Blue Midnight 51.rész - Önuralom

51.rész

 Önuralom

A konyhába csináltam magamnak egy szendvicset miközben a tv-t hallgattam. Arra lettem figyelmes, hogy valaki bejön, majd bevágja az ajtót. Kisiettem a konyhából majd, megláttam Dongwoon-t betrappolni a nappaliba. Leült a kanapéra és a fejét fogta. Látszott rajta, hogy nagyon ideges. Odaálltam mögé majd rátettem a kezem a vállára.

- Hát te? – kérdeztem. Nem válaszolt semmit csak megrázta a fejét. Megöleltem hátulról majd felé fordultam, hogy lássam az arcát.

- Na mesélj mi történt.

Csak lehajtotta a fejét, majd megfogta a karom.

- Csak egy kis balhé.

Elengedtem majd leültem mellé a kanapéra.

- Hallgatlak. – mondtam majd rám nézett és megforgatta a szemeit.

- Csak Hyuna és Abby összekaptak.

- Mit keresett Hyuna nálatok?! – kaptam fel a vizet.

- Hyunseung-hoz jött. Nagyon jóba vannak, ami már néha gyanús. – grimaszolt.

- Képzelem milyen jelenetet rendezhetett az a liba. Fú de utálom. – ráztam meg a fejem.

- Doojoon és meglepő módon szimpatizál vele.

- Liba. – mondtam unottan.

- Nem értem mi folyik itt. – magyarázott tovább Dongwoon.

- Liba.

 - De tény, hogy nagyon búnkon viselkedett Hyuna Abby-vel.

- Liba.

- Ebből még nagy viták lesznek…- kezdett el bólogatni Dongwoon.

- Liba. – mondtuk egyszerre.  Úgy látszik tudta, hogy megint ezt fogom mondani és már egyet is ért velem.

- Nyugi. – fogtam meg a kezét. – Előbb utóbb, Hyuna nem fog tudni többet bekavarni, mert Abby annyira a földig oltja, hogy sírva fog elkerülni titeket. – mosolyogtam.

- Ez kicsit bonyolultabb lesz ha Hyunseung és Doojoon Hyuna-t fogják védeni. Gikwang pedig Abby-t. Már is megvan a konfliktus. – magyarázta.

- Majd lesz valahogy. Azt is tudtuk kezelni amikor Yoseob és Junhyung voltak haragba ezt is tudni fogjuk.

- Ők nem csak rosszba voltak még most is abba vannak. – javított ki. – És ez most már nem igen fog megváltozni.

- Sajnálom. – hajtottam le a fejem. – A meggondolatlanságommal egy barátságot tettem tönkre.

- Junhyung-nak is lehetett volna több esze… - mérgelődött Dongwoon. – Ha igazán akarta volna tudott volna uralkodni magán, de meg se próbálta! – kiabált. Nagyon dühösnek tűnt, ahogy erről beszélt. Kicsit olyan érzésem volt mintha mindezeket tapasztalatból mondaná.

- Őő…- nyúltam felé aggódóan majd megfogtam a kezét. – Jól vagy?

- Nem. – jelentette ki halkan. Meglepődtem. Közelebb ültem hozzá és néztem őt. Hirtelen megölelt majd szorosan magához szorított. Egy szót sem tudtam kinyögni úgy meglepődtem. Lassan felemeltem a kezem, hogy én is megöleljem, de félúton a kezeim megálltak a levegőbe. A torkom összeszorult majd megfogtam Dongwoon karját és csak annyit tudtam kinyögni, hogy:

- Sajnálom.

A szorítása lassan lazulni kezdett. Felállt majd a fejét kezdte vakargatni.

- Ne haragudj. – nézte a földet.

- Dongwoon…

- Most már mennem kell a többiek várnak rám. – fordult meg gyorsan majd elindult az ajtó felé. Felemeltem a kezem, hogy utána nyúljak, de amikor hallottam, ahogy az ajtó becsapódik felálltam és kiszaladtam az ajtón. Mire kiértem egy autó hagyta el a házat…

*Abby szemszöge*

Most indultunk a stúdióba. Egy ideig Gikwang és én leszünk bent. Amit nem is értek fölösleges bejönnünk inkább ülhetnénk otthon seggünkön és pihenhetnénk, de nem. Elvileg 1-2 óra és itt lesznek és kezdődik is a táncpróba. És addig mi mit csinálunk itt a stúdióban? Én biztos, hogy gyakorolgatok de Gikwang-on látom, hogy ma lelkesedése valami iránt is a béka feneke alatt van. Hát remélem azért valamit is változik, mert ez a nyúzott kép eléggé elrontja az én kedvemet is. Kivételesen sokkal jobb kedvem volt, mint szokott. Mikor beértünk a táncterembe laza mozdulattal bedobtam a sarokba a cuccaimat. Már sprinteltem is a zenelejátszóhoz:

-Abby jól érzed magad? – Kérdezte unottan Gikwang aki közben levágódott az egyik székre. Engem figyelt, hogy ide-oda pattogok.

- Táncolni akarok. – Mondtam közben ide-oda pattogtam és próbáltam valami zenét elindítani a lejátszón.

- Jó nyugi.

Kerestem valami zenét, amire csak úgy magamtól jönnek a mozdultatok. Egyszer végig hallgattam és próbáltam összerakni magamban a mozdulatokat. Újra elindítottam majd beálltam a tükör elé és már kezdtem is. Elég hosszú zenét sikerült választanom, de nem bántam élveztem. Táncolni akartam és elég jól is sikerült össze hoznom a dolgot. Lihegve oda sétáltam a lejátszóhoz, hogy kikapcsoljam. Éppen nyúlni akartam, hogy végre kinyomja, de valaki hátulról nekem simult. Éreztem leheletét a nyakamon. Kezét derekamra helyezte majd megfordított. Szorosan magához húzott kicsit kínosan mosolyogtam. Nem tudtam hirtelen mi történik velem:

- Mit csinálsz Gikwang? – Haraptam az ajkamba. Nem értettem mi történik velem még sosem csinált hasonlót.

- Figyelj. - Majd tolni kezdet a fal felé. Muszáj voltam hátrálni, mert másképp elég nagyot estünk volna. Testem egyszer csak neki simult a falnak. Gikwang kacéran mosolygott. Apró kis puszikat kezdett adni a nyakamra. Szívem egyre hevesebben kezdett verni. Kezei fenekemre vándoroltak majd hirtelen felkapott. Lábaimat dereka köré fontam. Közel hajolt hozzám ajkaink pár centire voltak egymástól. Lehelete kellemesen cirógatta ajkaimat. Egyre jobban kezdtem élvezni a helyzetet:

- Akarlak. – hajolt oda a fülemhez. Szemeim azon nyomban kikerekedtek.

- Gikwang. – Mondtam ki halkan a nevét. – Nem itt kéne. – Toltam el magamtól, hogy szemeibe tudja nézni.

- De most miért? – Kérdezte szomorúan.

- Most komolyan kezdjem sorolni. –Néztem körbe a terembe utalva arra, hogy nem a megfelelő helyen vagyunk ahhoz.

- Ünneprontó. –Vágta be a durcit. Szépen letett majd duzzogva arrébb állt. Elindult az egyik szék felé.

- Nem vagyok ünneprontó. – Mondtam szomorúan. – Rossz volt az időzítés. –Rohantam utána majd a hátára ugrottam. Szerencsére meg tudott tartani így a hátán csimpaszkodtam, mint egy kis majom.

–Ne durcizz már. Tudod, hogy szeretlek. – Nyomtam egy hosszú puszit az arcára.

- Nem durcizok. De én jobban. – Kicsit jobban előre hajoltam, hogy tudjak nyomni egy puszit a szájára.

-Kmm..Mi folyik itt gyerekek? – Kérdezte Junhyung. Azonnal oda kaptam a fejemet. Vigyorogva bámult minket.

- Lovagolni tanulok.  Talán baj? – vágtam rá azonnal. Közben lepattantam Gikwang hátáról. Fordultam vissza Gikwang-hoz aki a hátam mögött állt.

- Azt más pozícióban kell nem? – Kérdezte, röhögve.

- Hogy mi van? – Indultam meg felé mutató ujjammal magam előtt hadonásztam.

–Minden félefajta perverz gondolatot ki versz a fejedből azonnal. Vagy kiverem belőled.– Mondtam neki fenyegetően.

- Jó jó csak nyugi vicceltem. – Mondta nevetve. Szúrós szemekkel még utoljára rá néztem majd visszamentem Gikwang-hoz aki az egészen elég jól elszórakozott…