Blue Midnight 56.rész - ,,Elegem van belőletek!"

56.rész

,, Elegem van belőletek!"

*Abby szemszöge*

 Eszeveszetten rohanni kezdem Gikwang után. Féltem, hogy valami hülyeséget csinálnak. Valakinek ezt meg kell akadályoznia. Feltéptem az ajtót és utánuk szaladtam. Megtorpantam,  amikor megláttam egymással szemben állni és egy képébe üvöltenek. Csak tátott szájjal figyeltem az eseményeket.

- Ez most mire volt jó? – Ordítja teli torokból Gikwang.

- Neked meg mi bajod van fel borult a hormon háztartásod!?

- Még nekem mi bajom? – Háborodott fel Gikwang.

- Mostanában rohadtul az idegeimre mész! – Mondja Yoseob flegmán.

- Chh….- Nevette el magát Gikwang. – Nem igaz, hogy nem veszed észre magad!

- Hagyj már békén a hülyeségeiddel! – Üvölti a képébe. – Rohadtul elegem van belőletek! – Ordította majd nagy lendülettel meglökte Gikwang-ot aki ettől csak pár lépést tett hátra. Láttam rajta, hogy betelik a pohár és neki akar menni Yoseob-nak. Gyorsan oda siettem majd közéjük álltam.

- Hé hé a bulinak vége. Menjetek vissza mielőtt még valamelyikkőtök lenyeli az öklöm!  - fenyegetőztem miközben hol Gikwang-ra hol Yoseob-ra néztem. Yoseob mérgesen odalépett hozzám. Kezdtem beparázni, mert hát azért ő mégiscsak erősebb nálam. Egy pillanatra azt hittem, hogy engem is meg fog ütni és akkor nekem K.O. van.

- Ch.. – mondta flgemán majd ökölbe szorította a kezét és határozott léptekkel elindult a garázs felé. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet.

- Remélem neki mész egy oszlopnak! – kiáltott utána Gikwang mérgesen, mikor egy autó száguldott ki a garázsból. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet.

- Gikwang nyugodj meg. – Mentem oda hozzá. – Csak a düh beszél belőled. – Öleltem szorosan magamhoz. Szíve hevesen vert.  A levegőt szaporán vette.

- Nyugodj meg kérlek. – Öleltem még szorosabban magamhoz. Kezdet megnyugodni szíve már nem vert olyan szaporán, mint az előbb. Szorosan magához ölelt.

- Gyere, menjünk, be érlek. – Fogta meg a kezem és befelé kezdet húzni. Szó nélkül követem mivel nem volt más lehetőségem. Egészen a szobámig húzott majd mikor beértünk bevágta maga után az ajtót. Elengedte a kezem és bedőlt az ágyba. Lassan én is oda vánszorogtam az ágyhoz majd befeküdtem mellé. Szorosan hozzá bújtam. Közben folyamatosan azon agyaltam, hogy ha Yoseob visszatolja, a képét felképelem hátha végre észhez tér. Nagyon dühös vagyok rá. Rá sem ismerek teljesen kifordult önmagából. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán bízzak-e benne, vagy hogy mit higgyek róla ezek után…