Blue Midnight 96.rész - Fotózás

96.rész

Fotózás

* Nicole szemszöge *

Most, hogy Abby nincs velem, egyedül érzem magam. Próbáltam a lehető leghamarabb hozzászokni az új helyzethez. Voltak nehéz pillanataim, melyeket nehéz volt átvészelnem Abby nélkül. Minden, ami történt ez alatt az első 3 nap alatt Abby nélkül fárasztó volt. Rengeteg minden kavargott a fejemben. Gikwang, Seungho és Abby. Aztán jött Mir. Zavart a tudat, hogy megbántottam és beszélni akartam vele. De volt még valami, ami nagyon zavart. Még mindig nem tudom, hogy hogy bizonyítsam azt, hogy GD rabolta el Yoseob-ot. 4. nap a Beast-el egy fotózásra mentem ahol több bandáról is csináltak képeket az egyik magazin számára. Nem mondták el a többiek, hogy még melyik bandák lesznek ott, de nem is érdekelt.

Mikor oda értünk nagy volt a sürgés forgás. Nekem személy szerint semmi dolgom sem volt csak járkáltam ide-oda és figyeltem. Már a fotózás fele lezajlott, mikor egy ismerős hang szólított meg.

- Hát te Nicole? – kérdezte Joon. Mosolyogva készültem megfordulni, de csak egy pillanatra találkozott a szemem vele rögtön kikerekedett szemekkel tovább is fordultam egy teljes kört leírva. A homlokom fogtam és olyan vörös voltam, mint egy rák.

- N-nem tudnál felvenni valamit? – dadogtam.

- Elég zavaró a hátaddal beszélni. – hangjából ítélve mosolygott nem is kicsit.

- Elég zavaró, hogy a szemedbe akarok nézni de a szemeim lekalandoznak… - fogtam a fejem.

- Nem sokára mi jövünk szóval nincs időm a te kedvedért felöltözni. – háborodott fel viccből persze.

- Akkor beszélj a hátammal. – téptem a hajam. Meg is akartam fordulni meg nem is. Egyszer csak Thunder sétált el előttem egy fekete pólóban. Gyorsan utána nyúltam majd visszarántottam. Szegény meglepődöttségében csak rémültem pislogott. Belemarkoltam a pólójába majd próbáltam lerángatni róla. Akkor eszembe se jutott mit láthatnak mások. A lány, aki meg akarja erőszakolni az MBLAQ egyik tagját mindenki előtt, mert nem tud uralkodni magán. Így jobban belegondolva tényleg elég hülyén jött ki az, hogy csak úgy neki álltam őt levetkőztetni. Lehúztam róla a pólót majd anélkül, hogy Joon-ra néztem volna hátradobtam.

- Vedd fel! – szóltam rá miközben a földet bámultam. Kezdtem megnyugodni ezért felemeltem a fejem, de ekkor megint kezdtem elveszíteni az eszem. Nem számoltam azzal, hogy Thunder ott marad előttem félmeztelenül. Megszeppentem majd eltakartam a szemeim. Joon felé fordultam annak reményében, hogy felvette azt a szerencsétlen pólót, de csak fogta a kezében és elégedett vigyorral az arcán bámult. Forgolódtam a két srác között, mint egy őrült. Aztán 5 kör után meg álltam a fallal szembe és próbáltam sem jobbra sem ballra nézni. Csak a falat.. csak a falat szabad néznem vagy orrvérzésbe elhalálozok. A hajamat téptem és vártam a csodára.

- Nicole? – szólt a hátam mögül Mir.

A megmentőm! Gondoltam magamban. Nagy kő esett le a szívemről. Itt volt az esély arra, hogy bocsánatot kérjek tőle és, hogy megússzak egy elég esélyes ájulást. Bizakodva reményekkel telve megkönnyebbült mosollyal az arcomon hirtelen Mir felé fordultam….

Összeomlottam.

Mindkét kezemmel az arcomhoz kaptam majd a földre rogytam és nyöszörögni kezdtem.

- Ma már pólót hordani nem divat? – nyafogtam. Éreztem, ahogy a kis csillagocskák keringőznek a fejem felett.

- Jól vagy? – nyújtotta felém a kezét Mir. Automatikusan felnéztem majd mintha elcsapott volna egy kamion hátra vágtam magam. A földön fetrengtem és az arcomat fogtam. Olyan voltam, mint aki elkapta a kerge marha kórt vagy aki épp a halálán van.

- Megöltök… - mondtam magamnak miközben a földön feküdtem. Előttem, mellettem fél meztelen srácok. Eltalálták a gyenge pontom.. telibe találták.

5 perces földön fetrengés után éreztem, hogy valaki lassan megfogja a kezem majd óvatosan felhúz aztán a keze letévedt a derekamra  és a lábaimhoz. Hirtelen eltávolodtam a talajtól, de nem mertem kinyitni a szemem. Viszont abba biztos voltam, hogy a takarítók hálásak lehetnek nekem, amiért felhemperegtem a koszt a földről. Nem tudtam ki volt az, aki felvett a földről, de lassan kezdem megnyugodni. Felemeltem a kezem és kerestem a személyen lévő pólót, amibe belekapaszkodhatok. Ahogy nyugodtan meglendítettem a kezem a tenyerem egy izmos mellkassal találkozott póló helyett. Egy csapásra kinyíltak a szemeim. Már arra sem volt idegzetem, hogy kikészüljek. Elfáradtam… ez sok volt nekem egy napra. De persze a kezemet nem vettem el onnan. Mir csak elégedetten mosolygott rám. Thunder felé fordítottam a fejem. Köpni nyelni nem tudtam csak szipogtam.

- Miért kínoztok? – nyávogtam.

- Ezt a lányt nem szabad a közelembe engedni. – mutatott rám Joon és röhögött.

- Miért? – nézett rá Thunder és röhögött.

- Hát ha Mir szálkás izmaitól kikészül az én karjaim közül már rég kifolyt volna. – röhögött megállás nélkül.

- Mi van?! – háborodott fel Mir.

- Jó. Nyugalom. Lelki béke. – vettem mély levegőket.

- Visszaadnád a pólóm? – nyújtotta e kezét Thunder Joon felé miközben még mindig röhögött egy kicsit.

- Persze. – adta oda neki. – Én jobban nézek ki nélküle. – mosolygott elégedetten.

Azt hittem a pofám leszakad. Joon és Thunder odébb álltak. Nagyot sóhajtottam megfeledkezve arról, hogy Mir még itt van ráadásul elég „közel”. Csak akkor tértem magamhoz mikor véletlen rá néztem. Összerezzentem majd gyorsan a fal felé kaptam a fejem.

- Ő.. én sajnálom. – dadogtam félénken.

- Mit?

- Amikor átjöttél és…

- Semmi baj. – ránéztem és értetlenül pislogtam rá. Ő csak mosolygott. Én is elmosolyodtam. Aztán észrevettem a kezem, ami még mindig Mir mellkasán pihent. Gyorsan elvettem onnan majd kínosan vigyorogni kezdtem. Mir megforgatta a szemeit majd lassan letett.

- Siess és keresd meg Yoseob-ot nemsokára végeznek a Beast-el. – mosolygott.

Bólintottam egyet majd elindultam magam sem tudom merre. Amíg élek nem fogom tudni kiheverni azt a traumát ami aznap ért…