Blue Midnight 92.rész - "Mindent tiszta lappal fogok kezdeni."

92.rész

"Mindent tiszta lappal fogok kezdeni."

*Abby szemszöge*

Elmentem sétálni kicsit. Már nem bírtam tovább a négy fal között üldögélni így is be voltam zárva, míg korházban voltam. A hideg is kiráz, mikor azokra a napokra gondolok. A parkban sétálgattam és nézelődtem. Figyeltem az előttem ugrándozó gyerekeket, akik szüleikkel sétálgattak a parkban. Már nem bírtam egyhelyben ülni ezért járkálni kezdtem a parkban a földet pásztázva. Teljesen elbambultam és csak a gondolataimra figyeltem.

-N-ne haragudj. – dadogtam majd felnéztem a szerencsétlen áldozatra, akinek teljes erőmből neki mentem. Abban a szent percben a vér is megfagyott bennem. Meglepetten pislogtunk egymásra. Mikor észbe kaptam el akartam menni, de meg fogta karomat és finoman visszarántott.

- Beszélhetnénk, ha már így összefutottunk? – kérdezte komoly arckifejezéssel.

- Nincs miről.

- Kérlek. – nézett a szemembe bűnbánóan.

- Eli. – szóltam rá majd a kezére néztem jelezve neki, hogy engedje el a karom.

- Csak beszélni szeretnék veled semmi több. – lassan elengedet majd zsebre vágta a kezeit és földet kezdte pásztázni.

- Még is miről? – kérdeztem kicsit felháborodva.

- Hallgass meg. Ennyit kérek. – nézet rám egy pillanatra majd elfordította fejét és a távolba meredt.

- Kapsz 5 percet. – jelentettem ki határozottan. Éreztem, hogy nem fogok jól ki jönni ebből a dolgokból, de valami azt súgta adjak neki egy esélyt.

- Jó, de ne itt beszéljünk. – indult meg az egyik irányba. Én csak értetlenül pislogtam utána. – Gyere már. – fordult vissza hozzám majd halványan rám mosolygott.  Észbe kaptam és lassan utána indultam ő pedig mikor oda értem hozzá újból elindult. Egy kisebb kávézóba vezetett útja, én csak lelkesen követtem. Kíváncsi voltam mit is akar valójában. Szerencsére a kávézó nyugodt helyen volt kevés ember járt be. Inkább gyorsan rendeltek és siettek is a dolgukra. Egy két asztalnál ültek csak és beszélgettek, mi is helyet foglaltunk a kávézó sarkában messze a többi vendégtől. Eli közben leadta a rendelést én személy szerint semmit sem szerettem volna rendelni, mert inkább a mondandójára voltam egyre kíváncsibb de nem akartam, hogy avval teljen az idő, hogy azon veszekszünk, mit kérjek, és miért nem kérek semmit. 

- Hallgatlak. – néztem rá komolyan. Közben egy fiatal kis pincér lány meg hozta a rendélésünket. Megállás nélkül Eli-t bámulta, Eli pedig készségesen viszonozta azt, de láttam rajta, hogy nem élvezi a helyzetet. Unottan támasztottam a fejem és néztem a szerencsétlen lányt, hogy mennyit szenved egyetlen egy szó kimondásával. Nagy nehezen kinyögte, hogy szeretne egy autogramot és egy közös képet. Eli persze készségesen teljesítette a lány kérését. Hát miért is ne? Húzza még az időt így is úgy is ki szedek belőle mindent bármit is akar.

- Idő van. – morogtam az orrom alatt majd kínosan rá mosolyogtam a lányra jelezve neki, hogy most már jobb lenne, ha elmenne. Szerencsére a lány azonnal vette a célzást és elsunnyogott.

- Rajongók. – mosolygott majd bele szürcsölt a kávéjába.

- Ne tagad, hogy bejött neked! – kuncogtam fel.

- Dehogy is. – fagyott le a mosoly az arcáról. – Szóval.. Először is.. Szeretnék mindenért bocsánatot kérni, amit tettem.

- Késő bánat. – tettem ölbe a kezem.

- Tudom, de csak azért tettem, hogy Gikwang-ot bosszantsam. – Hajtotta le a fejét és csészéjét kezdte piszkálni. A meglepődöttségtől meg sem tudtam szólalni.

- Hogy mi van? – csaptam az asztalra mire ijedten rám kapta a tekintetét. Éreztem, hogy az az egy pár emberke minket figyelnek.

- Igazából nem használtalak ki, mert tényleg bejöttél nekem. – mondta és a csészét bámultam. Penge élen táncol. Itt helyben meg fojtom. – De meg bántam és nagyon sajnálom. Bűntudatom van, hogy felelős vagyok a baleseted miatt. – sóhajtott fel. –Meg tudsz nekem bocsájtani? – Nézett rám bűnbánó szemekkel.

- Egyáltalán nem vagy felelős az én hibám volt jobban oda kellett volna figyelnem. – Mosolyogtam rá halványan. – De ezen ki akadtam, hogy bosszantani akartad Gikwang-ot de miért?

- Nem tudom csak jól esett valakivel „versengeni” egy kicsit.

- Mi vagyok én játékszer? – kérdeztem felháborodva. Karba fontam a kezeimet és idegesen dobolni kezdtem a lábammal.

- Dehogy is. – rázta a fejét eszeveszettül. – Igen tudom hülye voltam. Magamra sem ismerek.

- Hamarosan minden féle ehhez hasonló gond meg oldódik. Nem kell majd miattam senkinek sem versenyeznie. – Mosolyogtam rá.

- Ezt, hogy érted?

 - Haza megyek. – jelentettem ki mosolyogva. Eli arcára azonnal ki ült a meglepődöttség és csak pislogott rám.

- M-mi? –dadogta.

- Haza megyek ezen mi nem érhető?

- És Gikwang? 

- Szakítottunk. – próbáltam minél határozottabban ki mondani. Eli csak száj tátva figyelt engem még pislogni sem mert. Éreztem, hogy kezd fel törni belőlem a nevetés már alig tudtam vissza fogni magamat.

- Csuk már be a szád. – röhögtem el magam.

- De hát ez most sokkolt. – próbált ő is nevetni, de nem jött össze neki. Még 1 órán keresztül ültünk a kávézóban és beszélgettünk. Mégsem olyan amilyennek mutatja magát, de azért meg tartom a tisztes távolságot. Nem akarok újra hibát követni el. Nem akarok még több embernek csalódást okozni. Épp elég embert bántottam meg és ez éppen elég, hogy az egész életemet végig kísérje. Ha most haza megyek egy időre mindent tisztázok magamban és mikor visszajövők mindent tiszta lappal fogok kezdeni…