keveredett egy légkörbe Seungho-val?!

- Hát az úgy volt ho-

És itt elakadt a szavam. Homlokon csaptam magam.

- Hogy?

- Banyek. Én baszarintottam el mindent. Ha nem mutattam volna be Abby-t az MBLAQ-nek akkor… jól van Nicole az a lényeg,  hogy kicsit sincs fázis késésed. – dicsértem magam.

- Hogy kerültél te az MBLAQ-hez?! – zavarodott össze Tiffany.

- Nem lényeg. Jóba vagyok velük és kész.

- És veled mi van? – érdeklődött Tiffany.

- Hát… - újra a hátamra fordultam és a plafont néztem. – Lenne itt valami amiben a segítségedet akarom kérni.

- Hallgatlak.

- Emlékszel, arra, amikor mondtam, hogy Yoseob eltűnt?

- Persze.

- Hát nem eltűnt, hanem elraboltál.

- Te meg miről beszélsz? – próbált röhögni Tiffany.

- Amíg nem volt itt, furcsa álmaim voltak. Álmomban volt egy szoba. Az egész üres volt csak egy szék volt benne és csak egy ablak. Álmomban, Yoseob-ot ott tartották fogva ahhoz a székhez kötözve és valaki folyamatosan … - itt elakadt a szavam.

- Mit csinált?

- Drogokat adott neki…

- Ez csak álom. – röhögött Tiffany.

- Várd ki a végét! Álmomban azon az alakon volt egy fekete kalap. Miután Yoseob visszajött nagyon furcsán viselkedett és egyre agresszívabb lett. Aztán szúrás nyomokat láttam a karján és nem sokkal rá tűket találtam a fiókjában. Egy próbán összeverekedtek Junhyung-al és bevitték őket a rendőrségre. Kiderült, hogy Yoseob folyamatosan drogokat fogyasztott és elvonóra küldték. Most már jól van de… volt ez a verseny… és láttam azt a fekete kalapos alakot.

- Ki volt az? – végre kezdett Tiffany hinni nekem.

- GD. – nyeltem egyet. Tudtam, hogy Tiffany-nak sokat jelent GD ezért is volt olyan nehéz ezt elmondanom neki. Egy darabig csend lett.

- A-az lehetetlen. – dadogott Tiffany és próbált nem komolyan venni.

- Higgy nekem! – emeltem fel a hangom.

- Mesélj még arról a szobáról, amit láttál álmodban. – nyugodott le Tiffany.

- A szobáról nem tudok többet mondani. Viszont a ház 2 emeletes volt, ha jól emlékszem. Óriási szobák voltak benne olyan volt, mint egy palota. Az udvar is hatalmas volt és rendezett.

- Én jártam már ott… - gondolkodott el Tiffany.

- Huh? – lepődtem meg.

- Egyszer voltam ott, mikor GD elvitt . A nagyanyjáé volt a ház, de meghalt.

- Hol van az a ház?! – tértem a lényegre.

- Nyugi. Úgyse találnál oda! Figyelj… legközelebb 3 hét múlva tudnék elmenni hozzád előbb biztos, hogy nem. Majd akkor elmegyünk ketten. Rendben?

- 3 hét?! Az rengeteg idő!

- Kibírod!

- Rendben…

- Nicole! – nyitott be boldogan a szobámba Yoseob. Rögtön felültem az ágyamon. – Nem jössz karaokézni? – mosolygott eszeveszettül.

- De mindjárt. – mosolyogtam. – Nem köszönsz Tiffany-nak?

- Dehogyisnem! – vágta rá egyből majd odasietett az ágyamhoz. Felmászott rá majd kihangosítottam a telefonom és letettem az ágyamra.

- Sziaaaa! – kiáltott bele Yoseob nagy boldogan.

- Látom, te se sose komolyodsz. – jött a válasz Tiffany-tól. Yoseob arcára ráfagyott a mosoly majd duzzogni kezdett. Én csak röhögtem rajta majd megöleltem.

- Mikor szándékozol meglátogatni minket, hogy ezt a szemembe mondhasd? – kérdezte Yoseob.

- 3 hét. Úgyhogy kösd fel a gatyád és szerezz egy vas bokszert mert nem kíméllek.

Yoseob rémült fejet vágott majd összerezzent. Mintha elképzelte volna a rúgás pillanatát.

- Úgyis hiányzik már a gyengédséget… - mondta kínosan Yoseob. Látszott rajta, hogy nem várja azt a pillanatot, de azért próbálta leplezni.

- Szerencséd majom fiú! – mondta elégedetten Tiffany.

- Megyünk? – fogta meg a kezem Yoseob majd lemászott az ágyról.

- Tiffany most már megyek. Majd még beszélünk! – mosolyogtam.

- Rendben! Remélem védekeztek! Sziasztok!

Amint kimondta ezeket a szavakat mérgesen a telefonomért nyúltam, hogy vissza vágjak én is neki valami beszólással, de addigra már kinyomta. Dühösen szorongattam a telefonom majd Yoseob-ra néztem.

- Végülis. – vonta meg a vállát. – Nem rossz tanács. – mosolygott.

- Na tünés. – mondtam neki utalva arra, hogy még egy szó és vér fog folyni. Egyből vette az adást és elhúzta a csíkot. Elmosolyodtam majd a zsebembe tettem a telefont és elindult a szomszéd szobába Yoseob után ahonnan hangos zene és röhögés hallatszott.