Blue Night 8.rész - Újra Tiffany-val

8.rész

Újra Tiffany-val

*Nicole szemszöge*

Csak egy órával voltam előbb a reptéren mint kellett volna. Egyedül mentem, és ahogy egyre közeledett az idő, amikor újra látom Tiffany-t egyre idegesebb lettem. Aztán egy órás össze vissza járkálás után a reptéren, végre megpillantottam ahogy 5 táskával, szerencsétlenül, botorkálva, káromkodva… de felém jön.

- Tiffany! – ugrottam a nyakába.

- Nicole… - lábadt könnybe a szeme. – Úgy szeretlek… Fogd ezt meg. – nyomta a képembe az egyik táskáját majd a másikat.

- Már megint a műkönnyek… - morogtam magamnak. 

- Mit mondtál? – fordult felém Tiffany lepetten.

- Azt hogy én is szeretlek. – vigyorogtam.

Mikor már a taxiba ültünk nem bírtam tovább, hogy ne kérdezzem meg.

- Mikor megyünk?

- Mi? Hova?

- Tudod… - forgattam meg a szemeim. – A ház.

- Jaa… Nekem mindegy.

- Akkor holnap. Abby-nek ne szólj még nem tud róla…

- Mert szerencsétlen vagy.

- Nem tudtam, hogy mondjam el neki anélkül, hogy ne nézzen bolondnak jó?! – förmedtem rá.

- Szerintem emiatt már nem kéne aggódnod. – grimaszolt Tiffany. – Akkor csak én tudok róla? – csillant fel a szeme. – Megtisztelve érzem magam. – jöttek megint a műkönnyek.

- Az a helyzet, hogy nem… - vakargattam a fejem miközben kínosan vigyorogtam.

- Ki volt az a szerencsétlen..? – kezdett mérges lenni Tiffany.

- Mir… - mélyült el a hangom és szállt ki belőlem az élet, mikor ki kellett mondanom a nevét.

- Akarom tudni a részleteket? – dőlt hátra Tiffany majd ölbe tett kézzel szúrós szemekkel nézett rám.

- Nem! – vágtam rá egyből.

Csönd lett az autóba majd lassan én is hátradőltem és nagyok sóhajtottam.

- Remélem tudod, hogy mire kell számíts ha szembe szállsz GD-vel… - gondolkodott el Tiffany miközben az ablakon bámult ki. Ijesztő dolog őt komolynak látni.

- Tudom…

- Megjöttem parasztok! – kiabált Tiffany mikor belépett a házba. Én csak kínosan vigyorogtam miközben a táskáival a kezembe próbáltam magam bevonszolni az ajtón. A műveletemet nehezítette a küszöb ami hogy a rákba ne idézne elő egy jókora taknyolást. Miközben vonszoltam magam befelé a nehéz csomagokkal megbotlottam a küszöbbe és sikeresen felnyaltam a padlót.

- Látom még mindig életképtelen vagy. – fordult vissza Tiffany.

- Ne segíts könyörgöm véletlenül se! – kiabáltam.

- Tif….fa…- kezdték hangosan a fiúk de mikor megláttak lassan elhalkultak és buta ábrázattal meredtek rám.

- A küszöb? – vigyorgott Yoseob.

- AZ! – vágtam rá mérgesen.

- Túleshetnék gyorsan az „ üdv itt újra Tiffany” dolgon? Vendéget várok! – csapta össze a tenyereit Hyunseung.

- Vendég? – kaptam fel a fejem a földről.

- Sziasztok! – szólalt meg mögülem egy ismerős vékony hang. Egy túl ismerős túl vékony hang amit még egy macska és is megirigyelne aminek gyantázzák a hátát.

- Ugye nem… - tettem vissza a fejem a padlóra és szimuláltam sírást.

- Jó az új lábtörlő. – tipegett be az öt méteres magas sarkújával Miss Tökéletes.

- Ez a lábtörlő jobban öltözködik mint te. Nem tudom, hogy vagy vele de ez egy pöppet ciki. – mondtam unottan.

- A lábtörlők nem beszélnek. – jelentette ki.

- Valaki vágja már hozzá az „ Év felfedezése” díjat… - forgattam meg a szemeim.

- Te ki vagy? – mutatott Hyuna Tiffany-ra aki csak lenézően pislogott rá. Lassan feltápászkodtam a padlóról majd letöröltem a ruháimról a koszt.

- Méltó arra, hogy megtudja a nevem vagy ne törjem magam? – mutatott Tiffany Hyuna-ra majd érdeklődően nézett körbe mindenki szemügyre véve.

Nem sokkal ezután ugatásra lettem figyelmes. Rex viharzott le a lépcsőn hangos ugatás kíséretével majd megiramodott Hyuna felé és rávette magát amitől a mi kis hercegnőnk csak nyávogva a földre rogyott és sipákolni kezdett. Rex csak ráugrott majd, hogy ott tartsa morgott rá de nem ért hozzá. Hyunseung megfogta Rex nyakörvét majd gyorsan lerángatta róla. Nem volt valami boldog a jelenet miatt…

- Ez a hülye dög… - nyávogott miközben Hyunseun felsegítette.

- Ügyes vagy Rex! – kiabáltam a nappaliba ballagó kutya után.

- Nem vicces! Mi van ha megsérül? – nézett rám Hyunseung.

- Jót tesz az emberiségnek… - tettem a kezem a szívemhez.

- Amúgy ő ember? – mutatott Tiffany Hyuna-ra majd rám nézett kikerekedett szemekkel.

- Annak készült de nem jött össze. – röhögtem el magam majd adtam egy pacsit Tiffany-nak.

- Szia Tiffany végre ho- jött le a lépcsőn Abby de mikor megpillantotta Hyuna-t reflex szerűen vissza fordult. – Szóljatok ha sátán mentes a légkör oké? – kiabált vissza majd felment a lépcsőn.

Hyunseung nem nézte jó szemmel a jelenetet, rögtön megfogta Hyuna kezét majd felrángatta a lépcsőn. Nem sokkal azután,  hogy felment Abby jött le a lépcsőn.

- Mit keres ez itt? – suttogott miközben mutogatott a lépcső felé grimaszolva.

- Fogalmam sincs de zavarja az aurám a létezése. – rázta a fejét Tiffany.

- Tiffany! – indult meg Yoseob Tiffany felé széttárt karokkal.

- Abby! – tárta szét Tiffany is a karjait és indult meg Abby felé mire Yoseob ledermedt.

- Ja, hogy ez nem az a játék oké. – állt meg Tiffany majd békén hagyta Abby-t aki ettől megkönnyebbülve sóhajtott egyet.

Csalódottan ballagott vissza mellém Tiffany majd egyszer csak felemelte a fejét és nagy vigyorral a képén tárta szét a karjait és Yoseob-ot bámulta. Arra várt, hogy megölelje… vagyis.. azt hiszem.

- Nem, már elmúlt a varázs. – rázta a fejét Yoseob.

- Van Isten. – csapta le maga mellé Tiffany megkönnyebbülve a karjait majd levette arcáról azt az erőltetett vigyort.

Este a konyhába csináltam egy teát magamnak és Tiffany-nak miközben ő az asztalnál ült. A többiek fenn voltak néhányan már aludtak. Az a hárpia szerencsére 7 körül elhagyta az aurám de az a seb amit hagy bennem minden egyes alkalomkor amikor meglátom nagy mély nyomot hagy amitől garantáltan 7 napon át túlgyógyuló agyf*szt kapok.

- Mikor indulunk? – ültem le Tiffany mellé majd csúsztattam elé a teáját.

- Minél korábban. Essünk túl minél hamarabb a dolgon. Remélem nem találkozunk vele… - mondta majd a szájához emelte a teás bögréjét.