Blue Midnight 48.rész - ,,Miért viselkedtél így velem?"

48.rész

„ Miért viselkedtél így velem?”

3 napja Abby csak itthon ül és emózik. 

Aznap este is a szobájába volt és zenét hallgatott én meg a nappaliba „veszekedtem” Rex-el amiért visszaugat a tv-nek. Aztán valaki belépett az ajtón. Szemeim kikerekedtek és lepetten bámultam rá. Odaszaladtam és pofán vágtam. Lassan visszafordította a fejét majd rám nézett. Duzzogó arccal visszanéztem rá és vettem egy nagy levegőt. 

- Ha most visszamersz ütni… beperellek. – fenyegettem meg. 

- Ne- 

- Mit keresel itt Gi? – szakítottam félbe. 

- Beszélni akarok Abby-vel. – mondta majd elmentem mellettem és elindult a lépcső felé. Gyorsan utána fordultam majd visszarántottam a pólójától fogva.

- Nem mész sehová! Gyere, beszélgessünk egy kicsit. -, mutattam a nappali felé. Egy darabig gondolkodott aztán leültünk a kanapéra. 

- Meddig szándékozol még ilyen seggfej lenni?

- Sajnálom minden helyre hozok csa-

- Ne tőlem kérj bocsánatot! De azt szögezzük le, hogy csak akkor engedlek fel azon a rohadt lépcsőn, ha mindent helyre hozol és normálisan fogsz bánni vele! – mutogattam a lépcső felé és néztem rá fenyegetően.

- És hogy akarnád megakadályozni, hogy felmenjek? – röhögte kicsit el magát Gi.

- Rád uszítom ezt a vérengző házőrző védő seggfej tépő kutyát! Mutattam a mellettünk ülő Rex-re. Mindketten ránéztünk mire ő csak cukin vakkantott egyet majd vakarózni kezdett. Unott fejjel néztem rá.

- Ezt még gyakoroljuk… - mondtam magamnak. Aztán visszafordultam Gi-hez aki még mindig kutyát nézte és pislogott. Komolyra vettem újra a szót.

- Most még kicsi. De ha felnő, úgy rád uszítom, ha még egy ilyen jelenetet rendezel és sírva jön miattad haza Abby, hogy kapálózva rohansz majd ki a házból. 

- Értettem főnök. – mosolyodott el Gi.

Felálltam, majd tettem pár lépést a lépcső felé. Megálltam majd visszanéztem rá.

- Ha még egyszer, panaszt hallok rád Abby-tól, hogy úgy viselkedsz, mint egy seggfej, én leszek az első aki javasolni fogja neki, hogy felejtsen el. – mondtam határozottan. Gi arcáról lefagyott a mosoly majd lehajtott a fejét.

- Húzd fel azt a ringatózó segged és hozd helyre amit elbaszarintottál te szerencsétlen!! – kiáltottam rá mire ijedtében felállt, majd összeszedte magát és elindult. Megállt mellettem a kezét a vállamra tettem majd egy halvány mosoly ült ki az arcára.

- Köszi.

- Még mindig utállak ám. Na tünés. – mondtam majd rámutattam a lépcsőre. Miután felment elmosolyodtam visszaültem a kanapéra és vártam. 

*Abby szemszöge* 

Már 3 napja, hogy itthon vagyok Gikwang azóta nem is keresett. Mélyen legbelül arra várok, hogy betoppanjon és megbocsátatott kérjen. Majd talán álmomban egyszer megtörténik. Nicole lent van, a nappaliban Rex-el játszik én pedig már nem tudok magammal mit kezdeni, így zenét hallgatok. Fekszem az ágyon és halkan énekelgetem a számokat. De csak halkan, nehogy valaki meghallja a borzasztó hangomat. Még mindig abban reménykedek, hogy Gikwang bármelyik percben betoppanhat. A remény. Csak ez az egy tartja bennem a lelket. Pórbálok nem rá gondolni, de nem megy. Vissza szeretném kapni a régi Gikwang-ot, akibe bele szeretem. Vissza szeretném kapni csak ennyit, szeretnék. Talán túl nagy kérés ez? Biztosan. Az ágy mellettem besüppedt. Ijedtemben ki ugrottam az ágyból magammal rántva a párnát, ami a fejem alatt volt, hogy hozzá tudjam vágni akár ki is az. Szobám másik végébe szaladtam a párnát szorongatva, mintha az valami védelmet is biztosított volna: 

- Abby nyugi csak én vagyok. –Mondta egy ismerős hang. Túlságosan ismerős volt. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Nem akartam hinni a fülemnek. Biztos csak álmodom. Szépen lassan megfordultam és Gikwang mosolygott vissza rám. Még mosolyog. 

- Te szemét. – Vágtam hozzá a párnát, ami a kezembe szorongattam. Próbáltam erőset dobni, hogy megérezze, de ő csak lazán elkapta aztán félre dobta. 

- Abby Kérlek Hallgass meg. – Indult meg felém. 

- Ott meg állsz. –Mutattam rá. De ő mit sem törődve avval, amit mondtam ugyan úgy közelített felém. – Mondom, ott megállsz. – Emeletem fel egy kicsit a hangom. Kezemet arra kezemre tettem, amit múltkor megszorított. Nem látszik semmi, de kezei szorítását még mindig érzem.. 

- Sajnálom. Egy seggfej voltam. – Emelte fel a fejét és bűnbánó szemekkel nézet rám. 

- Seggfej? –Nevettem fel. Indultam meg felé mérhetetlenül dühös lettem rá. – Tudod milyen fájdalmat okoztál nekem? Tudod? – Ütöttem a mellkasát. Nem bírtam tovább a könnycseppek szépen lassan folytak végig az arcomon. Egyre finomabban kezdtem ütni majd abba hagytam kezeim testem mellé simultak. – De tudod mi a legnagyobb baj? – Néztem a szemeibe. Felsóhajtott és meg rázta a fejét. – Hogy még ezek után is szeretlek te hülye. – Tettem a fejem a mellkasára. Kezeit azonnal érzetem magamon. Szorosan magához ölt. Érzetem a szívdobbanását. Mélyeket lélegzet. Nagy levegőt vettem, hogy be tudjam szívni édes illatát mely, szétárad az egész testemben. 

- Én annyira sajnálom. Annyira, de annyira sajnálom. 

- Miért viselkedtél így velem? – Néztem fel rá. Szemeiben megbánást láttam. Igaz, hogy a szem a lélek tükre. Mindent ki olvastam szeméből. 

- Fogalmam sincs. Mióta Yoseob elment az óta nagyon a nyomás rajtam. És sajnos rajtad vezettem le. Tényleg nagyon sajnálom. – Szorosan magamhoz öleltem. 

- Megbocsájtok, csak ne sajnálkozz már annyit. Tudom, hogy sajnálod. –Mondtam neki mosolyogva. Láttam, hogy megkönnyebbül. Bíztam benne, hogy Yoseob mindennek az oka. Megkönnyebbültem, hogy végre tudom, hogy a fő ok ő volt. – De most már kérnék valamit, ami egy ideje nem kaptam meg. –mutogattam a számra. Arcára hatalmas mosoly ült ki. Mindennél jobban vártam már ezt a pillanatot. 

- Ugye vissza jössz hozzánk? – Nézett rám azzal a gyönyörű barna szemeivel. Nem tudtok neki ellen állni. Heves bólogatásba kezdtem. 

- De most már kérem, ami jár nekem. - Hangosan felnevetett majd megcsókolt. Végre újra éreztem ajkai édes izét. Ha csak pár másodpercre, de megszűnt körülöttem minden. 

- Sajnos indulnunk kell. Készülj el. Lent megvárlak. Szeretlek. – Suttogta az utolsó kis szócskát a fülembe majd nyomot, egy hosszú puszit a homlokomra majd ki lépett az ajtón. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, átöltöztem majd lesiettem a nappaliban Gikwang-hoz aki éppen Nicole-al beszélgetett. Gondolom elmesélte neki, mert Nicole arcán elégetett mosoly ült. Oda mentem Nicole-hoz és elköszöntem tőle majd Giwkang megfogta a kezemet és a kocsihoz mentünk. Már indultunk is a stúdió felé…