Blue Midnight 54.rész - ,,Korcs..?!"

54.rész

,, Korcs..?!”

*Abby szemszöge*

Még most sem tudtam felfogni történteket. Még mindig sokk alatt állok. Fogalmam sincs mit történt Yoseob-al de az teljesen biztos, hogy ha nem történik változás annak nagyon rossz következménye lesz.  Nagyon féltem Nicole-t. Fogalmam sincs, hogy rá bízzam-e egy pillanatra is Yoseob-ra ezek után. De ha ő bízik, benne akkor nincs mit tennem nekem is bíznom kell Nicole-ban. Most már megpróbálok erőt venni magamon és folytatni a próbát. Felálltam és beálltam a helyemre. Vártam a kezdést. A többiek is szépen lassan beálltak a helyükre és már indult is a zene. Minden táncot elpróbáltunk, amiben hibát találtunk még át vettünk. Már nagyon fáradt voltam:

-10 perc szünet. –Mondta lihegve a mellettem álló Junhyung. Felsóhajtottam. Majd, mint egy zombi elvánszorogtam az egyik székhez. Levágódtam rá majd pár percre rá Gikwang csatlakozott hozzám. Néma csöndben ültünk egymás mellett. Éreztem, hogy néha rám pillanat majd bámul maga elé. Nem merem, meg kérdezni mit érez most, hogy Yoseob visszajött vagy, hogy mit gondol most. Gondolom még ő sem fogta fel a történteket. Hisz még én sem tudtam. Észre sem vettem, hogy teremben síri csönd van. Túlságosan nagy a csend. Junhyung a földön ült és falat támaszozta. A többiek a sarokban halkan beszélgettek. Majd nyílt az ajtó, fejemet azonnal oda kaptam:

 - Hello fiúcskák. – Mondta nyávogó hangon Hyuna. Hát ki más is lehetne? Mérgemben felpattantam a székről, de azzal a lendülettel vissza is ültem.

- Hát ez meg mit keres itt – kérdeztem Gikwang-ot morogva.

- Fogalmam sincs. – Rázta a fejét. Mikor Dongwoon meglátta Hyuna-t feléjük közeledni gyorsan felállt majd felénk indult. Levágódott a mellettem lévő székre.

- Ugye Abby most nem akarsz balhézni? – Nézett rám Dongwoon kérdően.

- Most szerencséje van, hogy nincs rá hangulatom így, ma megúszta. –Mondtam neki unottan. Közben figyeltem Hyuna-t aki nagyon el van Hyunseung-al és Doojoon-al.  Fogalmam sincs, mit esznek ezen a csajon. De hát az ő dolguk én nem szólok bele. Addig békén hagyom még ő is engem. Tudom, hogyha alkalma adódik rá úgy is le fog szólni. Amit egy pillanatig sem fogok hagyni és lealázom a sárga földig. Láthatóan nagyon jól el vannak nevettek, hülyéskedtek.

- Komolyan mondom, meddig fogjuk ezt még hallgatni? – Kérdeztem egy kicsit idegesen. Már vagy 20 perce itt ülünk, és azt hallgatjuk, hogy ők milyen jól el vannak.

- Gyerünk, kezdjünk. Nem érünk erre rá. –Pattant fel a székről Junhyung.

- Hova siettek? Időnk, mint a tenger. – Intette le Doojoon Junhyung-ot. Tovább nevetgélt Hyuna-val. Hát ez most csak viccel velem?

- Hát barátom este 6 óra van. Nem szeretnék itt dekkolni reggelig, úgyhogy emelkedjetek meg és próbájuk még át a táncokat. – Parancsoltam rájuk.

- Még 5 perc. – Mondta Doojoon.

- Adok én neked mindjárt olyan 5 percet. A helyet, hogy elpróbálnánk még a táncokat, az helyett te húzod az időt. – Emeltem fel hangom. – Ha végeztünk azt csináltok, amit akartok. – Mutogattam rájuk mérgesen. – De most gyerünk, csináljuk, aztán menjünk végre haza. – Álltam be helyemre.

- Abby-nek most igaza van. Már én is mennék haza. – Mondta Junhyung. Nagy nehezen erőt vettek magukon majd beálltak és még párszor át vettük a táncokat. Mikor végeztünk mindenki összeszedte a cuccát és elindultunk haza. Doojoon és Hyunseung elmentek valahova Hyuna-val. Mi pedig haza indultunk és már alig vártuk, hogy beessünk az ágyba és aludjunk.

* Nicole szemszöge *

Telnek a napok a verseny meg közeledik. Aggasztanak a történtek. Doojoon és Hyunseung folyton Hyuna-val lógnak, Yoseob és Junhyung-ot életveszélyes egyedül hagyni, Gikwang majd felrobban, és egy hajszál választja el attól, hogy ne ordítsa Yosoeb képébe, mind azt a fájdalmat, amit okozott neki. Nem beszélve arról, hogy Abby és Hyuna sincsenek valami jóban és Yoseob is nagyon furcsán viselkedik.  Van, amikor kicsit úgy viselkedik min régen, de van, amikor elhidegül tőlem és hozzám se szól. Vagy van, amikor bunkón viselkedik és flegmázik. Az óta az esés óta egy kisebb folt díszeleg az oldalamon. Még nagyon fáj, ha hozzáérek, de tűröm, ha kell.

Egyik nap vettem a fáradtságot, és gyalog mentem el a stúdióba Rex-el. 1 óra alatt oda is értem.  Lihegve benyitottam a táncterembe, de síri csend volt. Senki nem volt bent. Aztán hallottam, ahogy énekelnek. Benyitottam a másik szobába. A fiúk egymás mellett álltak fülhallgatóval a fejükön egy-egy mikrofonnal és énekeltek. Abby az egyik széken ült és pihent. Leültem mellé majd Rexet leültettem a mellettem lévő székre.

- Helyzet? – fordultam Abby felé.

- Változatlan. – mondta miközben a fiúkat nézte szüntelen.

- Volt valami balhé? – kérdeztem meg félően.

- Nem. – rázta meg a fejét Abby. – Amióta Junhyung-al behúztak egymásnak mindketten kicsit visszafogták magukat.

- Értem. – néztem rá Yoseob-ra. Amíg élek nem fogok kiábrándulni a hangjából. Mindig

Elvarázsol, és örökké tudnám hallgatni ahogy énekel.  Aztán hirtelen kinyílt az ajtó. Abby-vel mindketten arra kaptuk a fejünket.

- Sziiiiasztok. – vinnyogott Hyuna miközben egy kis pincsit hozott egy rózsaszín kis táskában. Betipegett sietve majd Hyunseung nyakába ugrott, mire a zene leállt. Felálltam a székről és ölbe tettem a kezem.

Most komolyan?! Még bennem is van annyi értelem, hogy leülök és nem zavarom őket amikor gyakorolnak. A próbának annyi. Mindenki át ballagott a nagy táncterembe. Leültünk egy-egy székre és hallgattuk, ahogy Hyuna sipákol, mint egy kiskacsa, közben a pincsije folyton az ölembe lévő Rexet, piszkálta.

- Szólj már rá a dögödre! – untam meg a helyzetet.

- Pinky! Gyere ide! Ne szórakozz korcsokkal. – húzta fel az orrát, és vette fel az ölébe az oda csámpázó kis patkányt.

- Korcs?...- kezdtem bedühödni.

- E-ezt nem kellett volna…. – hajtotta le a fejét Abby mi közbe kuncogott. Tudta, hogy nagyon érzékeny vagyok erre. De még próbáltam visszafogni magam ezért szépen fogalmaztam. Ökölbe szorítottam a kezem és nyeltem egyet.

- Édes drága kincsem-szívem életem-cicám…. – hadartam el majd mosolyt erőltettem az arcomra. – Tisztában vagy te a korcs fogalmával? – mosolyogtam rá.

- Ennyire ne nézz hülyének. – húzta a száját és válaszolt flegmán.

- Ilyen kinézettel és ilyen egér hanggal mire számítasz? Arra hogy okosnak hisznek majd? – pislogtam rá. Közbe vigyorogtam.

- Ch… én a helyedbe nem mernék egy olyan ocsmány kutyával mutatkozni. – dobta hátra a haját. Ez volt az a pont ahol azt mondtam: én seggbe rúgom. Lettem a földre Rex-et majd felálltam.

- Mert szerinted az a borotvált patkány kinéz valahogy?! Rex keresztbe lenyeli, a kis seggdugaszod szóval melegen ajánlom, hogy válogasd meg a szavaid! – üvöltöztem. Abby szakadt a röhögéstől a többiek meg lepetten figyeltek.

- Nicole! – állt fel Hyunseung, mire én visszalöktem a székére.

- Kussolsz piroska maradsz!

- Hogy mersz így beszélni vele? – tátotta a száját Hyuna játszva a jó kislányt. Azt hittem a pofám leszakad.

- Úgy ahogy te mersz beszélni velem, vagy bárki mással! – Vonyítás zavarta meg a veszekedésünk. Rex neki esett a kis gyantázott szukának az meg vonyított. Hyuna gyorsan felállt majd körülette elkezdett topogni, mint egy pingvin.

- Szólj már rá a dögödre! – sipákolt.

- Szól a halál. – fontam össze a kezeim magam előtt.

Erre Hyuna undorodva mintha egy csótányhoz érne elkezdte a lábával arrébb rugdosni Rex-et.

- Veszed el a szutykos lábad a kutyámtól! – szóltam rá majd odamentem és felvettem Rex-et az ölembe.

- Ch… - mondta, miközben gyorsan felkapta a kis szoba cirkálóját és csámpázva „drámaian” kivonult. Kegyelemdöfésnek még jó hangosan elkiáltottam magam mi közbe Rex-et simogattam:

- Ügyes vagy Rex! – mondtam neki büszkén, mire bevágódott az ajtó. Abby a nevetéstől könnyesen dőlt a hátamnak. Dongwoon, Yoseob, Gikwang hangos röhögésben tört ki. Hyunseung és Doojoon gyorsan Hyuna után sietett. Megöleltem Abby-t és jót nevettünk. Yoseob simogatni kezdte Rex-et miközben mosoly ült ki az arcára. Bárcsak többször láthatnám ezt a mosolyt.